Kovács Zoltán ismét fontos gólt szerzett

Volt jobb, és talán lesz is…

Kihagyott ziccer, illetve egy elmaradt kiállítás miatt bosszankodhattak az újpestiek. Talán ez is jelzi: bár Kovács Zoltán személyében mindösszesen egy csatárt vonultatott fel a házigazda, a játék a vendégek térfelére korlátozódott. Mindeközben az újpesti hátsó alakzatnak nem sok dolga akadt, így nem sikerült megválaszolnunk azt a – magunknak feltett – kérdést, hogy az eddig rendre bal oldali védőként foglalkoztatott Vanczák Vilmost jó húzás volt-e átvezényelni a jobb szárnyra.

Lassan félórája csordogált a találkozó, amikor az első tervszerű akció végigfutott a pályán. Hogy érdemes hasonló jellegű támadásokkal többször is próbálkozni, azt a ferencvárosi akció bizonyította, amelynek a végén – három szép passz után – Illyés Dániel kapujába került a labda.

Ami a 30. percben még csak feltűnt, az a hátralevő órában nyilvánvalóvá vált: hiába hangoztatja mindenki, hogy fiatalítani kell, az "öregek" (lásd még: Kovács Zoltán, Tóth Norbert és Erős Károly itt, Szűcs Lajos, Lipcsei Péter és Rósa Dénes ott) nélkül még olyan sem lenne a futballunk, mint amilyen. Vasárnap jó néhány ifjú "tehetség" csak kereste a helyét a gyepen. Hogy a bátorság és a kezdeményezés hiányzott belőlük, azt még megértettük volna (sokuknak ugyebár ez volt az első rangadója), de hogy az elvesztett labdák után egyet sem lépve, fegyelmezetlenül, vitákat provokálva "játszanak", az még ezen a szinten sem engedhető meg! Kivétel azért akadt: a második félidőben szóhoz jutó Freud Gábor mindkét hazai találatból kivette a részét.


Ha már ennyire előre szaladtunk: a 70. perc táján úgy véltük, hogy a vasárnapi Újpestben nincs benne a gól, aztán végül kettőt is kipréselt magából. A lilák győzni akarásán kívül mindez annak is betudható, hogy az elfáradó zöldek semmi mással nem törődtek, mint hogy kibekkeljék valahogy a meccset. Mint ahogy az az esetek többségében lenni szokott, ez most sem sikerült. Beszélhetnénk még a roppant gyengén bíráskodó Megyebíró Jánosról (akit a mindent eldöntő gól miatt zsörtölődő fradisták át is kereszteltek Megyeribíró Jánosra…), kritizálhatnánk azokat a játékosokat, akik – ez az igazság – méltatlanok arra, hogy az FTC mezét viseljék, de a két ősi rivális 203. összecsapásáról legyen elég ennyi.

Talán a 204. jobb lesz. ---- Mestermérleg

Mészöly Géza: "Óriási akarattal játszottunk"
Mészöly Géza önkritikusan elismerte, hogy ezúttal nem sziporkázott a csapata, de a megalkuvást nem ismerő akarat is dicsérhető.

– A szokásosnál kevesebb helyzetet dolgoztak ki. Mi lehetett ennek az oka?
– Szerintem jóval több helyzetünk volt, mint a Ferencvárosnak. Azt elismerem, hogy ezúttal nem futballoztunk jól, de óriási akarattal játszottunk.

– A második félidőre szerkezetet váltott az Újpest. A megváltoztatott taktika befolyásolta a végeredményt?
– Nemcsak szerkezetet módosítottunk, cseréltünk is, s ez mindenképpen javított a játékunkon, hiszen Freud Gábor beállásával Kovács Zoltán több segítséget kapott.

– Mi a véleménye Kovács Zoltán játékáról?
– A válogatott labdarúgó nyilván a szerdai mérkőzés miatt kicsit tompábban futballozott, de ismét bebizonyította, hogy óriási szívvel játszik. Bár kihagyott egy nagy helyzetet, mégis ő döntötte el a találkozót.

László Csaba: "Sokat köszönhetnek a bírónak"
László Csaba talán a hosszabbításban kapott gól miatt kissé ingerülten fogadta a kérdéseket.

– Véleménye szerint a játékvezető ténykedése befolyásolta az eredmény alakulását?
– Az újpestiek sokat köszönhetnek a bírónak. Nem mehetek el szó nélkül Megyebíró János teljesítménye mellett, mert szerintem az újpestiek második gólját szabálytalanság előzte meg.

– És miként ítéli meg azt a szituációt, amelyben Szűcs Lajos a tizenhatoson kívül kézzel ért a labdához?
– Messze ültem az esettől, csak azt láttam, hogy kapusunk mindent megtesz azért, hogy Kovács Zoltánt megakadályozza a gólszerzésben, s ez sikerült is neki.

– A második félidő derekától mintha elfáradtak volna…
– Az erővel nem volt baj, ám a felfogással igen. Hiába próbálom irtani tűzzel-vassal, hogy a vezetés után visszahúzódjunk, képtelenség ezen változtatni.

A játékvezető értékelése
Megyebíró János (6): következetlenül, az előnyszabályt rosszul alkalmazva, gyengén bíráskodott. Nagyot hibázott a 11. percben, amikor Szűcs Lajos a 16-oson kívül kézzel ért a labdához, amivel góltól mentette meg a csapatát, ezért a mozdulatért ugyanis ki kellett volna állítani a Ferencváros kapusát. De véleményünk szerint hibázott a második újpesti gól előtt is, hiszen Kovács Zoltán szabálytalanul indult el Sorin Botisról, meglökve a Fradi védőjét.

Bizonyítvány
Illyés Dániel megilletődöttség nélkül védett a rangadón. Böjte Attila jól fogta össze a védelmet, nem tehet arról, hogy testével a kapuba sodorta a labdát. Erős Károly sokat futva bizonyította, hogy nagy munkabírású labdarúgó, ám ezúttal kissé ingerülten futballozott. A hazaiak legjobbja s a meccs hőse Kovács Zoltán volt: a csatár remek mozdulata három pontot ért. A Ferencváros legjobbja Szűcs Lajos volt. A kapus többször is bravúrosan védett, a gólokról nem tehet. Sorin Botis és Balog Zoltán is átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Csepregi Richárd súlytalan játéka, Laczkó Zsolt zavartsága, Jovánczai Zoltán rengeteg hibája sokat ártott a csapatának, csakúgy, mint Tímár Krisztiáné. Rósa Dénes sokat vállalt, sajnálhatja, hogy Böjte "elvette" tőle a Fradi egyetlen gólját.

Statisztika ---- A "hangyás" gólszerző

– Ha az érzéseiről faggatjuk, mi jut eszébe inkább: boldog-e, vagy fáradt?
– Iszonyúan fáradt vagyok, ám a boldogságom mindent felülmúl – huppant le a székbe a másfél literes ásványvizes palackot szorongató, a 175. Újpest-mecscsét góllal ünneplő Kovács Zoltán. – Az örömöm egyébként nem elsősorban annak szól, hogy én szereztem a győztes találatot, hanem annak, hogy csapatként küzdve gyűrtük le a Ferencvárost. Hirtelenjében nem is ugrik be, mikor fordítottunk legutóbb vesztett állásból; mit mondjak, a legjobbkor vittük véghez ezt a bravúrt. Megérdemelten nyertünk, hiszen amíg nekünk négy ziccerünk volt, addig egyetlen Fradi-helyzetre sem emlékszem.

– Az első félidő végén nem sokan fogadtak volna arra, hogy a meccs hőse lesz. Kívülről csupán annyit lehetett látni, hogy a kezéhez kap, majd a földre rogy. Mi történt?
– Balog Zoltánnal ugrottam fel az előreívelt labdára, aztán egyszer csak azt éreztem, hogy megreccsen a nyakam; megjegyzem, szabálytalanságról szó sem volt. A következő pillanatban lebénult a jobb karom, meg is ijedtem, hogy ebből baj lesz. A szünetben még segítettek az öltözködésben, de a folytatásban már nem volt gond. Igaz, még most is bizsereg a karom, mintha hangyák futkosnának rajta.

– Nem lett volna szerencsésebb cserét kérni?
– Egy Újpest–Fradin önként lejönni a gyepről? Ugyan már! Habár kis híján megbántam, hogy a pályán maradtam, mert egy egyes állásnál kihagytam azt a hatalmas ziccert. Ha a hajrában nem rúgom be a gólt, nekem végem…