Rózsaszínű falak és álmok

Bár kissé bizarr látványt nyújtanak a rózsaszínű falak, azért mégiscsak felújították a körmendi kosárcsarnokot – prózaibb nevén a Somogyi Béla Általános Iskola tornatermét –, és szombaton már itt fogadta a Marc-Körmend férficsapata a Debreceni Vadkakasokat. (Igaz, egy órával a meccs kezdete előtt még hegesztőpisztolyok és kalapácsok zajától volt hangos, vagyis a kivitelezők szó szerint az utolsó pillanatban fejezték be a munkát; a juniorok mérkőzése technikai okok miatt el is maradt.) Noha az eddigi eredmények felemásak, mégis a rájátszásba jutást tűzte ki minimális célnak a klubvezetőség.

Ha körmendi kosárlabda, akkor Patonay Imre, azaz "Putesz". Az egykori szövetségi kapitány, a Somogyi Béla Általános Iskola igazgatóhelyettese még akkor is megkerülhetetlen személyiség ebben a kérdésben, ha a klubelnök Fodor Sándor, a vezetőedző pedig tavasz óta Sabáli Balázs, a játékosaival lényegében egyidős fiatalember, aki a helyi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végzett. Természetesen Patonaynak is megvan a "rendfokozata" a határszéli hierarchiában, ő a szakmai igazgató, és ebben a minőségében autentikus forrás.

"Zajlik a konszolidációs programunk, amelynek végén ismét bajnokesélyes csapatot szeretnénk kiállítani – mondta a körmendieket 1987-ben és 1996-ban bajnoki címre vezető Patonay Imre. – Ebben az idényben a hivatalos cél a legjobb nyolc közé kerülés, ennek tükrében némiképp bennünket is meglepett a kecskeméti sikerünk, amelyet azonban megelőzött egy kellemetlen szolnoki vereség. Ezzel mindjárt rá is tapintottam a lényegre, fiatal csapatunk kiegyensúlyozatlanságára."

A csapat bővebb keretét szemlélőnek azonnal feltűnik, hogy az amerikai irányító Tezale Archie-n és a 213 centis lengyel centeren, Miroslaw Lopatkán kívül szinte mindenki körmendi vagy körmendi kötődésű.

"Szlávik Tamásnak, Trummer Rudolfnak, Vavra Péternek és persze a fiamnak, Patonay Ádámnak az édesapja is a hetvenes-nyolcvanas évek Körmendjében játszott, Samir Mujanovics egyéves fürstenfeldi kitérő után tért vissza ide, ahol korábban hosszú, sikeres éveket töltött el, Érsek István eredményekben gazdag paksi időszak után talált haza, és a többi fiatal – Kutasi Gergely, Máté Balázs, Réti András, Ferencz Csaba, Tóth Gergely és Samu Balázs – is ennek a tizenkétezres kisvárosnak a szülötte."

Patonay Imre betekintést engedett a körmendi "konszolidáció" anyagi hátterébe.

"A sportkomplexum megépítése, felújítása összesen háromszázmillió forintba került, nagyrészt a város adta a pénzt, no meg tizenhatmilliót a Bozsik-programtól is kaptunk, hiszen a csarnok és az uszoda mellett műfüves futballpálya is létesült. A kosárcsapat pénzügyeiről annyit, hogy bár talán furcsának tűnik, valamivel jobban állunk, mint kétezer-háromban, amikor a körülmények szerencsés összjátékának köszönhetően, Zsebe Ferenc irányításával bajnoki címet nyertünk. Persze most nincsenek olyan sztárjaink, mint amilyen akkor Németh István, Denis Toroman, David Toya vagy éppen Grebenár Péter volt. Viszont Mujanovicsot sikerült hazacsábítanunk Ausztriából, és Fodor Gergely is hajszál híján nálunk landolt Fürstenfeld helyett.

Az Archie, Ferencz, Trummer, Mujanovics, Lopatka kezdőötöst erősítő két légiós egyaránt kellőképpen bohém fickó – ez nálunk alkalmazási feltétel –, emellett remek kosarasok, és még a hórihorgas lengyel srác is kiválóan dobja a triplákat."

Trummer Rudolf, a nagy visszatérő éppen volt munkaadója, azaz a Vadkakasok elleni összecsapás délelőttjén nyilatkozott: "Debrecenbe új edző érkezett új elképzelésekkel, amelyekbe én aligha fértem volna bele. Meg különben is: Körmendtől távol képtelen vagyok huzamosabb időt eltölteni. Emellett persze tájékozódtam is, és megtudtam, hogy itt visszamenőleg mindenkivel szemben rendezték az adósságokat, azaz stabilnak tűnik a klub anyagi helyzete.

Még azt sem zárom ki, hogy három év elteltével ismét a csúcsra érjünk, hiszen ennyire kiegyensúlyozottak még sohasem voltak a magyar élvonal erőviszonyai."

Más kérdés, hogy a csúcs még egyelőre távol van. Legalábbis a Debrecen ellen nem sikerült közelebb kapaszkodni hozzá…

Mestermérleg
Sabáli Balázs: – Az első félidőben még tartottuk magunkat, de a nagyszünet után teljesen szétesett a játékunk. A Debrecen megérdemelten győzött.
Rajko Toroman: – A jól küzdő Körmend otthonában fontos győzelmet arattunk.

AZ ÁLLÁS(Azonos mérleg esetén az alapszakasz zárásáig a kosárarány dönt, utána az egymás elleni eredmény.)