Korona kell a királyi főre

Két éve semmi sem változik a Santiago Bernabéu-stadion trófeatermében, nem gyarapszik a Real Madrid egyébként tekintélyes (csak a nagy sorozatokat figyelembe véve 29 bajnoki cím, 17 Spanyol Kupa-győzelem, 9 BEK-, illetve BL-diadal, 2 UEFA-kupa-elsőség, két Európai Szuperkupa-nyerés, valamint három Világkupa-elhódítás szerepel a palettán) gyűjteménye. Arrafelé ez minimum tarthatatlan állapotnak tűnik, az elmúlt fél évszázadban olyan fordult már elő, hogy két egymást követő szezont jelentős siker nélkül zárjon a királyi gárda, legalább három "lyukas" szezon viszont az 1947 és 1954 közötti nyeretlenség óta nem volt a klub életében.

A nyári munkálatok egyértelműen arra irányultak, hogy 2004-gyel és 2005-tel ellentétben 2006-ban már legyen mivel bővíteni a dicsőséglistát. A Real ugyebár három sorozatban érdekelt, amelyek közül kettőt, a Bajnokok Ligáját és a Primera Divisiónt simán megnyerhet, és a Spanyol Kupát is csak azért nem helyezzük bele nyugodtan ebbe a vonulatba, mert azt a madridiak ritkábban veszik olyan komolyan, mint az előző kettőt. A Király-kupa legutóbb 1993-ban volt Real-kezekben…

A bajnokságban viszont a két, a BL-ben pedig a mintegy tíz nagy esélyes egyike a Real Madrid. Most szorítkozzunk csak a Primera Divisiónra, ahol minden bizonnyal az ősi rivális, sokak szerint a Johan Cruyff-érát idéző dominanciára törő Barcelonával kell versenyt futnia az aranyéremért. Az előző, (edző)válságokkal is terhes szezont követően a kispadon hosszabb távú megoldásnak tűnő Wanderley Luxemburgo mester elsőkerékhajtásúvá próbálja formálni a csapatot, tulajdonképpen a két középső védőt (alaphelyzetben a sérülése után visszatérő Woodgate-et, valamint Iván Helguerát) és a szűrő Gravesent leszámítva mindenkinek jelentős szerep jut a támadásokban.

A Real eddig sem állt rosszul az első sort illetően, ezért is volt némiképp furcsa, hogy az ingatag lábakon álló védelem helyett még inkább a középpályás- és csatársorát erősítette a nyáron. Az első két igazolás, az uruguayi Pablo García és Carlos Diogo után nem tört ki tapsviharban a "galaktikusokhoz" szokott Bernabéu népe (ne feledjük, 2000-től Figo, Zidane, Ronaldo, Beckham és Owen személyében minden nyáron jött egy aranylábú, sőt, Beckham kivételével aranylabdás), utána viszont az ínyenceket is kielégítő futballisták öltötték magukra a mitikus mezt.
A Reuters elemzői szerint Júlio Baptista, illetve az augusztus végén csatlakozó Robinho új dimenzióba emeli a Real Madrid támadójátékát, azt pedig mi tesszük hozzá, hogy ez a gárda abszolút alkalmas a "csak rúgjunk egy góllal többet az ellenfélnél" elv megvalósítására. Még akkor is, ha Michael Owen hamarosan elhagyhatja a klubot, Luis Figo és Santiago Solari pedig már csak messziről, Milánóból figyeli, mi is történik a spanyol szentélyben.

Ha valamibe beleköthetünk, az a kispad "rövidsége", illetve a hátsó alakzat gyengesége. Ha ezen felül tud emelkedni a Real, még a hazai és a nemzetközi porond letarolása is könnyen összejöhet. Ha nem, akkor alighanem Madridban nagyon sokan szemlélik majd a Richter-skálát… ---- Kevés olyan csapat van a világon, amelynek keretét tanulmányozván kisebb polémia alakulna ki azt illetően, ki legyen a külön kiemelt klasszis. A Real Madridot azonban nem véletlenül becézik a "galaktikusok" csapatának, elvégre hemzsegnek a világ labdarúgásának szűk elitjébe tartozó játékosok az öltözőben.

A fent említett - sértődés nélkül befejezett - szakmai vitát végül Ronaldo nyerte meg, elsősorban azért, mert az előszezon során ő szerezte a legtöbb gólt a madridiak mezében - hetet az utóbbi öt mérkőzésen. A királyi gárda legutóbbi találkozóján, az észak-amerikai profi bajnokság ligaválogatottja ellen is bevágott kettőt , ami persze nem nagy kunszt, tekintve, hogy az alkalmi ellenfél talán még a Puskás Ferenc-válogatottnál is kisebb játékerőt képviselt, ám a találkozót a szintén csatárposzton végigjátszó Raúl csak egyszer volt eredményes (ráadásul a meccs végén), a 75 perc lehetőséget kapó Júlio Baptista pedig csak helyzetig jutott.

A jelek szerint tehát Ronaldo ott folytatja, ahol az előző szezont abbahagyta (a bajnokság során szerzett 21 találatából kilencet az utolsó nyolc fordulóban jegyezett), ami egyértelműen azt jelenti, még Robinho érkezése sem veszélyezteti a helyét a kezdőben ---- Aki még sokat érhet
A brazil labdarúgás legnagyobb ígérete, sőt, már annál is több. Értékét hűen tükrözi, hogy a Real több mint fél éven át alkudozott érte a Santosszal, amelynek színeiben kétszer is megnyerte hazája bajnokságát, és csak kevésen múlott, hogy nem vezette dicsőségre a Libertadores-kupában. A 21 esztendős srác természetesen már a válogatott tagja, igaz, olyan klasszisok, mint Ronaldo, Adriano, Ronaldinho vagy Kaká mellett egyelőre csak kispados, de mihelyt felveszi a ritmust a Primera Divisiónban, szinte biztos, hogy a selecaóban is többet szerepelhet.

További érkezők: Júlio Baptista (Sevilla), Carlos Diogo (River Plate), Pablo García (Osasuna)

Aki még hiányozhat
A portugál támadó egy korszak szimbolumává nőtte ki magát a Realnál, hiszen ő volt az első "galaktikus", akit Florentino Pérez szerződtetett a klubhoz. Figo aztán megszolgálta az érte leszurkolt 56.1 millió dollárt, hiszen már az első évében bajnoki címre vezette a Realt, majd meghatározó tagja volt a később BL-t, valamint újabb bajnoki címet nyerő gárdának. A madridiaknál aztán túlsúlyba kerültek a támadók, így a mindig lelkes Figónak a nyáron mennie kellett, igaz, az Interben még legalább egy-két jó évad vár rá.

További távozók: Samuel, Solari (mindkettő Internazionale), César (Zaragoza), Borja (Mallorca) ---- Athletic Bilbao (9.)
Baszkföld ékköve ebben az idényben is kiszámíthatatlan lesz, a kizárólag a szűkebb pátriából rekrutáló alakulat kerete ugyanis még Spanyolországon belül is kevésbé ismert játékosokkal erősödött meg. Emellett szintén aggodalomra adhat okot, hogy Ernesto Valverdét a kispadon felváltó Luis Mendilibar eddig még egyetlen csapatot sem dirigált az első osztályban.

Málaga (10.)
Az andalúz gárdánál szintén a csatársort kellett újjáépíteni a nyáron, tekintve, hogy Amoroso (Sao Paulo) és Wanchope (el-Harafa) nem vált be, ezért elengedték őket, Fernando Baianót pedig nem tudták megtartani, ő a Celta Vigo hívó szavára hallgatott. Érkezett Salva (Atlético Madrid), Pablo Counago (Ipswich), valamint az Osasuna házi gólkirálya, Morales.

Atlético Madrid (11.)
A fővárosiaknál egyenesen tragédiaként élték meg a legutóbb megszerzett 11. helyet. A pénz most sem jelentett akadályt a Vicente Calderónban, így a nyáron olyan klasszisok érkezhettek a kerethez, mint Kezsman, Maxi Rodríguez, Martin Petrov, Calvo vagy Galletti, miközben az egyetlen meghatározó távozónak Grönkjaer számít. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a csapat gardírozását az argentin futballpápára, Carlos Bianchira bízták, akkor még egy BL-s helyezés sem tűnik elérhetetlennek.

Zaragoza (12.)
Az aragóniaiak az előző szezonban a "senki földjén" végeztek, márpedig a klubnál ennél többet várnak, így a közelgő szezonban már az európai porond a cél. A legfontosabb kérdés, hogy az átalakított támadórészleg milyen teljesítményre képes: elment ugyanis az elmúlt idény második leggólerősebb spanyol csatára, David Villa, valamint az argentin válogatott Galletti, az ő helyükre pedig Sergio García és a brazil Ewerthon érkezett. ---- Wanderley Luxemburgo érkeztével a Real szinte csak a 4-1-3-2-es felállásban játszik (a brazil edző tett ugyan néhány elvetélt kísérletet más taktikai hadrenddel), és ez feltehetően az új szezonban sem lesz másképp. A legnagyobb gondot a támadó szektor összeállítása jelenti a mesternek, ugyanis a nemsokára érkező Robinho várhatóan kiszorítja a csapatkapitány Raúlt, akire adott esetben a másik új brazil, Júlio Baptista is "veszélyes" lehet. A védelemben végre helyet kaphat az angol Woodgate, feltéve, hogy nem sérül meg ismét.