Most már Ronaldo is aggódhat

Mielőtt elmerülnénk a brazil öröm leírásában, érdemes rögzíteni: Franciaország után az aranysárga mezes válogatott lett a második, amely kétszer is megnyerte a Konföderációs Kupát. Sőt, elmondhatja magáról, hogy emellett egyszerre védője a világbajnoki címnek és saját kontinentális tornájának, ez a fajta díjhalmozás korábban szintén csak a franciáknak sikerült. (Sőt, az U17-es és - szombatig - az U20-as csapatuk is ott ül a trónon. Épp csak az olimpia hiányzik a dicsőségtablóról.)

Brazíliában persze elsősorban nem a németországi sorozat megnyerésének örvendenek, a szurkolók jól tudják, hogy majd a vb-n kell bizonyítani. Hanem az argentinok ilyen - a látottak alapján csöppet sem túlzott - különbségű legyőzése azért nem mindennapi eset. A hírügynökségek arról számoltak be, hogy szerda este Buenos Aires híres obeliszkjénél a helyi brazil kolónia százötven tagja ünnepelt, méghozzá anélkül, hogy bántódása esett volna.

Ez utóbbi körülményt csak az argentinok végtelen apátiájával tudjuk magyarázni, amely a vesztes válogatott játékosairól is lerítt. A szövetségi kapitány, José Pekerman sem tudott sok okosat mondani a kudarcról. "Biztos furcsán hangzik, de úgy érzem, egészen jól futballoztunk. Vannak mérkőzések, amelyek végeredménye mintha előre meg lenne írva. Ilyenkor hiába kezd ügyesen adogatni egy csapat a középpályán, egyszer csak jön egy bombaként robbanó újabb találat, és kész. Ha az ellenfél ennyire kegyetlenül gólveszélyes, egyszerűen nincs mit tenni. Természetesen fájdalmas a vereség, de nem kell kétségbeesnünk. Voltak pozitív jelek, már önmagában az reményt keltő, hogy eljutottunk a döntőig. Az elszántságunk, a küzdőszellemünk rendben van" - így a kapitány.

Paradox módon leginkább egy brazil labdarúgónak van oka aggodalomra a fináléban történtek alapján, amit a tornát kihagyó Ronaldo készségesen elismert. "Parreira azt mondta, biztos a helyem a nemzeti tizenegyben, de nem hiszem, hogy ez így marad a világbajnokságig hátralévő egy évben. Tudom, ha nem szerzek sok gólt, ki fog hagyni, és joggal. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy a pihenés mellett döntöttem, mert szükségem volt rá. Éppen azért, hogy tökéletesen fel tudjak készülni a vébére. Azt szeretném, hogy a most következő legyen pályafutásom legjobb idénye" - jelentette ki a Real Madrid támadója.

Az említett mester szándékai egyelőre ismeretlenek, de azt ő sem tagadja, hogy a későbbiekben bőven lesz min törnie a fejét. Elvégre azt nem kockáztathatja meg, hogy az Adriano, Kaká, Robinho, Ronaldinho, Ronaldo ötös fogatot egyszerre küldje pályára, valakinek ki kell maradnia. "Csodálatos, hogy enynyi tehetséges csatárból válogathatok. Azt hiszem, ezzel egyedül állunk a mezőnyben, szóval kellemes probléma, majd megoldom. Ahogy elnézem, a csapatban egy világbajnoki favorit valamennyi erénye megvan, ám ezt a tudatot kezelni is meg kell tanulni, ami ezerkilencszázhetven óta nem mindig sikerült az aktuális válogatottunk. Ha továbbra is így játszunk, eredményesek leszünk, de nagy riválisok várnak ránk jövőre, elsősorban a házigazdák, aztán a hollandok, a csehek, a portugálok és persze az argentinok… A mostani diadal azért igazán értékes, mert több játékost ki tudtam próbálni" - állapította meg a tapasztalt szakember.

Noha nem mondta ki, arra gondolhatott, amire a bronzérmet szerző németek elégedettnek látszó szakvezetője, Jürgen Klinsmann is rámutatott: ez a viadal tökéletes felkészülési állomás volt a nagy versengés előtt.
Visszatérve a selecao összeállítására, az biztosnak tűnik, hogy Ronaldinhót nem lehet kihagyni - annál is kevésbé, mivel Németországban csapatkapitánnyá avanzsált (igaz, Cafú visszatérésével feltehetően újra a veterán védő húzza majd magára a karszalagot). "Ez volt a legjobb produkciónk a viadal során" - jegyezte meg, bizonyára keveseket meglepve, a döntő legjobbjának választott zseni, akinek egyébként a Barcelona 2014-ig (!) meg akarja hosszabbítani a szerződését.

A katalánok karmestere addig sem tétlenkedik, míg aláírja az új megállapodást: tegnap este már Athénban volt jelenése, 300 ezer eurós bérezés ellenében. Díszvendégként feszített ugyanis a görög bajnokság következő idénybeli menetrendjének kihirdetésén. Ezek szerint a helyi liga kitűnő anyagi helyzetben lehet, bár a görög média élesen támadja a közel 80 millió forintra rúgó összeget az ablakon kihajító Alekszandrosz Likurezosz elnököt. ---- Adriano (Brazília)
Carlos Alberto Parreirának, mint annyiszor, megint igaza lett. A tavalyi Copa América előtt sokan siránkoztak Brazíliában, hogy miért kell a nemzetközi színtéren súlytalan - egyébként nagyon is súlyos: 87 kilót nyomó… - Adrianót kinevezni első számú csatárnak. Erre az akkor 22 éves játékos gólkirály és a Copa legjobbja lett, egyebek mellett ő vágta be a második egyenlítő gólt az argentinok elleni döntő utolsó pillanataiban. (Hét találatához foghatót Pelé 1959-es, nyolcgólos teljesítménye óta nem jegyeztek föl!)

Aztán az elmúlt idény második fele megint nem sikerült neki, hol sérült volt, hol csak gyengén játszott az Interben, igaz, a hajrára azért belelendült valamelyest, a Roma elleni Olasz Kupa-sikerben például múlhatatlan érdemei vannak. Ez azonban nem győzte meg kritikusait, akik Ricardo Oliveirát szívesebben látták volna a nemzeti tizenegyben. Ôk most bizonyára csöndesebbek, látva, a megbírált újra elvitte az aranycipőt és a torna legkiválóbbjának járó címet. Utóbbit úgy, hogy 368 pontot szerzett a szavazáson, 55-tel megelőzve Riquelmét.

"Boldogan látom, hogy Adriano lassan mindenkinek bebizonyítja, igazi gólzsák, a csapat fontos láncszeme. Megmutatta, hogy a nagy pillanatok embere, márpedig pontosan ilyen támadókra van szükségünk, akik a döntő momentumokban hozzák ki magukból a maximumot" - dicsérte Parreira félelmetes lövőerejű tanítványát.

A kapitány nem a levegőbe beszél, elég, ha csak Adriano németországi produkcióját nézzük: ő nyitotta a gólok sorát a görögök elleni első meccsen, az elődöntőben és a fináléban berámolt duplájának jelentőségét meg vélhetően nem kell külön méltatnunk. ---- Juan RománRiquelme (Argentína)
Amióta két éve elment a Barcelonától a Villarrealhoz, Európában is kezdték észrevenni, hogy Juan Román Riquelme valóban felbecsülhetetlen kincs, miként anno a Buenos Airesből, a Boca Juniors háza tájáról szállingozó hírek jelezték. Akinek mégis kétsége volt efelől, azt Riquelme idei teljesítménye mindenképpen meggyőzte: klubcsapatát a spanyol bajnokság harmadik helyére, illetve az UEFA-kupa negyeddöntőjéig vezette (ez volt a Villarreal fennállásának legjobb idénye), az argentin válogatottat pedig - elsőként Dél-Amerikából - kivezényelte a jövő évi vb-re.

A Konföderációs Kupára már úgy érkezett mint a torna egyik legnagyobb csillaga, és csak kevés választotta el attól, hogy a várakozásnak maradéktalanul megfeleljen. A csoportmérkőzéseken gólokat szerzett, gólpasszt adott, ám a vége felé már érezni lehetett rajta, hogy nagyon kimerítette a mögöttünk hagyott évad. Mexikó ellen az elődöntőben aztán bebizonyosodott, hogy Riquelme valóban elfáradt, szinte csak kötelességből futott a labdák után, és bár nem nyújtott rossz teljesítményt, az argentin csapat mégis elvesztette azt a lendületét, amelyet korábban neki köszönhetett. A kétórás csata után valamelyest felszívta magát az örök rivális brazilok ellen, ám a lábai már nem engedelmeskedtek feltétlenül agya parancsainak, Argentína játéka pedig ismét ütemtelenné vált - ennyi pedig éppen elég volt a világ legjobb válogatottjának…

Az argentin sajtó szerint Riquelmére kell építeni a vb-re készülő csapatot, ám vagy a középpályás állóképességén szükséges javítani (figyelembe véve a Villarreal várható BL-szereplését, ez nem lesz könnyű), vagy a társakat - elsősorban Pablo Aimart - kell az ő szintjére felhozni. ---- A végeredmény: 1. Brazília, 2. Argentína, 3. Németország, 4. Mexikó

Aranylabda: Adriano (brazil) - 368 pont
Ezüstlabda: Juan Román Riquelme (argentin) - 313 pont
Bronzlabda: Ronaldinho (brazil) 165 pont

Aranycipő: Adriano - 5 gól
Ezüstcipő: Michael Ballack (német) - 4 gól/1 gólpassz
Bronzcipő: John Aloisi (ausztrál) - 4 gól

A döntő legjobbja: Ronaldinho
Fair play díj: Mexikó

Statisztikák, érdekességek, hírek

A támadófutball diadalát hozta a németországi torna a maga 56 góljával, 3.5-ös meccsenkénti átlagával. Ennél többet még egyetlen Konföderációs Kupán sem termeltek a csapatok, igaz, az 1999-es mexikói megméretésen csak eggyel kevesebb találat született.

A döntőben a brazilok harmadik gólját jegyző Ronaldinho immár kilenc találatot számlál a Konfödreációs Kupa történetében, így beérte a torna eddigi legeredményesebb játékosát, a mexikói Cuauthemoc Blancót.

Jürgen Klinsmann német szövetségi kapitány kijelentette, hogy a FIFA vezetőihez fordul Mike Hanke várható eltiltásának törlése érdekében. Hanke a mexikóiak elleni bronzmérkőzésen kapott piros lapot, amiért a szabályok értelmében ki kell hagynia a jövő nyári vb-n válogatottja első összecsapását.

A torna 16 mérkőzésére összesen 575 ezer belépőt adtak el, ami az összkínálat majdnem 85 százaléka. Ezzel a statisztikával roppant elégedettek a szervezők, hiszen eredetileg 420 ezer jegy értékesítésében reménykedtek.

Sepp Blatter, a FIFA elnöke is elégedetten nyilatkozott a szervezésről, annak ellenére, hogy több esetben is beszaladtak a nézőtérről, hogy beázott a döntőnek helyet adó Waldstadion tetőszerkezete (noha ez a létesítmény volt a legdrágább az újonnan épülők közül a 188 millió dolláros költségével), illetve, hogy a finálé utáni díjkiosztó némileg zavarosan zajlott le.

Brazília jeles dátumon hódította el második Konföderációs Kupáját: Bellini napra pontosan 47 évvel korábban emelhette fel az ország első világbajnoki címéért járó trófeát.