A Bécs–Budapest szupermaratonin szinte minden a jó szervezésen múlik. Hatalmas mezőnyt és stábot kell mozgatni, etetni, itatni, no és természetesen a résztvevők biztonsága is fontos. Akadnak tehát stratégiai partnerek, akik nélkül lehetetlen lenne ezt az eseményt lebonyolítani: sok segítséget ad a szervezőknek a határőrség (az idén 2 csapat), a rendőrség (8), a Vám- és Pénzügyőrség (2), az egészségügy (5), a honvédség (20) és a tűzoltóság (3). Nem véletlen, hogy e testületek együttesei számára külön bajnokságot írnak ki, amely legalább annyira izgalmas, mint az abszolút első helyért küzdők versengése. A hírek szerint már a csapatokba kerülés is szép fegyverténynek számít az ott szolgálatot teljesítők között. Az pedig igazi dicsőség, ha valaki a kategóriájában győzni tud. Természetesen ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a viadalt évről évre zökkenőmentesen meg lehessen rendezni. Szükség van még az osztrák fél példa értékű együttműködésére, hogy a határon túl is akkora szeretettel fogadják a futókat, mint Magyarországon. No és a Győr-Moson-Sopron, a Komárom-Esztergom, valamint a Pest megyei önkormányzatok is teljes mellszélességgel az esemény mellett állnak, sőt a viadal a nemzetközi szövetség versenynaptárában is szerepel.Igazi csapatmunka ez, amelyben kétezer ember szállásáról, étkezéséről, szállításáról és persze az eredmények rögzítéséről kell gondoskodni. A szervezők öt napon keresztül 800 kollégiumi és 200 szállodai helyet garantálnak, napi ezer hideg ebédet osztanak szét a résztvevők között, a versenyzők frissítéséhez két tonna banánt, fél tonna narancsot, 5000–6000 liter sört, üdítőitalt és ásványvizet, 300 kilogramm csokoládét, valamint édes és sós kekszet, 100 kilogramm teát és szőlőcukrot használnak fel. A futóknak ezután már tényleg csak a versenyre kell összpontosítaniuk.