Oláh nem indulhat a vb-n

- Úgy néz ki, hogy legnagyobb bánatomra nem tudok elindulni a közelgő világbajnokságon - kesergett a kétszeres világbajnok Oláh. - Két hete a felkészülés részeként elindultam a Tapolca-kupán, amelynek a második napján az utolsó ellenőrző pont közelében beugrottam egy kisebb bányába. Rosszul érkeztem, kiment a bokám. Gyorsan orvoshoz siettem, s kiderült, hogy részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem.

- Akkoriban már csak egy hónap volt hátra a vébéig, így nem hiányzott a kényszerpihenő…
- Bizony nem, de az orvosok azt tanácsolták, pihentessem a lábam. Egy hetet még talán nagyobb gond nélkül ki is hagyhattam volna, de a bokám nem javult olyan ütemben, mint vártam, és két hetig nem tudtam futni. Így mostanra már csak két hetem maradt, hogy pótoljam a lemaradást, de még éppen csak, hogy megkezdtem a kocogást. Sürget az idő, ráadásul az sem biztos, hogy a fokozott terhelést bírná a lábam. Az indulásom ezáltal komolyan veszélybe került, de nagyon nehéz meghozni a döntést, amely szerint mégsem állok rajthoz Japánban, mert ez lett volna az utolsó világbajnokság, amelyen részt veszek.

- Milyen esélyekkel indult volna?
- Mindenképpen az első hat közé kerülést céloztam meg, annak ellenére is, hogy nehéz programból áll az idei vébé. Szerintem jó esélyem lett volna, hiszen az utóbbi időben végre újra jól ment a futás, nemzetközi szinten is biztató eredményeket értem el. A váltó egy héttel később rajtol, mint az egyéni verseny, ám szerencsére nélkülem is el tudnak indulni a lányok, aminek azért örülök és szurkolok nekik, hogy szép eredményt érnek majd el. Meredek hegyoldalakon át vezet az út, és úgy nem tudok futni, hogy óvatoskodom, folyton a lábamat figyelem. Annak nincs értelme.

- Rebesgetik, hogy visszavonul. Tényleg ezt fontolgatja?
- Még nem tudom, hogy befejezem-e a versenyzést de már kétségkívül gondolkodtam rajta. Nehéz meghozni a döntést a visszavonulásomról, mert egy utolsó világversenyen még elindultam volna. Jövőre Dániában, vagy aztán Ukrajnában jó terepeken, jó lehetőségeim lennének, ezért még remélek. Most nagyon csalódott vagyok. Sokan segítettek nekem a felkészülésben, a férjem, a nagyszülők, a támogatóim, így nem csak én vagyok bánatos…