A Glazer-korszak kezdetén

Természetesen mindenkinek van izgulnivalója az Old Traffordon az ügyben, miképp sikerül az új évad - még a korábban érinthetetlennek hitt mesternek, Sir Alex Fergusonnak is. Hanem mindenekelőtt a Glazer család számára lesz húsbavágóan fontos a produkció. Ha az egyébként is kitartó utálkozással és tüntetésekkel kísért hatalomátvételük után a csapat esetleg lebőg, senki sem mossa le róluk, hogy "tönkretenni" készülnek Európa legjobban menedzselt klubját - ahogy a manchesteri drukkereket ismerjük, a rossz beadásokat és a pontatlan fejeseket is az amerikai tulajdonosok számlájára fogják írni.

Ez persze legyen a milliárdos família gondja. Érdekesebb kérdés, megjelenésüknek miféle hatása lehet a társulatra. A minap David Gill igazgató kijelentette, ha Ferguson úgy véli, szükség van még egy nagy igazolásra, akkor a pénz a rendelkezésére áll. Vagyis egyelőre semmiképp sem kell attól tartani a "vörös ördögök" szurkolóinak, hogy Glazerék befagyasztanák a forrásokat.

Ennek megfelelően az az érzésünk, a skót szakvezető nem tett még pontot a nyári játékosmozgások végére. A 35 éves, mégoly kiváló Van der Sar szerződtetése igazán nem mondható bomba üzletnek, sokkal inkább a tanácstalanság jeleként fogható föl - "ugye, lesz még jó formában Tim Howard?" -, igaz, Pak Dzsi Szung kimondottan ígéretes szerzemény. Ez azonban mintha kevés lenne egy olyan együttesnél, amely jelentősen szeretné túlszárnyalni a tavaszi eredményeit (bajnoki bronz, FA-kupa-döntő). Beszédes, hogy a Soccernet nevű internetes szakportál szerint a jelenlegi keret a negyedik helyre lehet jó a Premiershipben. Nem véletlenül emlegették együtt néhány hete az MU-t Michael Ballackkal…

De Ballack a Bayernnél maradt, a szintén hírbe hozott Michael Owen meg állítólag nem kell Fergusonnak. Ez egyébként érthető, elvégre a bivalyerős Van Nistelrooy, Rooney csatárkettős mögött ott áll Louis Saha, Alan Smith, az egyéves sérüléséből felépülő Ole-Gunnar Solskjaer, nem szólva olyan tehetségekről, mint Giuseppe Rossi, a 16 éves olasz származású amerikai fiú, aki a távol-keleti túrán vétette észre magát néhány remekbe szabott találattal. Hol férne itt el Owen?

Annál inkább elkélne némi friss erő a középpályán. A széleken nincs gond, Ryan Giggs egyelőre tartja a lépést a túloldalon száguldozó Cristiano Ronaldóval, középen viszont kissé foghíjasnak tűnik a mezőny. Scholes hiába bizonyított már sokszor, a nagy hajtásban szüksége lenne legalább egy hasonló kaliberű váltótársra, ha már Ferguson ragaszkodik hozzá, hogy klasszikus irányító nélkül küldje pályára övéit. Cristiano Ronaldo átvehetné e szerepet, a képessége legalábbis megvan hozzá, csak akkor meg a jobb oldal maradna igazi klasszis nélkül.

A védelem ugyanakkor szilárdnak tetszik: Gary Neville megbízható és kirobbanthatatlan, Rio Ferdinand úgyszintén, Gabriel Heinze az egész liga egyik legjobb balhátvédje, Wes Brown és Mickael Silvestre pedig egészséges rivalizálást folytathat a negyedik pozícióért.

Egy szó, mint száz, noha egyes posztokon a Manchester United nemzetközi viszonylatban is verhetetlen, Fergusonra minden bizonnyal munkás és gondterhelt hónapok várnak. Hacsak nem húzza elő augusztus végéig azt a bizonyos ászt, akinek még nem ismerjük a nevét. ---- PARK DZSI SZUNG:
Semmiképp sem lehet rásütni, hogy pusztán az ázsiai mezeladások serkentése végett vette volna meg a klubja, amint az egynémely honfitársáról sejthető. A 2002-es világbajnokságon is odatette magát, de az MU-nál vélhetően a PSV előző szezonbeli menetelése során figyeltek föl rá, mert akkor pazarul futballozott. Kvalitásai ismeretében megkockáztatjuk, könnyen lehet, hogy a villámgyors dél-koreaival Sir Alex Ferguson megtalálta a lassan kiöregedő Ryan Giggs utódát a bal oldalon.

További érkezők: Ben Foster (Stoke City), Edwin van der Sar (Fulham)

Aki hiányozhat:Emlékszünk egy-két bakijára, de összességében az MU egyik legjobban bevált kiegészítő embere volt az elmúlt években. Mivel sehogy sem tudott kilépni társai - köztük két évvel idősebb testvére, Gary - árnyékából, alighanem a legjobbkor távozott az Evertonhoz, amelyben meghatározó szerepet kaphat. Nem csak védőt tud játszani, a középpályán is feltalálja magát. Viszonylagos mellőzöttsége dacára több mint ötvenszeres angol válogatott!

További távozók: Kléberson (Besiktas), Roy Carroll (West Ham), Ricardo López (Osasuna), Michael Stewart (Hibernian), Paul Tierney (Livingston), Jonathan Spector (Charlton) ---- Egy 19 éves játékoson nem illik számon kérni, hogy első igazán megterhelő idényében miért nem volt képes maradéktalanul pótolni a világ egyik legjobb csatárát a világ egyik legnagyobb egyesületénél, ezért mi sem tesszük. Maradjunk annyiban, Wayne Rooney bemutatkozása megfelelően sikerült, 11 gólt szerzett a Premier League-ben úgy, hogy csapata finoman fogalmazva nem működött olajozottan. (Legfeljebb azt nehezményezhetjük, hogy eközben támadóként hat sárga lapot szedett össze. De senki sem a higgadtságáért csodálja.)

Az biztos, ha netán Ruud van Nistelrooy még egyszer olyan gyenge és peches évadot fog ki, mint amilyen a 2004-2005-ös volt (17 bajnokin három akciógól, plusz még három büntetőből), akkor Rooneynak többet kell vállalnia. Szerencsére nem úgy néz ki, hogy megijedne az efféle feladatoktól - egyébként is, akit Alex Ferguson egykori kedvencéhez, Eric Cantonához hasonlít, attól ez furán is venné ki magát.

Összességében emberünk - immár nemcsak válogatott, hanem Bajnokok Ligája-tapasztalattal is felvértezve - fiatal kora ellenére a szigetország egyik legveszélyesebb ékének tűnik. Ha jól jön ki neki a lépés, harcban lehet a gólkirályi címért is, ami kitűnő ajánlólevél volna az iránta amúgy is elfogult szövetségi kapitány, az immár mindent "világbajnoki" szemüvegen keresztül néző Sven-Göran Eriksson asztalán. ----
A kezdőcsapat vélhetően csak a kapusposzton változik a megszokotthoz képest, bár az idősödő, egyre sérülékenyebb Roy Keane-ért nem tennénk tűzbe a kezünket, különös tekintettel Darren Fletcher fejlődésére. Továbbra is a két nagyszerű szélső, no meg a góllövésben is otthonosan mozgó Scholes feladata lesz labdákkal tömni a nem kevésbé kiváló csatárokat - csak sokkal hatékonyabban, mint legutóbb. ---- Bolton Wanderers (6.)
A Reebok-stadionban sohasem látott sikereket élhettek át a szurkolók az előző idényben. A Wanderers egészen a legjobb hatig jutott, aminek európai kupaszereplés lett a jutalma. Ez lehet azonban a Bolton következő szezonjának a hátulütője is: már nemcsak a víkendre, hanem a hét közepére is figyelni kell. Az egész liga által kedvelt menedzser, Sam Allardyce kerete most is, mint mindig, mindenen túllévő veteránokkal és lelkes ifjakkal van tele, megtoldva a mexikói csatárimporttal, Jared Borgettivel.

Manchester City (8.)
Shaun Wright-Phillips Londonba költözése jelenti az egyetlen gondot a City of Manchester-stadionban. Stuart Pearce ugyanis remekül összerántotta a Kevin Keegannel csak nyűglődő társulatot, olyannyira, hogy egy kis mázlival mostanság már az UEFA-kupában vitézkedhetne a csapat. Legutóbb nem sikerült, a most startoló bajnokságban viszont ez a feltétlen cél. Darius Vassell a nagy nyári fogás, akit két régi motoros, a szintén újonnan igazolt Andy Cole és Robbie Fowler támogathat majd.

Blackburn Rovers (15.)
Sokkalta nyugalmasabb idény elé néznek a Rovers-drukkerek, mint amilyenben legutóbb volt részük. Amikor Mark Hughes betette a lábát az öltözőbe, igencsak reális veszélyként fenyegetett a kiesés, aztán ha nem is sokkal, de benn maradt a Blackburn. A walesi főnök a télen már megerősítette a hátsó sorokat, így az idei nyár a támadórészleg javításával telt. A Bellamy, Kuqi csatárpáros neve jól cseng, így alighanem a középmezőny várja a Roverst.

Portsmouth (16.)
A kikötővárosi együttesnek nehéz dolga lesz most is, ránézésre egy cseppet sem erősödött a játékosanyag. Jött Westerveld, Robert és kisebb nevek is, de elment például Berger és Aiyegbeni - ebből következik, hogy korántsem holtbiztos a Pompey bennmaradása. Persze, nem pánikolnak: a helyzet elég riasztó volt néha a közelmúltban is, Alain Perrin ügyes húzásokkal mégis megoldotta a problémákat. Mindenesetre nem valószínű, hogy kényelmes év vár a Portsmouthra.