Csak egyetlen pezsgő jár

Bár a négygólos győzelem Ciprus ellen valamivel kisebb különbségű volt a tervezettnél, a franciáknak végül elegendő volt ahhoz, hogy kiharcolják a 12. világbajnoki részvételüket. Ezért köszönettel tartoznak a nagy vetélytárs svájciakat döntetlenre kényszerítő íreknek, a több ziccert is elrontó svájci Alexander Freinek, és természetesen a ciprusiaknak, akik a L'Équipe elemzője, Angel Marcos szerint "öngyilkos taktikát választottak, mindenkit megleptek azzal, hogy bunkervédekezés helyett gólszerzésre törekedtek".

Ilyen körülmények között indokoltnak tűnik a szaksajtó viszszafogott ünneplése, valamint a szövetségi kapitány, Raymond Domenech higgadt értékelése. "Boldog vagyok, mert a játékosaim nagyon sokat dolgoztak a továbbjutásért – mondta a sokszor magányos harcosként küzdő, a szövetségtől nem kellő nyilvános támogatást kapó Domenech. – Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy csak egyetlen lépést tettünk a célunk felé. Magam felbontok egy üveg pezsgőt, pihenek néhány napot, de a jövő héten máris folytatom a munkát. Nyolc hónapunk van rá, hogy egy jó eredményre képes csapatot építsünk." A kapitány sietett leszögezni, hogy a jó eredmény nem egyenlő a világbajnoki cím elhódításával, még akkor sem, ha a továbbiakban a sérülések (Thierry Henry és David Trezeguet nagyon hiányzott az utolsó két mérkőzésen) elkerülik a csapatot.

Nem titkolják vegyes érzelmeiket a svájciak, akik a döntetlennel csak a minimális programot tudták végrehajtani. "A meccslabdát elrontottuk" – fogalmaz a Neue Zürcher Zeitung, míg a francia nyelvű Le Temps a félig telt pohár esetét emlegeti az első hely elveszítése, egyben a pótselejtező kiharcolása kapcsán. "Inkább csalódott vagyok, mint elégedett, volt néhány lehetőségünk arra, hogy megszerezzük a továbbjutáshoz szükséges gólt. Ugyanakkor megint büszkeséggel töltöttek el a látottak, mert jól alkalmazkodtunk az írek nekünk nem fekvő játékához" – jelentette ki Köbi Kuhn szövetségi kapitány.

A válogatottbeli kiváló gólátlagáért sokat dicsért Alex Frei viszont vigasztalhatatlan. "A csapat semmiről sem tehet, ez az én nagy tragédiám – kesergett a francia Rennes-ben légióskodó egykori francia gólkirály. – Még az sem igazán vigasztal, hogy Shay Given személyében nagyszerű kapus fogott ki rajtam. A hajrában egyedül vihettem rá a labdát, ilyenkor két lehetőség közül lehet választani: lőni vagy cselezni. Én a lövést választottam, rosszul döntöttem. Biztos vagyok benne, hogyha az első félidőbeli fejesem bemegy, akkor ezt a helyzetet sem rontom el."

Fentebb szívességként emlegettük az írek tettét, itt az ideje pontosítani, hiszen ők nem elsősorban a franciák miatt, hanem a saját érdekükben akartak győzni. Helyzeteik nekik is voltak, de ők sem tudtak élni velük. "Az első négy helyezett tizenkét meccséből tizenegy döntetlent hozott, egyedül mi vesztettünk egyszer, egyetlen Thierry Henry-gól miatt. Ennyin múlt a sorsunk. Szerintem mindent megtettünk, de ez sem volt elég a továbbjutáshoz" – szomorkodott Brian Kerr kapitány. Írországban kudarcként könyvelik el a kiesést, így Kerrnek, bármilyen sokat is tett eddig a szövetségért és a válogatottakért, valószínűleg nem hosszabbítják meg a szerződését.

Mindörökké Zizou?

A nagy nyári döntés meghozta gyümölcsét: a L'Équipe címlapján (képünkön) kellőképp ünnepelt Zinedine Zidane visszatért a válogatottba, amely – immár vele – hármat (Feröer, Írország, Ciprus) legyőzött a négy őszi ellenfeléből (Svájccal 1–1-et játszott), és továbbverekedte magát a halálcsoportnak egyáltalán nem nevezhető szextettből. Továbbra is Zizou viszi a hátán a csapatot – sugallja a látszat, no meg a L'Équipe csütörtöki címlapja –, és ez nyugtalanítja a franciákat. Zidane megígérte, hogy ott lesz a világbajnokságon, minden bizonnyal immár több mint 100-szoros válogatottként (most 98-nál tart) – és 34 évesen. Lehet-e azt várni tőle, hogy úgy és annyit loholjon, mint egy huszonéves? Nyakába akasztható-e a siker minden felelőssége? Nyilvánvalóan nem. De egy aranylabdás maradhat-e a háttérben? Ennek megszervezése a következő nyolc hónap nagy feladványa. Zizou mindenesetre üzent: bár szerdán ő lőtte a roppant fontos első gólt, majd gólpasszt is adott, a nagy mosolygások után gyorsan és csendben távozott a Stade de France színpadáról, másra hagyva a nyilatkozatokat…