Két négyes, nyolc arany

"Barcelona bizony már nagyon rég volt, jó ismét együtt látni a fiúkat - fejezte ki örömét Angyal Zoltán szövetségi kapitány, a barcelonai négyes edzője. - Örülök, hogy mindannyiuknak rendben az élete, a sport, a kajak közelében maradtak. No és persze jót mókázhattak ismét együtt. Azt is szép volt látni, hogy az »öregek« milyen jóban vannak a fiatalabb generáció tagjaival."
Szóval rajt. A sydneyi, athéni aranynégyes plusz súllyal startol, és picit ki is ugrik. Még éppen hátrafelé eveznek, amikor Gyulayék elrajtolnak.
"Ugyan, kérem, mindenki láthatta, hogy teljesen szabályos volt a rajt - poénkodik Ábrahám Attila. - Így legalább kétszáz méterig vezethettünk."

Féltáv után Vereckeiék előretörnek, a nagy öregek is remekül együtt mozognak. "Nagyon jó ötletnek és kedves gesztusnak tartom ezt a versenyt - folytatja Ábrahám. - Utoljára 1992-ben ültünk egy hajóban. A verseny előtt beszéltünk arról, hogy jó lenne gyakorolni, de elfoglaltságaink miatt a közös tréning elmaradt. Olyan ez, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. Persze jóval óvatosabban, de összességében meglepően összehangoltan haladtunk.

Eszünkbe is jutott, hogy Pekingben megoldjuk a férfi kajak négyes gondjait…"
Bár a partról úgy tűnt, hogy arasznyival Vereckeiék nyertek, a célfotó-berendezés pont abban a pillanatban romlott el (állítólag…), így holtversenyt hirdettek. Angyal Zoltán így nyolc, "generációk csatája 2005" feliratú aranyérmet adhatott át.
"Végre helyrebillent valami - kommentálta az arany átvételét Gyulay Zsolt. - Barcelonában ugyanis ezüstérmet nyertünk, pedig aranyat érdemeltünk volna."

Az oldott hangulatban Kammerer Zoltán sem maradt adós egy szösszenettel: "A kapitány tudja a legjobban, hogy az idén ez az egyetlen aranyunk. De ígérjük, a poznani fiaskó után mindent megteszünk, hogy a zágrábi világbajnokságot követően már másként legyen." ---- C ---- N