Balogh Gábor: Fő a jókedv!

Az év elején, januárban nyilatkozta lapunkban, hogy "Van, akinek a nyugodt állapot kedvez, nekem viszont az, ha kiszolgáltatott helyzetben érzem magam, ha azt hiszem, hogy ez az utolsó esély. Ezért is döntöttem úgy, hogy az új idényben már nem egyedül, hanem ismét a többiekkel, a fiatalokkal együtt készülök, hogy megszorongassanak, harcra késztessenek, netán elverjenek, hogy aztán a világversenyeken én verjek el másokat". Úgy látszik, a taktikája bevált, az eddigi viadalokon mindig dobogóra állhatott.

- Az évet a budapesti fedett pályás versenyen elért második helylyel kezdte, aztán megnyerte a mexikói Világkupát, majd ismét ezüstérmes lett a budapesti Világkupán. Ön, az örök maximalista, hogyan értékeli eddigi teljesítményét?
- Az eddigi produkciómmal teljesen elégedett vagyok. A fedett pályán korábban sosem volt szerencsém, többször baleset vagy betegség miatt nem tudtam befejezni a versenyt, most végre érmet szereztem. Aztán jött a mexikói Világkupa, amelyen egy év szünet után újból megéreztem a győzelem ízét. A budapesti Világkupán a futás előtt nem hittem el, hogy meglesz az újabb érem, mert a betegség miatt nem voltam csúcsformában. Ám táv közben láttam, hogy van keresnivalóm, és az egyik kínai megelőzése után vérszemet kaptam, sikerült a másikat is megelőznöm. Nagyon örültem annak az ezüstnek. De a jó teljesítményeknél is fontosabbnak tartom, hogy újból jó kedvvel végzem az edzéseket és várom a versenyeket.

- Vonatkozik ez a hétfőn kezdődő Európa-bajnokságra is? Tavaly a vártnál gyengébben sikerült olimpia után például kihagyta az Eb-t…
- Most nagyon várom, és jó formában várom. Nem tagadom, korábban mindig az olimpia vagy a világbajnokság volt számomra az év fő versenye, az Eb csak másodlagos volt, már csak azért is, mert azt tapasztaltuk, hogy egy idényben csak egy versenyre tudok igazán felkészülni.

Mostanra ez megváltozott, a Világkupákra is úgy készültem, mint a világbajnokságra, és ezek után természetes, hogy az Eb sem szorulhat háttérbe. Szerencsére az a nyavalya, amely a mexikói Világkupa után öt héten át kínozott, már a múlté. Szuperül sikerült a tatai edzőtáborozás, és mint mondtam, az a fő, hogy a kedvem is nagyon jó.

- Akkor hadd rontsam el egy kellemetlen kérdéssel. Bár élete első Eb-aranyát váltóban nyerte, még kilencvenhétben, az utóbbi időben nem vállalta a stafétát. Mire számíthatunk Montepulcianóban?
- Mindenképp szeretnék a váltónak is tagja lenni! Remélem, az egyéniben úgy teljesítek, hogy Pálvölgyi Miklós kapitány számára ne is legyen kérdéses, hogy helyem van-e a csapatban. Szóval nagy reményekkel várom az Eb-t. Az idén minden versenyen dobogóra állhattam, jó lenne, ha nem szakadna meg a sorozat. ---- & ---- A