Deák Bárdos Mihály ötöst mutatott a budapesti világbajnokságon a megnyert elődöntő után. Ötödik világbajnoki döntőjét vívhatta az elmúlt nyolc év során. Eddigi pályafutása nem csak azért különös, mert öt világbajnoki döntőjéből mind az ötöt elbukta (illetve, ha az Eb-ket is figyelembe vesszük, nyolcból hét vereség a mérlege). A peches sorozat amiatt is párját ritkító, mert hét vesztes döntője során mind a hétszer más-más ellenféltől kapott ki.
Czagány Balázs
Ötödik döntôm! – mutatta Deák Bárdos Mihály az elôdöntô után
Czagány Balázs
Ötödik döntôm! – mutatta Deák Bárdos Mihály az elôdöntô után
1997, Wroclaw (vb) ALEKSZANDR KARELIN
A miskolci Deák Bárdos Mihály élete első felnőtt-világbajnokságán négy győzelem után rögvest a fináléba jutott, méghozzá imponáló módon: ellenfelei egyetlen pontot sem tudtak szerezni ellene. A döntőben viszont az akkor háromszoros olimpiai, hatszoros világ- és kilencszeres Európa-bajnok szibériai óriás, Alekszandr Karelin várt rá. Lecsavarás, hídba billentés, fordított emelés, 13:0-nál, három és fél perc után technikai tussal szenvedett vereséget.
"Karelin nem véletlenül került be a Hírességek Csarnokába: igazi hústorony, csupa izom emelődaru volt, félelmetes formában, már annak is örültem, hogy ép bőrrel lejöttem a szőnyegről. De komolyra fordítva: kicsit meg voltam illetődve életem első nagy döntőjében, az ellenfél is félelmetes volt, úgyhogy annak az ezüstnek még tudtam örülni…"- emlékezik Deák Bárdos. 2001, Isztambul (Eb) AZ EGYETLEN ARANY
Első kontinensbajnoki fináléját 2001-ben Deák Bárdos megnyerte: mindmáig ez az egyetlen aranya világversenyen. Olyan környezetben állhatott fel a dobogó legfelső fokára, amikor több ezer fanatikus török szurkoló szorított a hazaiak kedvencéért, Fatih Bakirért. Az aranyat érő pörgetés után Deák Bárdos még azt a merészséget is megengedte magának, hogy - a törökök fujjolásával mit sem törődve - körbefutotta a csarnokot a magyar lobogóval. A következő két döntőt viszont az Eb-ken elbukta: 2002-ben Seinäjokiban az orosz Patrikejevtől, egy évre rá pedig Belgrádban a finn Ahokastól kapott ki.
2001, Patrasz (vb) RULON GARDNER Deák Bárdos immáron Európa-bajnokként érkezik Patraszba, nem mindennapos kálvária után. Augusztusban a budapesti edzőteremnek kilökte a lengőajtaját, a széttörő üveg kettévágja a karján az artériát. A szeptemberi New York-i vb-ről lemaradt volna, a terrormerénylet miatt azonban elmarad a vb, decemberben Patrasz ugrik be rendezőként. Deák Bárdosra a döntőben Gardner vár, aki a sydneyi olimpia döntőjében szétcincálta Karelin álmait. Patraszban is Gardner nyert két kapaszkodás után.
"Biztos hibáztam, de ma ennyire futotta. Gardner végig fogta a kezem, lezárta összes próbálkozásomat, úgyhogy nem tudtam mit kezdeni vele. Nagyon el vagyok keseredve…"- mondta a finálé után a könnyeivel küzdő magyar 130 kilós. 2002, Moszkva (vb) DREMIEL BYERS
Míg Gardner egy símotorbalesetben épphogy csak megmenekült a fagyhaláltól, s csodával határos módon maradt életben (igaz, egyik lábujját amputálni kellett), addig helyettese, a sötét bőrű amerikai Byers is elverekedte magát a fináléig. Az aranyról döntő meccs első három percében nem született akció, jött a kapaszkodás (amiből a kritikus momentumokban rendre Deák Bárdos jött ki vesztesen pályafutása során). Deák Bárdos tolta kifelé ellenfelét, Byers hirtelen mozdulattal lecsavarta a vehemensen nyomuló magyart, aki már aztán hiába rohamozott, az amerikai megőrizte előnyét.
2003, Créteil (vb) HASZAN BAROJEV
A sérült Patrikejevet helyettesítő, kétszeres junior-világbajnok Haszan Barojev várt a fináléban a magyar nehézsúlyúra. Az első három perc akció nélkül, majd összekapaszkodás - orosz ponttal. Hat perc elteltével hosszabbítás, kapaszkodás. A magyar végig aktívabb volt, Barojevet többször is térdelőhelyzetbe küldték, de mindegyiket kivédekezte. Egy szabályosnak tűnő, zóna széli pörgetést nem adott meg a bíró, de bíráskodás ide vagy oda, negyedszerre is csak ezüst jutott. "Ez a vébé úgy marad meg az emlékezetemben, hogy a pszichológussal együtt töltött időnek köszönhetően nem jött elő a finálégörcsöm, már bátran birkóztam, viszont a bírók elvették tőlem az aranyérmet." 2005, Budapest (vb) MIJAIN LÓPEZ
A kubai óriás a döntőig vezető úton szinte valamennyi ellenfelét felemelte, s elhajította fordított emelésből. A finn Európa-bajnok Ahokast két vállra fektette, az elődöntőben Curcumiját is eldobta. Nem járhatott jobban a fináléban Deák Bárdos Mihály sem. "Ezúttal boldogan integettem a közönségnek a dobogó második fokáról. A vébé előtt is megmondtam: annyi az éremesélyes, hogy kiegyeznék bármilyen éremmel, még az ezüsttel is. A rosszul sikerült olimpia és Európa-bajnokság után bebizonyítottam, hogy még lehet velem számolni. A döntőben López egyértelműen jobb volt, ezúttal semmit nem rontottam el, nem is vették el tőlem a meccset a bírók, mint Créteil-ben, így nincs okom a szomorkodásra. Dolgozom tovább, Pekingig még biztosan folytatom, s ki tudja, hátha egyszer sikerül aranyat nyernem. Ha pedig valaki az öt ezüst miatt fintorogna, üzenem neki: csinálja utánam!"
Polyák: A hajszál nem kifogás "Misihez hasonlóan nekem is pont öt ezüstöm volt már vébéről, olimpiáról, mire Tokióban felállhattam az olimpiai dobogó tetejére, igaz, én azért közben nyertem három vébéaranyat is, de nálam senki sem ismeri jobban, milyen érzés másodiknak lenni - mondta Polyák Imre, a Hírességek Csarnokának tagja, a kitartás mintaképe. - Gondolhatják, mi motoszkált bennem, ha három olimpiai ezüst után, harminckét évesen nekirugaszkodtam a negyedik olimpiámnak is… ťNem létezik, hogy egyszer ne nyerjem meg!Ť - gondoltam magamban. Szerintem Misinek sem szabad feladnia, hinnie kell, hogy nyer ő még vébét vagy olimpiát! Többször hajszállal vesztett a döntőjében, de erre azt szoktam mondani: ťKit érdekel? Győzni kell hajszállal!Ť"