Élet, élsport - gerincműtét után

- Kilencvenhatban kezdődött. Csigolyaív-szakadást szenvedtem, de egy csodadoktor még összerakott - emlékszik vissza kálváriájára a szabadfogású Kiss Tamás. - Kétezerben azonban megint előjött a sérülés: gerincsérvet állapítottak meg. A stílusomból adódóan állandó veszélyben forgott a gerincem, sűrűn beugrom ugyanis az ellenfél lábára, ott lefogják a fejem, és ebből az összegabalyodásból jöttem ki általában győztesként. Két éve volt a műtétem, teljesen kiszedtek egy porckorongot, platinával helyettesítették. Azt mondták az orvosok, fél év múlva jó lesz. Sajnos nem lett jó, állandó fájdalmaim voltak.

- És most?
- Sokáig csak szinten tudtam tartani magam, már-már feladtam, és elkönyveltem, hogy soha többé nem foglalkozhatok élsporttal. Szegeden egy élelmiszerboltban dolgoztam. Egy éve elkezdtem edzeni. Fokozatosan terheltem a gerincem, és most már ott tartok, hogy - két hónapja - komolyan, teljes erőbevetéssel tudok edzeni. Még sokat kell dolgoznom, hogy utolérjem a régi önmagam, de jó úton haladok. A válogatott edzőtáborában is részt vettem, segítettem a fiúk felkészülését.

- Mérkőzés közben megfordul a fejében a sérülése? Ilyen súlyos műtét után sokszor a pszichés gát nagyobb, mint a fizikai…
- Egyelőre ezzel nincs gondom. Igaz, amikor bemegyek lábra, és van időm gondolkodni, bevillan, hogy hohó, most durván feszül a derekam, de ha folyamatos az akció, elindulok és végigviszem, akkor nincs gond. Úgy érzem, jó birkózó voltam egészségesen, hol Ritter Árpi nyert, hol én. Még csak huszonhét éves vagyok, ismét nagy célokat tűztem ki.

- Éspedig?
- Gulyás István szakágvezetővel azt álmodtuk meg, hogy az országos bajnokságon indulok, aztán ha ott megnyerem a nyolcvannégy kilós súlycsoportot, nem elképzelhetetlen az sem, hogy indulhatok a budapesti világbajnokságon. Most pont minden jól alakul: Ritter Árpi a hetvennégyet célozza meg, Hatos Gabi a hatvanhatot, öcsém, Kiss Gergő meg a kilencvenhatot. Ideális: közéjük pont beférnék a nyolcvannégybe.

- Testvérpár a válogatottban. Érdekes lenne.
- Még sohasem szerepeltünk világversenyen együtt. Remek a kapcsolatunk, segítjük egymást, nagyon örülnénk neki, ha öszszejönne.

- Mi a célja a világbajnokságon?
- Most még a hazai válogatóra összpontosítok, azt kell megnyerni, de úgy érzem, sikerülni fog. Jó formában vagyok, már csak erőnléti lemaradásom van, ez viszont csak munka kérdése. Bár igaz, a gerincem miatt futni nem tudok, úgyhogy úszás és kerékpározás szerepel majd műsoron. A vébé még messze van, meg még ki is kell érdemelni, de ha minden ideálisan alakul, pontszerző helyről, az első hatba kerülésről álmodozom.