Jó mérkőzésen Alian Cotan és Bagoly Gábor góljával győzte le 2–0-ra a Sopron a Vasast a Borsodi Liga 9. fordulójában, és ezzel a csapat hosszú idő, több mint két hónap után szerezte meg ismét a három pontot. Persze, a találkozó másról is emlékezetes marad: ezen a meccsen mutatkozott be a soproni együttesben a múlt hét közepén átigazolt olasz csillag, Giuseppe Signori. A korábbi háromszoros olasz gólkirály nem szerzett találatot, viszont a 171 centiméter magas sztár fejelt két kapufát a magyarországi premierjén.
– Azt tudtuk, hogy a bal lába félelmetes, de meglepődtünk, hogy fejjel is ennyire veszélyes: sok gólt fejelt pályafutása során? – Nem, nem sokat, bajnoki szezononként nagyjából egyet-egyet. Sajnos most sem találtam be a kapuba, bár… Kevés hiányzott gólhoz, de nem vagyok nagyon elkeseredve.
– Ez természetes, hiszen sikerült megszerezniük a három pontot. Milyen volt a meccs, hogy tetszett belülről? – Jó érzés volt újra futballozni, izgalmas volt a Vasas elleni meccs. Rengeteg helyzet volt, mindkét csapat több kapufát lőtt. Úgy érzem, a nézők jól szórakoztak, ráadásul soproni győzelemnek örülhettek!
– Elégedett a saját játékával? – Mivel a célt elértük, azaz megnyertük a mérkőzést, mindenki elégedett lehet a csapatnál, így én is az vagyok. Az pedig, hogy én miként játszottam, talán nem is annyira fontos. De azért azt mondom: soha roszszabbat!
Rutin kontra tehetség
Giuseppe Signori nem bírja úgy a tempót, mint régen, de hajt kifulladásig
Furcsa táv-összehasonlítást végeztünk: a Sopronban a Vasas elleni 2–0-s győztes meccsen bemutatkozó Giuseppe Signori játékát az augusztusban még a Honvédban játszó, ma már a francia Auxerre-ben profiskodó Vadócz Krisztián Fradi elleni produkciójával mértük össze (Honvéd–Ferencváros 3–1). Korábbi világsztár magyar tehetség ellen, írhatnánk, és felmérésünk szerint a jó képességű magyar középpályás nem vallott szégyent.
A láthatóan még gyengébb fizikai állapotban lévő, és némi súlyfelesleggel is küszködő Giuseppe Signori az esetek többségében megjátszható volt, sokszor kérte a labdát a társaitól, viszont a párharcokból – erőnléti lemaradása miatt – rendre vesztesen került ki, és szinte egyetlenegyszer sem tett felesleges mozdulatot a labda irányába. Ezzel szemben Vadócz Krisztián – fiatalkorából adódóan – a mérkőzés végéig küzdött, sokszor szerzett labdát, és jól jött ki a párharcokból is. Igaz, egy támadó középpályásnak gólra törőbben kellene játszania, ő viszont a Fradi ellen egyszer sem lőtt kapura. Vérbeli csatárhoz illően olasz kollégája szabadrúgásai sokszor jelentettek veszélyt a Vasas kapujára, nem beszélve a két látványos fejese utáni kapufákról.