Három hét leforgása alatt másodszor találkozik egymással a világ két legjobbnak tartott válogatottja. Az augusztus közepén Budapestre is ellátogató argentinok 21 napja vb-selejtezőn legyőzték a világbajnoki címvédő brazilokat, akik, ha nem is bosszúra szomjasan, de a kudarc feledtetésének szándékával futnak ki ma este a frankfurti aréna gyepszőnyegére. Ugyanakkor Argentína 1993 óta nem nyert egyetlen jelentős trófeát sem felnőttszinten, legutóbb éppen a ma esti ellenfél hiúsította meg reményeit a tavalyi Copa América döntőjében. Ez, illetve a két csapat hagyományos rivalizálása még e fárasztó évad végén is igazi csemegét ígér. A pillanat, mondhatni, történelmi, hiszen három nap leforgása alatt három argentin-brazil párharc is műsorra került: tegnap az U20-as vb elődöntőjében találkozott a két válogatott (lásd 4. oldal), a mai nagy derbit pedig River Plate-Sao Paulo csata követi a Libertadores-kupa elődöntőjének holnapi visszavágóján.
Sorín (3) állítja, elszántsággal ellensúlyozni lehet a brazilok tudásbeli fölényét
Sorín (3) állítja, elszántsággal ellensúlyozni lehet a brazilok tudásbeli fölényét
A győzelmi sanszokat kár is latolgatni, egy ilyen szuperrangadó - amelynek örökmérlege ráadásul olyan kiegyenlített, mint talán egyetlen más párharc sem a világon - kimenetele mindig a pillanatnyi formától függ, az előzmények is legfeljebb jelzésértékűek. Az argentinok például még véletlenül sem takaróznak azzal, hogy ők egy nappal kevesebbet pihenhettek, mint a selecao tagjai, vagy hogy a mexikóiak ellen tizenegyesekkel megnyert elődöntő jóval többet kivett belőlük, mint a riválisból a németek felett a rendes játékidőben aratott győzelem. Persze mind az argentin csapat tagjai, mind a helyi sajtó megemlíti ezeket a tényeket a fináléra hangolván, ám azt senki sem állítja, hogy ezért Brazília lenne a favorit.
"A tény, hogy Brazília ellen játszhatunk, mindenféle fáradtságot kiűz belőlünk. Valójában ők jobbak nálunk, de elszántsággal ellensúlyozhatjuk ezt" - jelentette ki például Juan Pablo Sorín, aki hiába néz ki úgy, mint a metál élharcosa, a jobb lába hajlítóizmát neki is kúrálnia kellett az elmúlt napokban. José Pekerman szövetségi kapitány szintén tanítványai elszántságára apellál: - "Játékosaim fiatalok és ambiciózusak, biztosan felszívják magukat a brazilok ellen" -, míg az egyik legnagyobb argentin napilap, a Clarín a következőképpen vélekedik: "Igaz, hogy Brazíliának van egy kis fórja, mert többet pihenhetett, ám mindig kényelmetlen Argentína ellen játszania. Az is igaz, hogy válogatottunk a mexikóiak elleni elődöntő után leginkább egy nem felhangolt gitárra hasonlított, ugyanakkor az ősi rivális ellen mindig képes összekapni magát, és tisztán ki tudja énekelni a legnehezebb hangokat is."
Pekermanra tehát a "behangolás" vár, ami még akkor sem egyszerű feladat, ha tudjuk, hogy az edzőnek van kikből válogatnia. Mivel a kapitány nem fedte fel a várható kezdő tizenegyet, mindenki találgat. A mindig jól informált argentin sajtó szerint Pekerman a három, illetve a négy védős felállás között vacillál. Ha az előbbit választja, akkor Walter Samuelt könnyen kihagyhatja, tekintve, hogy a Real Madrid bekkje eddig leginkább keménykedett, de az igazán nívós munkával még adós maradt, ráadásul a mexikóiak ellen - amikor eltiltását töltötte - Gabriel Milito igen jól muzsikált az ő pozíciójában. Elképzelhető az is, hogy Samuel a négyvédős szisztémából is kimarad, mert az általános fáradtságra gyógyír lehet az eddig még egyetlen percet sem játszó Placente bevetése. A középpályán sem egyértelmű a helyzet, ugyanis az eddig kiválóan játszó Santana helyén feltűnhet a sokkal frissebb Bernardi, és még az sem zárható ki, hogy az egyre jobban belelendülő Aimar kap lehetőséget a biztosnak tűnő Cambiasso, Riquelme, Sorín hármas mellett. Legelöl már nincs ennyi kérdőjel: Javier Saviola eltiltása miatt nem játszhat, így a torna gólkirályjelöltje, Luciano Figueroa mellett a sokkal ügyesebb mint szép Carlitos Tévez kap helyet.
Ronaldinho szerint ilyen meccsen a fáradtságot is elfelejti az ember
A presztízs rabjai szerint Brazília egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy három héten belül kétszer kikapjon Argentínától, jóllehet ezt a gondolatot nehéz volna gyakorlati szempontból értelmezni. Valamiféle revánsvágy talán él Carlos Alberto Parreira embereiben, bár ha szigorúan veszszük, az a június 8-ai, Buenos Aires-i meccs volt a tavalyi, hazai győzelemmel végződő brazíliai selejtező visszavágója. Vagy ahogy Ronaldinho mondja: "Ez teljesen más torna, más helyzet. Ami akkor történt, annak semmi köze a mostani párharchoz. Nem is igen jut eszünkbe." Egyébként is önmagában elég motiváció kell hogy legyen a nagy rivális elleni mérkőzés, ha már a Konföderációs Kupa eddig nem hozta úgy lázba a brazil válogatottat, ahogyan sokan várták. Ismét Ronaldinhót idézzük: "Örök vetélytársak vagyunk, úgyhogy nem kell minket külön tüzelni erre a döntőre. Nagyszerű összecsapás lesz, nagyszerű ellenféllel. Az ember ilyenkor azt is elfelejti, mennyire fáradt. A lényeg, hogy élvezzük a játékot."
A lelkesedés tehát, úgy tűnik, megvan, de hétfőn némi rémület is vegyült bele: Adriano fájós bokával hagyta ott az edzést. A brazilok eddigi legjobb góllövőjének kiesése nagy vérveszteség volna, azzal együtt is, hogy időnként hajlamos átszundikálni majdnem egy egész félidőt. José Luiz Runco, a válogatott orvosa azonban mindenkit megnyugtatott, nem hiszi, hogy veszélybe került az Inter csatárának fellépése, egy kis fagyasztással játszhat majd.
Szavazás
Hogy Parriera számol-e az esetleges változtatással, nem tudni. Mindenesetre nem ijedős típus, vagy legalábbis nem mutatja. "Akármit ígér egy találkozó, a brazil csapat nem tarthat tőle. Csak a saját futballunkra szabad koncentrálnunk. Természetesen tisztában vagyunk az argentinok erejével, különösen Juan Roman Riquelmét és Juan Pablo Sorínt érzem kiűnő formában. Az biztos, hogy ebben a fináléban a jövő évi világbajnokság két esélyese fog megvívni egymással" - így a kapitány.
KONFÖDERÁCIÓS KUPA, DÖNTÔ BRAZÍLIA-ARGENTÍNA Frankfurt, 20.45 (tv: Sport1, ARD, ORF1, élő) V: Michel (szlovák) A várható kezdőcsapatok: BRAZÍLIA: Dida - Cicinho, Lúcio, Roque Júnior (Juan), Gilberto - Emerson, Kaká, Ronaldinho, Zé Roberto - Adriano, Robinho ARGENTÍNA: Lux - J. Zanetti, Coloccini, Milito (Samuel), Heinze (Placente) - Santana (Bernardi), Cambiasso, Riquelme, Sorín - Tévez, Figueroa ---- Könnyű elveszni a statisztikai érdekességek dzsungelében, ha az ember kicsit megpiszkálja a két nehézsúlyú közös múltját. A mostani lesz a 40. tétmeccsük, Európában a negyedik, német földön a második - 1974-ben, Hannoverben 2-1-re nyertek a brazilok a világbajnokság középdöntőjében. Ez eddig tiszta sor, de az összesített örökmérleget vizsgálva máris legalább négy különböző verziónak örvendhetünk. Az AP hírügynökség adatai szerint az argentinok 22 döntetlen mellett 34-33-ra vezetnek, míg a Reuters 33-33-as állásról tud. A brazilok a 34-34 mellett kardoskodnak, a másik oldal pedig kétgyőzelmes előnyét hangoztatja. A dél-amerikai viszonyokat, illetve a régi barátságos meccsek hivatalos elismerésének zavaros procedúráját ismerve csoda, hogy csak ekkora a különbség…
Nézzünk néhány emlékezetes csatát. Világbajnokságon az említett 1974-es után még háromszor akadtak össze: 1978-ban 0-0-s döntetlen, négy évvel később, ugyancsak a középdöntőben, 3-1-es brazil siker született. 1990-ben az argentinok 1-0-val vágtak vissza a nyolcaddöntőben. Vb-selejtezőt mindössze négyet vívtak eddig. (Ennek oka, hogy először az 1998-as seregszemle kvalifikációs sorozatában nem osztották legalább két csoportba a szubkontinens együtteseit). A képlet egyszerű, mindig a hazaiak nyertek, a brazilok csupán a gólkülönbségben kerekednek hajszállal a rivális fölé (8-7).
A dél-amerikai földrész 1916 óta megrendezett 41 bajnokságán, a Copa Américán értelemszerűen rengeteg derbire került sor, ám klasszikus fináléra - a folyton változó lebonyolítás sajátosságai miatt - meglepő módon csak kétszer. Az 1937-es, argentínai tornán 2-0-ra nyertek a házigazdák, tavaly meg, Peruban, emlékezetes finist és 2-2-t követően tizenegyesekkel a braziloké lett a trófea.
A barátságos mérkőzések közül a legnagyobb vereségeket és diadalokat érdemes kiemelni. Brazil szempontból a következőképpen fest a gyűjtés: 1939 januárjában 1-5 idegenben, egy év múlva 1-6 otthon; 1945 decemberében 6-2 otthon, 1960 májusában 4-1 idegenben. ---- A csoportkör végeredménye után - szigorúan a számok szerint - Németországnak és Mexikónak a döntőben kellett volna találkoznia, hiszen mindkettő megnyerte a kvartettjét. Csakhogy Brazília és Argentína, amikor kellett, megrázta magát, az elődöntőben térdre kényszerítette vetélytársát, akiknek így a vigaszmeccs maradt.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne vennék komolyan, sőt! A házigazda németek például teljes fegyverzetben lépnek pályára, a kapuskérdésben végleges döntést (ő vagy Lehmann) követelő Kahn véd majd, a megszokott védelemből Friedrich és Mertesacker is kikúrálta kisebb sérülését, miként elöl Podolski is.
A mexikóiak felkészülése már nem volt zavartalan, a Chivas Guadalajara hat játékosa (Oswaldo Sánchez, Carlos Salcido, Ramón Morales, Juan Rodríguez, Omar Bravo, Alberto Medina) például szerette volna kihagyni a találkozót a csütörtöki Libertadores-kupa-elődöntő miatt, de erre a FIFA nem adta áldását. Így aztán Jorge Vergara klubtulajdonos kénytelen értük küldeni a magángépét Lipcsébe…