Először nyert idegenben az FTC

Már csak az idősebbek emlékeznek rá, mekkora rangadó volt valamikor a két csapat találkozója, nem volt ritka, hogy legalább hatvanezren voltak kíváncsiak a Népstadionban egy-egy Vasas– Fradira. Mostanra nemcsak az érdeklődés esett vissza, hanem a színvonal is, az egykori rangadó manapság két – jóindulattal – középcsapat küzdelmévé degradálódott, ám azt nem lehet elvitatni, hogy a két fél elszántságban megpróbált megfelelni a nosztalgiázók igényeinek.

Hatalmas ambícióval futballoztak a csapatok, és némi meglepetésre a vendég Ferencváros elképzelései álltak közelebb a megvalósuláshoz. A Fradi szemlátomást a kontrákra spekulált, és a szorgos Vasas ellen olykor nyílt is lehetősége ellentámadásokra. Az angyalföldi csapat enyhe fölényben futballozott, de semmire sem jutott a felállt és szervezett ferencvárosi védelemmel szemben. Az első félidő hajrájában a Ferencváros valamivel veszélyesebbé vált, elsősorban azért, mert a középpályán erősebb volt ebben az időszakban.

A fordulás után a játékvezető tévedése előnyhöz juttatta a vendégeket, ami angyalföldi szempontból nyilván lehangoló volt, ám az is igaz, hogy a gól némi életet lehelt a mérkőzésbe. Egervári Sándor gyorsan cserélt is kettőt, két olyan játékost hozott be, akiktől az egyenlítést, mi több, az eredmény megfordítását remélhette, és a Vasas az ezt követő időszakban, egészen a lefújásig, beszorította kapujuk elé a vendégeket. Nagy becsvággyal küzdött a hazai együttes, olykor óriási erőket mozgatott meg az egyenlítés érdekében, ám az akarat mellé csak egy hiányzott: a tudás. Ez pedig igen fontos ebben a sportágban is, és a döntő pillanatokban, amikor egy-egy jó technikai megoldás vagy váratlan húzás kellett volna a sikerhez, a Vasas játékosai sorra csődöt mondtak.

A Ferencváros érthetően az eredmény megőrzésére törekedett, csak ritkán vállalkozott előretörésekre, így aztán erősen izzadságszagú mérkőzés kerekedett ki küzdelemből. A Ferencvároson érződött, hogy ha a rutinos Lipcsei Péter tud jó labdát adni Rósa Dénesnek, akkor van esélye veszélyeztetni a hazai kaput, enélkül viszont a játékosai legfeljebb véletlenül kerülhetnek helyzetbe. A házigazdák viszont roppant szorgosan daráltak, olykor tűzijátékot is rendeztek a Fradi kapuja előtt, ám hiányzott belőlük az a plusz, amely az egy pont megszerzéséhez kellett volna. Ettől függetlenül, a döntetlen igazságosabb lett volna, hiszen a Ferencvárost egy játékvezetői tévedés juttatta ezúttal a három ponthoz. ---- M ---- &