Búcsú az oválpályától
2002. június 15-én a csehországi Msenóban Nagy Róbert súlyos balesetet szenvedett. Több helyen eltört a lába, majdnem két évet vett igénybe a felépülése, most visszatér - és egyben búcsúzik is a versenyzéstől.
- A szombat délután négykor kezdődő gyulai csapatbajnoki viadalon köszön el az aktív versenyzéstől. Mi vitte rá, hogy még egyszer motorra üljön? - kérdeztük a négyszeres egyéni magyar bajnoktól.- Még a betegágyamban eldöntöttem, hogy egy viadallal zárom le pályafutásomat, nem akartam, hogy úgy maradjak meg a szurkolók emlékeiben, mint aki törött lábbal fekszik a msenói salakon. Kaptam annyit ettől a sporttól, illetve a drukkerektől, hogy egy derbi keretein belül köszönjem meg az oválpályán töltött majdnem két évtizedet.- Fogjuk fel gesztusként azt a tényt, hogy bukása, illetve sérülése okozójával, a szlovén Matej Zagarral egy csapatban húzza a gázt?- Már régen túl vagyok azon, hogy Zagarra haragudjak. Szlovén versenyzőtársam remek motorossá nőtte ki magát az évek során, Európa-bajnok lett, ráadásul az első hívó szóra igent mondott. Nagyon örülök, hogy vélhetően erős gárdát alkotunk majd.- És mi lesz, ha leszáll a motorról? Mik a tervei a jövőre nézve?- Egész életemet a salakmotorozásra tettem fel, de ez a legutóbbi súlyos bukásom mély nyomokat hagyott bennem. A felépülésem ideje alatt teljesen átnyergeltem a civil életre, belekezdtem egy vállalkozásba, amely teljes embert kíván. Szerelmem az oválpálya, de a családom mindennél fontosabb. Jóllehet sokat tapasztalt emberként sohasem mondom, hogy soha…
Legfrissebb hírek
