Drága fizetség a bakikért

A zalai és a fővárosi kék-fehérek találkozója előtt a négyezer drukker is ebben bizakodott, és nem is alaptalanul, mert két, eddig jól szereplő csapatot hozott össze a sors(olás), ráadásul a fiatalos lendület jegyében összesen hét utánpótlás-válogatott kerettagot neveztek az összecsapásra. (Csupán az érdekesség kedvéért, szerb légiósból eggyel kevesebbet.)

A harciasságot nem hiányoltuk, már az első percben megmutatkozott: Pollák Zoltán 41 másodperc elteltével kapott sárga lapot Radu Sabo buktatásáért. Gyanítható, hogy Hrepka Ádám megmozdulása még jobban fájt a román futballistának (és társainak), merthogy a budapesti támadó már az ötödik percben vezetéshez juttatta az MTK-t. Noha a korai találatot követően vagy 3980 szurkoló a bírót szidalmazta, mondván, nem fújta be a nyilvánvaló lest, kárhoztatni a találkozót ötperces késéssel kezdő, az ominózus helyzetnél több bakit is elkövető hazai védelmet kellett volna. Elkapta a hév a vendégeket, így aztán gyorsan berámolhattak volna még egyet, csakhogy a Kanta József által felkínált "lehetőséggel" Hrepka Ádám másodjára már nem tudott élni.

A pesti előny meg a fölény így is megmaradt, nem meglepő, hogy a játékrész felénél már változtatást követeltek a ZTE hívei. Kérésük meghallgatásra talált: Dajka László vezetőedző még a déli harangszó előtt meghozta a döntést: Balog Csaba helyett Bojan Szpaszojevics folytatta a játékot. Ez a szakvezetői húzás csak erősítette a támadófutballt, hiszen egy védekező középpályás helyére csatár állt be, és gyorsan kiderült az is, hogy a szakember jól nyúlt bele a meccsbe, a házigazdák végre elkezdtek a támadásokkal is törődni, és ennek a 33. percben meg is lett az eredménye: László András akkora gólt lőtt ballal, hogy arra talán még Roberto Carlos is elismerően csettintene.

A második felvonás úgy kezdődött, amiként az első: szabálytalanság, sárga lap (Sebők Vilmos), majd még egy fault, és még egy sárga (Montvai Tibor). Aztán következett szerencsére a játék, s ezen a területen jó darabig nem is volt különbség az együttesek között. Mi több, a 64. és a 66. perc között újfent egyenlő volt az állás, ám a ZTE korán hitte el, hogy most már nem lesz baj, és akárcsak az első félidőben, az egyenlítés után perceken belül hátrányba került. A vendéglátók megpróbáltak harmadszor is felállni a padlóról, és kis túlzással azt mondhatjuk, hogy csak a kapus, Varga Zoltán nem ment előre gólt lőni. Ennek megfelelően benne volt a 3–3 is a mérkőzésben, miként – a kinyíló zalaegerszegi védelemnek "köszönhetően" – a 4–2 is.

Nos, Illés Béla beállt, adott egy mesteri gólpasszt, így 4–2 lett.

A harmadik hazai találat azért megszületett a végére, de az már nem osztott, nem szorzott, mindössze a zalaiak gólkülönbségén javított… Lezárásként így már csak annyi kívánkozik a papírra: jó időben, jó talajon, egész jó meccset, és megérdemelt MTK-győzelmet láttunk. Az persze más kérdés, hogy a házigazdák inkább nyertek volna, minusz három Celsius-fokban, "dagonyában", bűnrossz találkozón… ---- M ---- &