A zalaiak vezetőedzője, Dajka László a mérkőzés előtt az öltözőfolyosón arról panaszkodott, hogy a csapat jobb oldalán játszó futballistái sorra kidőltek, hiszen Kriston Attila és Kaj András sérült, Nagy Lajos pedig a kihagyása után még nincs olyan formában, hogy kezdőként számolhasson vele a zalaiak mestere. A pápaiak ellen így kényszerből Kocsárdi Gergelynek kellett a pálya jobb oldalát bejátszania. A szakember egyéb szerkezeti váltást azonban nem tervezett, továbbra is négyvédős rendszerben küldte csapatát pályára, és a taktika szerint az egyik hátvédnek fel kellett lépnie a középpályára, ezzel segítve a pálya középső harmadában a létszámfölény kialakítását.
A pápaiak alapfelállásában is négy védőnek jutott hely, s három középpályásnak kellett a zalai támadásokat megszűrnie. A két hadrendből az első negyedóra elteltével aztán az látszott kirajzolódni, hogy Szentes Lázár a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, míg a hazai csapat támadóbb szellemben futballozott. A zalai elképzelés tűnt nyerőnek.
Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy a védelem bal oldalán mennyire sebezhető volt a pápai csapat. A hazaiak ezt felismerve szinte minden támadásukat ezen az oldalon vezették. Az első félidőben a vendégvédők számára a legnagyobb gondot Radu Sabo őrzése jelentette, aki a csatársorból visszalépve egy-egy csellel ügyesen játszotta magát tisztára, a kapuval szembefordulva pedig remekül szolgálta ki a mélységből beinduló társait.
Dicséretes, hogy a ZTE a vezető gól megszerzése után sem állt le, a csapat játékosai próbálták leszűkíteni a pálya középső részét, és továbbra is támadásban maradtak. A vendégek viszont ezután sem jelentettek szinte semmi veszélyt Milinte Árpád kapujára, a pápaiak két csatára, Herczeg Miklós és Honma Kazuo keveset változtatta helyét, igaz, használható labdát alig-alig kaptak a középpályáról.
Unger Tamás
Nem használták jól a fejüket a pápai játékosok: Szkukalek Igor (balra) kétségbeesetten bólintott, azonban a zalaegerszegi támadók ellen esélye sem volt arra, hogy a légi párharcokból gyôztesen kerüljön ki
A pápaiak az első félidőben mindössze egyszer találták el Milinte Árpád kapuját, és az első 45 perc lefújása előtt csupán egy szabadrúgást követő lesállás okozott némi bonyodalmat a zalaiak kapuja előtt…
Szavazás
A szünetben hiába próbálta meg rendezni sorait a Pápa, éppen csak elkezdődött a második félidő, amikor Radu Sabo máris megduplázta a Zalaegerszeg előnyét. A két csapat közti kontraszt ettől csak tovább erősödött. A ZTE csatársorában ekkor már Montvai Tibor is sokkal veszélyesebben futballozott, több futásra kényszerítette Szkukalek Igort, vagy éppen Dorel Muticát, és ha kellett, akkor öt méteren legalább kettőt rávert az őrzőire.
A Szentes Lázár csapataira jellemző szervezettséget még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett felfedezni a pápai együttesen, hiába passzolgattak néha ügyesen a mezőnyben, ritmusváltást vagy valamilyen veszélyes támadásfelépítést nem láthattunk.
A Zalaegerszeg játékosai, és persze a hazai szurkolók kifejezetten élvezték a mérkőzést. A zalaiak ügyesen passzolgattak a középpályán, a vendégek viszont láthatóan alig várták, hogy a játékvezető lefújja a mérkőzést. ---- M ---- &