• INTELLIGENS FORMULA-1-ADATBANK
• A Brazil Nagydíj - pályarajz, eredmények
• A vb állása
• Adatbank: csapatok, pilóták
• Adatbank: futamról-futamra
• Mindent a 2005-ös világbajnokságról
• Formula-1-lexikon
• Futamról futamra, 2005
• Technikai sportok lexikon
A tizenkettediknek sikerült
Mielőtt Fernando Alonso megvetette a lábát a Formula-1-ben, tizenegy honfitársa fordult meg ott az évek során. Ki több, ki kevesebb időt versenyzett a sorozatban - általában kevés sikerrel.

A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
Olyan országból jövök, amelyben nincs hagyománya a Formula-1-nek, voltaképp csak magamra számíthattam egész pályafutásom során.”
Emígy hangzott Fernando Alonsónak, a száguldó cirkusz új világbajnokának egyik első, lihegős” mondata a hétvégi Brazil Nagydíj leintése után. Nem túlzott a kis-nagy oviedói: Spanyolország, jóllehet 1951 óta már 35 nagydíjat rendezett, valójában csak ebben az évben került rá az F1 térképére, korábban marginális szerepet játszott a szakágban - de megfordíthatjuk, a gyorsasági autósport elitkategóriája sem igen hozta lázba az embereket a bikaviadalok országában.
Az NSO ajánlja:
Ez az esztendő minden kétséget kizáróan Alonso éve. De milyenek voltak a korábbi spanyol” évadok? Voltak-e egyáltalán ilyenek? Nos, az ibériai nemzetet ez ideig 12 pilóta képviselte a Formula-1-ben, csapat egy sem. Az 1951. október 28-án rendezett első F1-es Spanyol Grand Prix-n két hazai versenyző indult, jobban mondva csak egy, mert Juan Jover végül nem rajtolt. Francesco Godia ellenben 60 körig jutott, ami - tíz kör hátránnyal - a 10. helyre volt elegendő. Godia 1958-ig további egy tucat futamon vett részt, összesen hat pontot szerezve. Az ötvenes évek legismertebb spanyol pilótája a Ferrari színeiben versenyző Alfonso de Portago volt, aki 1956-ban és 1957-ben öt nagydíjon négy pontot gyűjtött a vb-n. Azért nem többet, mert az 1957-es Mille Miglián halálos balesetet szenvedett. A hetvenes évek elején Alex Soler-Roig (6 GP/0 pont), a nyolcvanas évek végén Adrian Campos (16/0) és Luis Pérez-Sala (26/1) próbálkozott a száguldó cirkuszban - kevés sikerrel.
Campos és Pérez-Sala a Minardiban tekerte a kormányt - csakúgy, mint egy évtizeddel később, pályafutása legelején, Marc Gené és 2001-ben Alonso. Napjaink harmadik spanyol Formula-1-es sofőrje, Pedro de la Rosa is egy kiscsapatnál, az azóta megszűnt Arrowsnál kezdte 1999-ben. Közös vonás még, hogy az utóbbi hármas tagjait immár egy nagy istálló alkalmazza: Gené a Ferrari, De la Rosa a McLaren (teszt)pilótája, Alonso pedig a Renault versenyzője.
És Fernando Alonso világbajnok is már. Lesznek-e vajon követői?
Országok, vb-címek, pilóták
| 1. Nagy-Britannia | 12 (1958) | 153 |
| 2. Brazília | 8 (1972) | 27 |
| 3. Németország | 7 (1994) | *50 |
| 4. Argentína | 5 (1951) | 25 |
| 5. Ausztrália | 4 (1959) | 17 |
| Ausztria | 4 (1970) | 15 |
| Franciaország | 4 (1985) | 67 |
| 8. Olaszország | 3 (1950) | 97 |
| Finnország | 3 (1982) | 7 |
| 10. Egyesült Államok | 2 (1961) | **156 |
| 11. Új-Zéland | 1 (1967) | 8 |
| Dél-Afrika | 1 (1979) | 19 |
| Kanada | 1 (1997) | 12 |
| Spanyolország | 1 (2005) | 12 |
*A négy keletnémet pilótával együtt. **A csak az Indy500-on indulókkal együtt.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik







