Rendkívüli körülmények között került sor a csapatbajnokság záró fordulójára, hiszen legutóbb a nyolcvanas évek elején fordult elő az, hogy a finálét az összes csapat egy helyszínen és egy időpontban vívja.
Az elnyûhetetlen Portisch Lajos az aranyéremig vezérelte csapatát (Fotó: Farkas József)
Az elnyûhetetlen Portisch Lajos az aranyéremig vezérelte csapatát (Fotó: Farkas József)
Vasárnap tehát a Tulip Inn Hotel Millenniumban a hazai sakkozás legjobbjai (Lékó Péter és Polgár Judit kivételével, ők nem tagjai egyik klubnak sem) újra összegyűltek. Még mielőtt tizenegy órakor a versenybírók elindították volna az órákat, Ambrus Zoltán, a Magyar Sakkszövetség főtitkára átadta a Maróczy Gézáról elnevezett életműdíjat, melyet ez alkalommal Csom István, az 1978-ban a magyar válogatottal olimpiát nyert nemzetközi nagymester vehetett át.
A tizenkét csapatos bajnokság végkimenetele az első hely szempontjából nem ígért különösebb izgalmakat, hiszen a legfőbb esélyes Zalaegerszeg nyolc és fél pont előnnyel várhatta a befejezést. Így a rangadónak, a Zalaegerszeg-Nagykanizsa meccsnek nem volt tétje igazán, hiszen utóbbinak irreálisan nagy arányban kellett volna győznie ahhoz, hogy megelőzze a Portisch Lajos vezette gárdát. Ehelyett éppen a fordítottja történt, a zalaiak hatalmas győzelmet arattak, ráadásul a kanizsaiakat végül a szintén nagy arányban diadalmaskodó Paks is megelőzte. A Vasas egészen biztosan kiesett, de hogy az utolsó előtti helyen végezett BEAC is erre a sorsra jut, az attól függ, hogy a hírek szerint bizonytalan jövőjű Piremon SE tudja-e teljesíteni az indulás feltételeit a következő szenzonra.