A száraz tények azonban közel sem adják vissza azt az örömöt, amit a szlovákok mostanában átélnek a labadrúgásnak köszönhetően. A pozsonyi téglamezei stadion környékén csúcsforgalom van az utóbbi két és fél hónapban, s a lelátók zsúfoltsága is a "régi szép időket" idézi: az oroszok elleni összecsapásra majd 23 ezren látogattak ki, de a néhány nappal korábbi észtek elleni találkozóra is összegyűlt vagy 13 ezer ember. A Bajnokok Ligája-résztvevő Artmedia hazai mérkőzéseiről pedig akkor még nem is szóltunk.
A jelenkori szlovák futball nem szűkölködik a sikerekben: Marek Mintál a Nürnberg játékosaként az előző szezonban gólkirály volt a Bundesligában, a pozsonyiak a BL-ben szereplhetnek, és most a nemzeti tizenegy szerzett jogot a vb-pótselejtezőkre.
A szlovák válogatott "legújabb", 1994 óta írodó történetének legnagyobb sikerét érte el az Oroszország elleni gólnélküli döntetlennel. Nem véletlen, hogy a mérkőzés után a 2003. októbere óta hivatalában lévő
Dusan Galis szövetségi kapitány így nyilatkozott: "Egész Szlovákiának köszönöm azt, hogy ehhez a sikerhez hozzásegítettek minket. Olyan eredményt értünk el, mellyel vb-álmaink megmaradtak. Jó taktikát választottunk, s nem csupán a védekezésre figyeltünk. Drámai küzdelem volt az utolsó percig, s ellenfelünk rendkívül sportszerű volt ezen a ki-ki mérkőzésen."
Miroslav Karhan csapatkaitány is többé-kevésbé elégedett volt: "Amit elterveztünk, azt megvalósítottuk, némi hiányérzet azért maradt bennünk, mert gólt nem szereztünk. Teljesen lényegtelen, milyen ellenfelet kapunk a pótselejtezőn, gyengék már tényleg nincsenek, ugyanakkor mi sem ijedünk meg senkitől. Még csupán félúton vagyunk, az is előfordulhat, hogy csak tévén nézhetjük majd a vébét."
Ha már az ellenfeleknél tartunk, a cseh sajtó szerint az északi " nagy testvérnek" nem lenne ellenére Szlovákiával játszani a pótselejtezőn. Persze az sem lenne semmi, ha a szlovákok épp a csehekkel szembeni "megaderbin" harcolhatnák ki labdarúgásuk legnagyobb sikerét, a világbajnoki szereplést.