Hat gól, mellé néhány kapuvas

Mindettől függetlenül a mostani két csapat még játszhatott jó meccset, és e téren nem is maradtak adósak. Pat Cortinának a kényszer szülte helyzetben lehetősége adódott a fiatalok tesztelésére, s az első harmadban látható volt, bizony erősen rájuk is fér az effajta megméretés: időnként túlságosan is tisztelték az ellenfelet, amely köszönte szépen a figyelmességet, és élt is vele. Az pedig már csak a sors fintora, hogy végül mégiscsak egy rutinos védő, Tőkési Lajos kapitális hibája segítette vezetéshez a zólyomiakat – a fehérvári bekk saját kapuja előtt veszítette el a korongot, amelyet aztán Martin Kubaliak úgy lőtt a kapuba, hogy a pakk Szuper Levente fejvédőjéről csorgott a gólvonalon túlra –, s a gól némileg megnyugtatta az addig fejvesztve rohamozó, ezáltal fölényben játszó szlovákokat.

Vagy a mieink kaptak lábra tőle?

Talán ez a szimpatikusabbb, és a realitáshoz közelebb álló változat. Akárhogy is, de az első játékrész második felében már Miroslav Simonovicnak is akadt védenivalója, különösen amikor Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián került ziccerbe. Ekkor még mentett, ám a 20. percben egy álomszép emberelőnyös támadás végén – ezt a kombinációt akár egy hokitankönyv "Hogyan értékesítsük a létszámfölényt?" című fejezetében is megrajzolhatnák – Palkovics Krisztián lövésével szemben már tehetetlen volt.

A jókor, a szünet előtti pillanatokban születő egyenlítő találat is jelezte, hogy a szlovák elitligában jelenleg 7. helyen álló Zvolen ezen az estén semmivel sem jobb a magyar válogatottnál. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a csapat házi gólkirálya, Peric Weismann nem jött el Budapestre, pedig vele gyaníthatóan még veszélyesebbek lettek volna a vendégek. De ez legyen az ő bajuk – Cortinának is van éppen elég… –, no meg az is, hogy a második szakasz utolsó néhány percét leszámítva, nemigen tudtak nyomást gyakorolni a magyar kapura. Ezt a játékrészt egy pontozásos sportágban valószínűleg döntetlenre adták volna a bírók, s lám, a való élet sem döntött másként. Így néhány szép Szuper-védésnek is köszönhetően – Jozef Voskar lövésénél a kapuvassal "közösen" hárított – a befejező húsz perc előtt maradt az 1–1, ami jó alap volt egy parádés hajrához.

És lőn…

A hajtós, jó játékot hozó harmadik játékrészben Richard Sechny révén – bizonyítván, hogy a zólyomiak is értenek az emberelőny kihasználásához – vezetést szereztek a vendégek, amit a szenzációs passz után kiugró Ladányi Balázs csodálatos mozdulattal – a kapus előtt elhúzta a korongot, majd visszaemelte a bal felsőbe – kiegyenlített, és ezzel még nem volt vége: Svasznek Bence az év legfurcsább góljával a vezetést is megszerezte. Az 54. percben a kék vonalon kívülről lőtt, a korong előbb egy szlovák védőn meg-, majd a jégen felpattant, s így az időközben elfekvő Peter Sevela fölött a hálóba hullott.
No ilyet sem látni mindennap!

Talán csak évente egyszer, amikor Szélig Viktor hasonló találatokkal – az elmúlt esztendőkben kétszer is előfordult hasonló – sokkolta a norvégokat. Nem sokkal később Fekete Dániel kettőre növelhette volna az előnyt, ám a kikorcsolyázó szlovák kapus fölötti ívelése a kapuvason landolt (ez volt a harmadik kapuvas). Ha ez bemegy, Peter Sevela visszavonul, az biztos… Nem ment be, így testközelből láthatta, amint Ladislav Paciba egyenlít, és átélhette azt is, amint a befejezés előtt nem sokkal Palkovics Krisztián korongja a kapuvasról (már megint…) kifelé pattan.

Az eredmény a továbbiakban már nem változott, s mivel a meccs utáni büntetőlövéseket a mieink nyerték meg, ha a torna végeztével a két együttes között minden egyenlő, akkor a magyar válogatott biztosan megelőzi majd a zólyomiakat. Persze előfordulhat, hogy erre nem is lesz szükség, talán megy ez anélkül is. Egy biztos: a hátralévő két mecscset a japánok és a románok ellen már tényleg kár lenne kihagyni…

Mestermérleg
Pat Cortina, a magyarok szövetségi kapitánya
Jól játszott a csapat, ismét bebizonyította, hogy az élmezőnyhöz tartozó együttesek ellen is képes a bravúrra. Az új emberek keményen dolgoztak, látszott rajtuk az akarás. Bízom a sikeres folytatásban.

Peter Mikula, a Zvolen edzője
A szlovák együttes szakvezetője a mérkőzést követően nem vett részt a hivatalos sajtótájékoztatón, helyette dúlt-fúlt, csapkodott az öltözőben, majd anélkül, hogy bárkivel is szóba állt volna, felszállt a Zvolen buszára…

Lejjebb adta, hogy feljebb lépjen
EC Trend Bulldogs Dornbirn. A válogatott reménysége, Fekete Dániel (képünkön) új csapata, amely az osztrák másodosztályban vitézkedik. A 23 éves csatárt tehát itthon csupán a nemzeti együttes meccsein láthatjuk játszani.

– Izgul?
– Csak annyira, amennyire kell. Bízom benne, hogy ezen a tornán is bizonyítjuk, sok van bennünk.

– Szereti az ilyen, voltaképpen tét nélküli meccseket?
– Minden meccset szeretek, megpróbálok mindig százszázalékos teljesítményt nyújtani.

– Csak azért, mert a februári, budapesti Pannon GSM-tornán olyan lazán, annyira jól játszott, hogy az a kapitánynak, Pat Cortinának is feltűnt. Nem győzte dicsérni.
– Boldog voltam, de a múltból nem lehet megélni. Ezúttal is bizonyítanom kell, gólt ütnöm, gólpasszt adnom.

– Ha a szlovák válogatott ellen eredményes tudott lenni, akkor talán ezúttal sem kell félnie.
– Nem is félek, de az említett tornán szerencsém is volt. Ez is kell a játékhoz.

– Osztrák csapatában ezek szerint Fortuna istenasszony is fogja a kezét.
– Egyelőre minden klappol, tény és való.

– Miért igazolt az osztrák másodosztályba?
– Előző csapatomban, a Grazban keveset játszottam, márpedig nekem most nagyon fontos, hogy állandó játéklehetőséget kapjak. Ezért adtam lejjebb. A Dornbirn egyébként feltörekvő együttes, szlovák, finn és német légiósai is vannak, a cél egyértelműen a feljutás. A második sorban egy finn srác mellett lépek jégre, előnyben és hátrányban pedig első soros vagyok. Magyarán nem panaszkodhatom, nem unatkozom.

– Erről az ellenfelek is tudnának beszélni!
– A kilenc meccsen elért tíz pontom nem rossz, de szeretnék még ennél is jobban teljesíteni. Jó volna kiharcolni a feljutást, ami nem ígérkezik egyszerű feladatnak, hiszen nagyon kiélezett a bajnokság, sok az egyforma tudású csapat, így a körbeverés is. Jól érzem magam, de nem titok, szeretnék idővel feljebb lépni.