Bár Bank István (jobbra) megijedt Zováth Jánostól, a Kaposvárnak nem kellett félnie a gyenge Vasastól
Czagány Balázs
Bár Bank István (jobbra) megijedt Zováth Jánostól, a Kaposvárnak nem kellett félnie a gyenge Vasastól
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
Erős túlzással sem lehet azt állítani, hogy két jó formában lévő csapat találkozott szombat délután a Fáy utcában, így a szurkolók reménykedhettek: egyik együttes sem elégszik meg a döntetlennel, azaz jó meccset hozhat a Vasas–Rákóczi párharc. Nos, az első 45 perc után azt kellett mondani, még a közepes színvonalat sem érte el a két gárda találkozója, és ha kapusok nélkül játszanak, akkor sem esett volna több gól. A Vasas sok oldalpasszal, körülményesen épültek fel támadásait, a két elöl lévő futballista, Gyánó Szabolcs és Bárányos Zsolt csak ritkán találkozott a labdával. A körülményes támadásfelépítések miatt a kaposvári labdarúgóknak mindig jutott idejük arra, hogy lezárják az oldalvonal melletti területeket, középen pedig a tömörülő Rákóczi-futballisták mellett nem volt esélye helyzet kialakítására a házigazdának.
Egyébként a kaposváriak semmi rendkívülit nem produkáltak, azt tették, amit idegenben általában egy úgynevezett "kiscsapat" tenni szokott, azaz fegyelmezetten védekeztek, és igyekeztek a lehető leghamarabb a támadóharmadba játszani a labdát. Prukner László ezen a mérkőzésen már a kezdő tizenegyben szavazott bizalmat az elmúlt évad gólkirályának, Oláh Lórántnak, a gólerős futballista pályára küldésével egyértelműen veszélyesebb lett a Rákóczi támadójátéka. És játékrész hajrájában a figyelmetlen hazai védők között Oláh Lóránt ki tudott lépni, és már-már mindenki azt hitte, nem születik gól, ám a támadó szinte az alapvonalról, a kapufa segítségével a hálóba talált.
Az egyenlítés, illetve fordítás reményében Egervári Sándor két támadót, Lázok Jánost és Weitner Ádámot küldte a szünetet követően pályára. Mindez a változtatás azt eredményezte, hogy Bárányos Zsolt a középpályára visszalépve igyekezett szervezni a házigazda játékát. Nem volt könnyű dolga, ugyanis játékostársai igencsak keveset futottak, alig-alig szakadtak le az őrzőjükről, és nem volt könnyű őket megjátszani… A Kaposvár fegyelmezetten védekezett, és érezni lehetett, hogy a fellazuló hazai védelem mellett lesz keresnivalója Oláh Lórántnak, illetve Zsolnai Róbertnek. Az első veszélyes jobb oldali kontratámadás góllal zárult, és ekkor már sejteni lehetett, a Vasas jelenlegi állapotában nem lesz képes arra, hogy megfordítsa a mérkőzést.
Így is lett, mert ugyan többnyire a Rákóczi térfelén zajlott a játék, a minden elképzelés nélküli hazai támadások szinte semmi veszélyt nem jelentettek a Kaposvár kapujára. Be kell látni: ebben az angyalföldi csapatban sokan nem ütik meg még az élvonal szintjét. Az ötlettelen, tanácstalan futballnak nem lehetett más a vége a Vasas számára, mint vereség, és ezzel az újabb hazai fiaskóval a nagy múltú klub tovább ásta maga alatt a gödröt. A Rákóczi rászolgált a győzelemre, Prukner László csapata, ha nem is nyújtott különleges futballt ezen a szombat délutánon, a Vasasnál többet tett a sikerért. ---- M ---- &