Gólt szerezni, Dominik miatt is

– Vasárnap a Fradit fogadják.
– Hazudnék, ha azt mondanám, eszembe sem jut a derbi – tört elő az őszinteség a 19-szeres válogatott futballistából. – A hét végi meccs nagyon fontos nekem, várom is, de igazán komolyan majd csütörtöktől foglalkozom vele. Addig igyekszem kizárólag a horvátok elleni mérkőzésre koncentrálni.

– Úgy nehéz lehet, hogy nincs tétje a tétmeccsnek.
– Már hogyne lenne! Sem a szurkolók, sem magunk miatt nem engedhetjük meg, hogy vereséggel zárjuk a sorozatot. Elég csalódás volt már a szófiai fiaskó is. A bolgárokat meg kellett volna vernünk, meggyőződésem, a motiválatlannak tűnő riválisunkat mi hoztuk fel a hibáinkkal. Ott volt a kezünkben a lehetőség, hogy nyerjünk, és egy fordulóval a vége előtt megkaparintsuk a harmadik helyet, csakhogy elszalasztottuk ezt az esélyt. Halvány reményünk ugyan van még arra, hogy lekörözzük a bolgárokat, ám jobban tesszük, ha csak magunkkal foglalkozunk, valamint azzal: zárjuk szépen a sorozatot.

– A szombati vereség már nem is téma?
– Legfeljebb annyiban, hogy végiggondoljuk, mit csináltunk jól, illetve rosszul. Habár, amint azt a végeredmény is mutatja, jót igen keveset fedezhettünk fel… Ugyanakkor ezen már nem szabad tépelődnünk, mert ha leszegett fejjel járnánk fel és alá, abból nem sok jó sülne ki.

– Akkor nézzünk fel és előre: szerdán hazai pályán futballozhat.
– Épp a minap ugrott be, ahhoz mérten, hogy mindig erről álmodoztam, a Megyeri úton még nem játszhattam a válogatottban. Ha minden jól megy, ez most bekövetkezik, ráadásul ez esetben a huszadik válogatottságomat ünnepelhetem. De hadd legyek telhetetlen: ha már a kedvenc stadionomban jubilálhatok, mivel a kisfiam, Dominik is helyet foglal majd a lelátón, szeretném mindezt góllal is emlékezetessé tenni.

– Ez már-már úgy hangzik, mint egy búcsúbeszéd…
– Hogy harminckét évesen visszavonuljak a válogatottságtól? Dehogy! Csak az lebeg a szemem előtt, hogy még esztendőkön át jól teljesítsek. Amíg futni tudok, addig pályán akarok lenni!

– A harminckét éves "öreget" faggatják a fiatalok?
– Újpesten igen, ott talán el is várják tőlem, hogy foglalkozzam velük. A válogatottban azért más a szerepem, hiszen a mostani edzőtáborozás előtt tavaly februárban készültem legutóbb a csapattal. Mit szépítsem, nem tartozom az alapemberek közé.

– Talán harmincöt esztendősen az lesz. Akkor Európa-bajnokságot rendeznek.
– Köszönöm, máris van egy újabb álmom!