Gólparádét rendeztek a fiatalok

Olyan támadás futott végig a bal oldalon, amilyet tényleg ritkán látni a magyarországi stadionokban: egyérintővel kigurigázták és megforgatták a ledermedt pápai védelmet. Az már ekkor kiderült, hogy a gyors átadásokkal könnyen zavarba hozható a vendégek védelme, mivel a sárga-feketék messzire álltak a támadóktól, márpedig így nehéz elkerülni a gólt. A hazai vezetés után egy kicsit felpörgött a Pápa játéka, és bebizonyította a vendégegyüttes, hogy beadások utáni fejesekkel veszélyes lehet a hazai kapura. Aztán Dorel Mutica azt is megmutatta, hogy nemcsak a ellenfél, hanem a saját kapuja előtt is figyelni kell rá: előbb Végh Zoltánt riogatta egy fejessel, majd alig három perccel később a saját kapujába csúsztatott. Nem sokat kellett várni a harmadik hazai találatra sem, amely után már nehéz lenne bármiféle pozitív jelzővel illetni a pápai védelmet – talán a "láthatatlan légió" lehetne a legtalálóbb.

A vendéglátók ezt követően is kedvükre szőtték akciókat, a kék-fehér támadók rendre lefordultak ellenfeleikről, gyors ritmusváltásokkal és pontos átadásokkal többször is zavart keltettek a kapu előtt. Ezzel szemben a pápai támadójáték teljesen veszélytelen volt, mert a két ék előtt a hazai védők fegyelmezetten szűkítették a területet, többször megelőzték őket, mielőtt átvehették volna a labdát.

Szentes Lázár úgy reagált a Pápa kilátástalan futballjára, hogy még a térfélcsere előtt kettőt cserélt. A kissé átszervezett Pápa – Lipták Zoltán húzódott vissza a védelembe – aztán az első félidő utolsó perceiben vezetett néhány kecsegtető akciót, ám igazi gólveszélyt akkor sem tudott kialakítani. Az első negyvenöt percről mindent elmond, hogy amíg az emtékások háromszor találták el a kaput, és ugyanennyiszer örülhettek is, a Végh Zoltánt ugyancsak háromszor tesztelő vendégek kísérletei mindannyiszor eredménytelenek voltak.

A második félidő még inkább egyoldalúra sikerült, mint az első: az MTK kedve szerint futballozhatott, játékosai azt csináltak a pályán, amit akartak. A Pápa a legcsekélyebb ellenállást sem mutatta, így aztán jöhettek az újabb hazai gólok. Csak a szerencséjének köszönheti a Pápa, hogy megúszta hét kapott góllal ezt a mérkőzést, mert a kék-fehérek akár kétszámjegyű győzelmet is arathattak volna. A hazaiak fiatal játékosai gyorsaságban, ügyességben és küzdeni tudásban is felülmúlták a teljesen kedvetlenül és vérszegényen futballozó vendégeket. A mérkőzés azt sugallta, hogy osztálykülönbség van a két együttes között, és ha a Pápa így folytatja, akkor nyáron minden bizonnyal lesz is.

Ez az öreguras játék ugyanis – ha nagy jóindulattal annak nevezzük – kevés ahhoz, hogy a legjobbak között maradjon a sárga-fekete együttes. ---- M ---- &