Kilencvenkettő - és teniszezik

- Hogyan ünnepel? - kérdeztük a San Franciscóban letele- pedő, sűrűn hazajáró, mérnökként is nemzetközi hírnevet szerző sportembertől.
- Hetente háromszor, így pénteken reggel is teniszezem - hangzott a válasz. - E héten én vagyok a kapitány, az én feladatom, hogy a baráti társaságból összetoborozzam a párost. Késés vagy hiányzás nálunk főbenjáró bűn. Így mindenki mindig pontos.

- És utána?
- Elolvasom az újságokat, a Nemzeti Sport internetes honlapján tájékozódom a hazai sportéletről. Különösen a vízilabdáról. A távolból is gratulálok Szívós Marcinak olaszországi góljaihoz, hiszen nagyapja, Szívós Pista játékostársam, jó barátaim egyike volt. A matematikai számításokat sem hanyagolom el, ezzel mindig sok időt töltök, de a kertben is akad munka, mert kedves feleségem, Erzsike éppen otthon van, rokonlátogatóban.

- Hogyan engedte egyedül hazajönni?
- Bár hála Istennek jó egészségnek örvendek, az ismétlődő terrorakciók és a sok légi katasztrófa után már nem szívesen vállalkozom hosszabb utazásra. Erzsike viszont már nagyon szerette volna látni a rokonait. Távollétében unokahúgom, Zsófi és férje hívott meg születésnapi vacsorára.

- Mikor látjuk újra itthon?
- Ígérem, jövőre újra otthon leszek, személyesen szeretném átvenni a gyémántdiplomámat a Műegyetemen, mi több, ha a jó Isten éltet, és egészségem engedi, szeretnék Pekingben szemtanúja lenni magyar vízilabda immár kilencedik olimpiai bajnoki címének.