Az élet Patrick Vieira után

Thierry Henry, az újdonsült csapatkapitány azt mondja, a Community Shield-mérkőzés végeredménye lényegtelen a továbbiakra nézve. Meg is indokolja, miért nem aggasztja a Chelsea 2-1-es győzelme: legutóbb hiába verte meg az Arsenal a Manchester Unitedet a szezonnyitón, a bajnokságban oda-vissza kikapott tőle.

Az ám: az MU-tól tavaly ősszel elszenvedett kudarc, amely lezárta a 49 meccses veretlenségi sorozatot, mély nyomot hagyott az észak-londoniak lelkében. Attól fogva küzdötte magát az élre a Chelsea, hogy aztán végig ott maradjon. Még igazán nagy hajrával sem lehetett utolérni.
Úgy fest, a fikarcnyit sem gyengülő kékeknek ezúttal sem lehet majd büntetlenül túl nagy előnyt adni holmi hullámvölgyekkel, vagyis az "ágyúsok" lehető legkiegyensúlyozottabb formájára lesz szükség, ha tartani akarják a lépést. Eközben az Arsenal-szurkolók feszülten figyelik, vajon mit lép a nagy tekintélyű mester a három hete előállt helyzetre. Kivel pótolja a búcsúzó kapitányt, Patrick Vieirát, akinek ráadásul az egyik lehetséges helyettese - Edu - is máshol folytatja?
Az Arsenalnál általában nincs szükség garasoskodásra, az új stadion építésének évében azonban előfordulhat, hogy a vezetők a szokottnál szorosabbra húzzák a nadrágszíjat. Nem állítjuk, hogy ez az oka a visszafogott nyári költekezésnek, de tény: Arséne Wenger vezetőedző eddig házon belül próbálta megoldani azt a problémát, melyet csak a "poszt-Vieira-éra" kezdeteként emlegetnek a Highburyben.

A francia szakvezető koncepciója egyébként érthető, hiszen az elmúlt években példát mutatott abból, hogyan kell beépíteni majdnem ismeretlen fiatalokat egy sztárcsapatba. Így akkor sem lesz gond, ha Robert Pires végül mégis elfogadja a Galatasaray ajánlatát. Megfelelő számú tehetséges futballista várja a lehetőséget - pláne azóta, hogy Alekszandr Hleb megérkezett Stuttgartból -, hogy a nagy Patrick örökébe lépjen. Mást ne mondjunk, a még mindig csak tizenéves Francesc Fabregas korábbi produkciói alapján alkalmas lehet erre, de valószínűleg Mathieu Flaminiben is megvan hozzá a kellő kreativitás.

Wenger mindenesetre olyannyira bízik bennük, hogy kijelentette, neki nem kell sem a Chelsea által üldözött Mickael Essien, sem Alou Diarra, sőt nincsenek is konkrét kiszemeltjei. Annyit elismert, hogy a Newcastle-ból elkívánkozó, angol válogatott Jermaine Jenas felkeltette az érdeklődését, ám sietett hozzátenni, sokallja az érte kért pénzt.

Emellett szemlátomást igyekszik elhitetni labdarúgóival, hogy a vezér távozása után is van élet, sőt. A klub hivatalos honlapján közölt interjúban a következőképpen fogalmaz: "A futball varázsához hozzátartozik, hogy néha épp a legfontosabb ember hiánya rázza fel a többieket. Emlékszem, Monacóban történt velem egyszer hasonló. Néhány nappal a rajt előtt elment Frank Sauzée, mindenki tragédiaként élte meg az eseményt, aztán az első fordulóban rögtön nyertünk négy egyre" - idézett fel egy idevágó történetet, bár ezzel aligha nyugtatta meg az aggódókat.

A lehetőségek arzenálja

Vieira és Edu távozása ellenére Wenger továbbra is számtalan variációban és harcmodorral küldheti pályára az Arsenalt, mivel remek középpályások állnak a rendelkezésére. A fiatal Flamini és Van Persie a brazil Gilberto Silvával vagy a veterán Bergkamppal kiegészülve bármikor új színt vihet az alapfelállásba, aztán ott van a holland tehetség, Owusu-Abeyie. Mi több, Reyes is képes hátravontan futballozni.

---- Aki még sokat érhet

Arséne Wenger évek óta őszinte csodálója a fehérorosz középpályásnak, végül az idén közel tízmillió fontért sikerült megkaparintania. A 24 esztendős Hleb mindkét szélen, sőt a csatárok mögött is bevethető - hogy ez nem csupán üres frázis, ékesen bizonyítja a Bundesiga legutóbbi idénye, amelyben nem akadt nála jobb előkészítő: 14 gólpasszal segítette társait. Oroszlánrésze volt abban, hogy az ott eltöltött öt éve során a Stuttgart ismét élcsapattá vált Németországban.

További érkezők: -

Aki hiányozhat
A legtöbb európai óriásklub legalább egyszer megkísérelte már elcsábítani, tekintve, hogy régóta a világ talán legjobb védekező középpályásaként emlegetik. Nem zárható ki, hogy csakugyan megérdemli ezt a minősítést: félelmetes munkabírású, a kapura is veszélyes figura, hosszú lábaival mindenhová odaér. A csapat a motorját vesztette el vele, sokrétű feladatait vélhetően többeknek kell átvenniük. Ezzel szemben a vérmérséklete és a rengeteg lapja biztos nem fog hiányozni.

További távozók: Edu (Valencia), Stuart Taylor (Aston Villa), Adam Birchall (Mansfield), Jeremie Aliadiére (Celtic), Sebastian Svard (Guimaraes) ---- Arséne Wenger nem vett zsákbamacskát hat éve, amikor a Highburybe vitte Thierry Henryt. Némelyek talán kifogásolták, hogy egy, a Juventusnál könnyűnek találtatott honfitársával próbálja betölteni az Ian Wright után támadt űrt, ő azonban pontosan tudta, kivel van dolga. Néhány évvel korábban ugyanis ő tette be először a Monaco kezdőcsapatába az akkor 17 éves fiút, aki Trezeguet-vel együtt egy ideig még a hercegségben, aztán a francia válogatottban alkotott pazar ékpárt.
Nos, az egykori kedvenc nemhogy nem okozott csalódást a Premier League mély vizében, de hamarosan a liga legjobb támadójává nőtte ki magát. Azóta háromszor lett gólkirály, kétszer európai aranycipős - könnyed mozdulatai, hirtelen kifordított bokával lazán a hosszú alsó sarokba csavart góljai szinte védjeggyé váltak. Azon kevés befejező csatárok egyike, akikkel szabadrúgásokat is szívesen lövetnek, és nem hiába, szerfölött emlékezetes például a Chelsea-nek az előző évadban betekert szemfüles találata.
Hogy mennyire függ tőle a csapat jó teljesítménye, jól mutatja: említett három angol gólkirályi címéből kettő egybeesik a klub ezen időszak alatt megnyert két bajnoki aranyérmének elhódításával. Különösebb kockázat nélkül jósolhatjuk tehát, hogy az Arsenal akkor végezhet az élen, ha legjobbja ismét kivágja a rezet. ---- Aston Villa (10.)
Az elmúlt idényben az volt a legnagyobb gond a Villa Parkban, hogy az első sor hamar elfogyott, a kispad pedig eleve rövid volt. Így aztán hiába voltak a keretben tehetséges fiatalok szép számmal, a Villa épphogy befért az első tízbe. Ezen akarnak javítani arrafelé, mert a középmezőny már nagyon unalmas. A feladathoz hozzáteheti a magáét például Kevin Phillips, aki a Manchester Cityhez igazoló Vassell helyét veheti át Juan Pablo Angel oldalán. A drukkerek is abban bíznak, hogy utóbbi megtalálja a legutóbbi idényben elveszett góllövőcipőjét.

Birmingham (12.)
A városi riválissal egyetemben a felemelkedés a cél a St. Andrew’sban. Steve Bruce legényei kissé lendületet vesztettek a 2004-ben befejeződő pontvadászat óta, de a "rágós falat" címke még mindig illik a társaságra. Erőt meríthetnek abból is, hogy az előző idényben a dobogósok mindegyikétől vettek el ponto(ka)t, ráadásul az átigazolási idény is pozitív mérleggel zárult. Végleg megjött ugyanis Forssell, Pandiani és kölcsönbe Nicky Butt, a távozók listája pedig szóra sem érdemes - a Cityre figyelni viszont nagyon is az.

Middlesbrough (7.)
A Boro a birminghami duónál már előrébb tart, a kezdő tizenegye például kivétel nélkül jó labdarúgókból áll. Pénz is volt a háznál, Yakubu Aiyegbeni 7.5 millió fontos árát minden további nélkül kicsengette a klub. A gond Bolo Zenden odébbállása lehet, de ha Gaizka Mendieta végig tudna játszani egy évet sérülés nélkül, akkor erre is legyinthetnénk. Az UEFA-kupa ismét abszolút reális cél, ellenben ha a fejlődés megreked, az egyesület is így tehet a táblázat közepén.

Newcastle (14.)
A Villához hasonlóan a "szarkák" is kevesen vannak, főleg elöl. A még egy évet vállaló legenda, Alan Shearer az egyetlen egészséges és minőségi csatár, ezért is munkálkodik Graeme Souness azon, hogy Michael Owent a St. James’ Parkba csábítsa. További három-négy ügyes igazolásra is szükség lenne azonban ahhoz, hogy a Newcastle a kupás helyekért csatázhasson - ha ez nem sikerül augusztus végéig, akkor nehéz lesz odaérni az élbolyba. Amúgy Souness a fogadóirodák favoritja az év első elbocsátására…