Csakis a dobogó lehet a cél

- Mi újság önnel az Európa-bajnokság után, Világjátékok előtt?
- Éppen Barcelonában vagyok - válaszolta S. Kovács Ádám.

- Edzőtábor a karatéban hihetetlenül erős spanyolokkal?
- Nem, pedig az sem volna rossz. Egy kis kéjutazást engedtem meg magamnak a közvetlen felkészülés előtt. A gyorsasági motorversenyre jöttem, Talmácsi Gábor ugyanis az egyik legjobb barátom, neki szurkolok. A múltkori győzelmét otthon néztem a tévé előtt, amikor kiestek előle, hatalmasat ordítottam örömömben. Megérdemelt már ő is egy kis szerencsét.

- Honnan az ismeretség?
- Edzőm, Zallel László a motorőrült, általa ismerkedtünk meg még három-négy évvel ezelőtt. Kiderült, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, ő is ilyen magányos harcos, mint én. Amikor valamelyikünk versenyez, sms-kapcsolatban vagyunk, otthon pedig együtt szoktunk edzeni, erősíteni, vagy a szigeten kocogni.

- Egy kis szerencse önre is ráfért volna a múltkor a tenerifei Európa-bajnokságon…
- Ne is mondja, bár ennek már több hete, még mindig nem dolgoztam fel teljesen. Tavalyelőtt ugyanígy jártam: a madridi WKF-vb-n a döntőbe jutásért kaptam ki bírói döntéssel, most is hasonló történt. Jó formában voltam, ezt érezni szoktam. Az elődöntőig simán eljutottam, ott meg egy nagyon taktikus göröggel mérkőztem. Az edzőmmel azt beszéltük meg, hogy őt nem rohanhatom le, mint a többieket, mert lekontráz. Mindketten kivárásra rendezkedtünk be, a hosszabbítás is nulla nullával ért véget, a bírói döntés pedig neki kedvezett. Talán túl fáradt voltam, talán többet kellett volna kockáztatnom… Utólag már könnyen okos az ember, mindenesetre ebből is tanultam valamit: védekezéssel nyerni nem lehet. Utána már összeroppantam, a bronzmeccsen is kikaptam egy agresszív azeritől, és végül ötödik lettem.

- Még mindig nem emésztette meg a történteket?
- Ilyen típus vagyok. Azért szomorkodom, mert - talán nagyképűnek hangzik, de így érzem - elúszott az Eb-címem. Talán csak akkor bocsátom meg magamnak, ha a most tanultaknak köszönhetően sikerül majd nyernem egy világversenyt.

- Talán már most, júliusban a Világjátékokat?
- Irtózatosan nehéz verseny lesz. A nem olimpiai sportágak közül a karate azon öt sportág között van, amelyek a programba kerülésre esélyesek, ennélfogva rendkívül erős, sűrű a nemzetközi mezőny. Duisburgban súlycsoportonként nyolc versenyző indul, én a tavalyi vébéezüstömmel vívtam ki a szereplés jogát. A világbajnokságon hatvannégyes kieséses tábla szokott lenni, ott azért könynyebben be lehet surranni a legjobbak közé. Itt most két négyes csoportban körmérkőzések lesznek, majd a két győztes vívja a finálét.

- Milyen szereplésben reménykedik?
- Megpróbálom átmenteni a tenerifei formámat, mint minden versenyemen, most is a dobogós helyezést célzom meg, azzal, hogy itt a világ nyolc legjobbja lép majd tatamira, gyakorlatilag mindenki lehet első és nyolcadik is. Csakugyan szükségem lesz egy adag szerencsére is.