Kispályásként is az élvonalba vágyik

Öt hónappal ezelőtt azonban eltűnt szurkolók szeme elől. A középpályás – annak ellenére, hogy a szerződése 2008 nyaráig köti a zöld-fehérekhez – elhagyta legutóbbi csapatát, a Győri ETO FC-t , és azóta nem futballozik.

– Doktor Csernus Imre lett az ETO pszichiátere. Ő biztosan tudna segíteni a lelki problémáin.
– Nincs nekem semmiféle lelki problémám, és különben sem hiszek ezekben a dolgokban. Fehérváron is volt pszichiátere a csapatnak, de sohasem vettem igénybe. Nem vagyok az a befelé fordulós típus, aki bezárkózik otthon, ha valami gond gyötri. Nekem ilyenkor mehetnékem van, számomra ez a gyógyír. De befejeztem már a kilengéseket, egyszerűen csak beülök valahova, és megbeszélem a problémáimat az ismerőseimmel. Egyébként Csernus doktorról csupa jót hallottam, ám őt sem keresném fel.

– Már nem is tudja, hiszen májusban otthagyta a győrieket. Miért döntött így?
– Egy évet voltam az ETO-ban, de az bőven elég volt. Nem azért mentem oda, hogy csak játszogassak, hanem hogy meghatározó ember legyek, ám amíg Reszeli Soós István ott a vezetőedző, addig ez lehetetlen. A tudásom korábban megfelelt Simon Tibornak, Egervári Sándornak, Várhidi Péternek és Bicskei Bertalannak is, csak Reszeli Soós Istvánnak nem. Teljesen közömbösen viselkedtünk egymással, márpedig így nem lehet együtt dolgozni. Tudom, hogy nem vagyok földre szállt angyal, és hogy sokszor izzik körülöttem a levegő, tehát én is hibás vagyok. Ennek ellenére vallom, a Győr nagy mellényúlás volt a részemről.

– Csakis az edző miatt távozott? Önben nincs hiba?
– Nem. Tipikus történet: nem kaptam meg a pénzemet. Fordulhattam volna a ligához, de ezekben az esetekben a játékosnak annyi esélye van, mint szúnyognak a tapsviharban. A történet vége szinte minden esetben ugyanaz: a pórul járt labdarúgó – ha igazat is adnak neki – előbb-utóbb lemond a pénzéről, így szabadon igazolhatóvá válik. Teljesen mindegy, hogy szerződéskötéskor miben állapodnak meg a felek, a klubok úgyis csak akkor fizetnek, ha akarnak. Ebből nagyon elegem van.

– Teljesen kiábrándult a labdarúgásból?
– Sokáig úgy gondoltam, hogy végleg szakítok a futballal. A nyáron elterveztem a barátommal, hogy kimegyünk a Kanári-szigetekre bármixernek. Ő már el is utazott, nekem pedig az utóbbi öt hónapban letisztultak a gondolataim, s úgy döntöttem, hogy decemberben folytatom a focit. Hogy hol, azt még nem tudom, egyelőre futok, konditerembe járok, valamint kispályázom a barátaimmal, Kenesei Zoltánnal és Rakonczai Imrével. A pályafutásom során Székesfehérvárott éreztem magam a legjobban, Bicskei Bertalan keze alatt ott tudtam a legtöbbet kihozni magamból. Ezzel nem ajánlgatni akarom magam, az nem az én stílusom, de klubválasztáskor nagyon megnézem majd, hogy ki az edző a leendő csapatomnál.

– Mégis, melyik tréner szerepel a feketelistáján?
– Ez maradjon az én titkom. Az viszont biztos, hogy döntésemben alapos és körültekintő leszek a télen.