Női kézilabda: Katrine Lunde lejátszotta utolsó válogatott mérkőzését

Katrine Lunde 22 évesen, 2002. szeptember 26-án, a Jugoszlávia elleni mérkőzésen mutatkozott be a norvég válogatottban – másnap megszületett Frida Brandbu Andersen, aki éppen vasárnap, a szlovákok kiütésekor szerepelt első alkalommal az északiak nemzeti csapatában. A szlovákok elleni mérkőzés volt Lunde pályafutása során a 389. fellépése a nemzeti csapatban, s amint azt már sejteni lehetett, az utolsó is.

„Vége. Most már elönthetnek az érzelmek, valóságos gombóc van a torkomban, meg a gyomromban is. Nagyon hálás vagyok mindazért, amit ennek a közösségnek a tagjaként átélhettem az elmúlt sok-sok évben. A terv az, hogy a legmagasabb szinten, a profik között ez volt az utolsó mérkőzés pályafutásom során. A kézilabdának profi játékosként számomra vége, még akkor is, ha ezt nem akarom kimondani. Az viszont biztos, hogy a következő idényre nem írok alá profi szerződést” – jelentette ki a 2010 és 2015 között a Győri Audi ETO KC-nél szerepelt kapus, aki jelenleg a norvég élvonalba való feljutásért harcoló Randesund kapusedzőjeként dolgozik, így persze hozzá is tette: „ha kell, akkor lehet, hogy beugrok védeni a padról, de nem ez a terv.”

Vasárnap a Norvégia–Szlovákia mérkőzés 16. percében a házigazdák 10–2-es előnyben időt kértek, s lecserélték a 16-os számú játékosukat – Katrin Lundét, aki ekkor valódi fénykorát idéző mutatókkal bírt: védési hatékonysága hatvan százalékon állt, öt szlovák kísérletből hármat hárított. A két csapat játékosai sorfalat álltak, Lunde pedig könnyek között hagyta el a pályát, s fogadta a játékostársak és a közönség tapsát. Sőt, a közönség soraiból számos korábbi játékostársa is a pályára lépve búcsúztatta a világ valaha volt egyik legkiválóbb női kézilabdakapusát.

Katrin Lunde hosszú, közel 30 éven át tartó pályafutása során 24 éven keresztül szerepelt a norvég válogatottban, 389 szereplésével válogatottsági csúcstartónak is számít. A nemzeti csapattal három olimpiai és világbajnoki cím részese volt, s emellett hétszeres Európa-bajnoknak is mondhatja magát. Klubszinten is hasonlóan eredményes volt, hétszer lett bajnok és kupagyőztes hazájában a Vipers Kristiansanddal, Dániában négy bajnoki cím és két kupagyőzelem a mérlege a Viborggal és az Odensével – előbbivel kétszer a Bajnokok Ligáját is megnyerte. A Győri ETO-val négy magyar bajnoki arany és öt Magyar Kupa-elsőség mellett két BL-győzelmet is begyűjtött, s a Rosztov-Don színeiben nyert egy EHF-kupát is.