A Hiddink-banda, avagy a 2004-2005-ös PSV

A PSV Eindhoven - hiába nyert 2000 és 2004 között három bajnoki címet is odahaza -, 1988 óta adós a nemzetközi sikerekkel. Éppen ezért is értékelték hatalmas sikerként a Frederiklaan környékén, hogy a klub túlélte a BL csoportkörét, s kvalifikálta magát az egyenes kieséses szakaszba, Európa legjobb 8 csapata közé. S ha nincsenek is olyan Európa-klasszisaik, mint az 1988-as BEK-diadal idején (Breukelen, Gerets, R. Koeman, Nielsen, van Aerle, Linskens, Vanenburg, Lerby, Kieft), de a gárdában ideális arányban keverednek a tapasztalt, megbízható játékosok és az erejük teljében lévő fiatalok.

Hiddink nem volt ősszel könnyű helyzetben, ugyanis jó néhány, válogatottbeli remeklésük miatt immáron tarthatatlan tehetségről le kellett mondania: Robben és Kezsman a Chelseabe, Rommedahl a Charltonba, Hofland a Wolfsburgba tette át székhelyét. Igaz, a legjobb érzékkel adták el őket, hiszen nem kevesebb, mint 31 millió eurót kasszírozhattak be értük! Lemondtak néhány nagy reményekkel érkező, de bizonyítani képtelen játékosról is: távozott Edilson, Adil Ramzi, Rolando Silva, Guijo-Velasco és Marquinho.
Érdemeik elismerése mellett távozott két veterán harcos is: a 33 éves Ernest Faber visszavonult makacs sérülése miatt (mindössze két mérkőzést kapott tavaly a morc emberfogó), míg a portás Roland Waterreus ingyen távozhatott a Manchester Citybe. Ketten együtt összesen 21 éven keresztül szolgálták a piros-fehéreket!

Célirányosan érkeztek az új szerzemények: mivel mindkét portásuk távozott, összesen három kapuvédőt is vásárolnia kellett Hiddinknek. Érkezett a brazil U-21-es válogatott egyese, Gomes a brazil bajnok Cruzeiróból; a veterán holland Zotebier a Feyenoordtól és a 20 éves ausztrál Coe az olasz Intertől.
A hátvédsorba a sokszoros brazil válogatott Alexet vették meg a Santosból ötmillió euróért Hofland helyére, mellé a fiatal tehetség Lamey az Utrechtől és Fehér Csaba érkezett a NEC-ből egymillió euró ellenében.
Mivel nagyon masszív, összeszokott középpályás kvartettet alkotott már évek óta a Park-van Bommel-Vogel-Lee-sor, ezért e csapatrészbe mindössze egyetlen, de annál rutinosabb játékos érkezett: Phillip Cocu. A nyári EB-n is megcsodált 34 éves védekező szakember hat évet töltött el Barcelonában, ám az egykori csapatkapitány lejárt szerződését nem hosszabbították meg - hazatért tehát egykori klubjába, s Hiddink őt helyezte a középpálya tengelyébe. Mivel távozott a gólkirály középcsatár és két legjobb szélsőjük is, természetesen az ő pótlásuk volt a legfontosabb. Kezsman utódlását Hiddink saját forrásból megoldotta, hiszen a klub tagja volt a holland átigazolási rekordot tartó Vennegor of Hesselink, aki 2002-es remeklése és ezt követő kétéves szenvedése után éppen 2004 tavaszára talált magára. Érkezett mellé egy fiatal tehetség is: a perui Jefferson Farfánért 1 milliót fizettek az Allianza Lima kasszájába. A két szélső posztjára a rutinos világvándor, Gerard Sibon és a fiatal amerikai Beasley érkezett. Érdekes módon a nyári EB nagy felfedezettje, a svájci-kolumbiai Vonlanthent majdnem eladták: hiába lett a szélső minden idők legfiatalabb EB-gólszerzője, Hiddink mégis éretlennek tartotta, így átadólistára tette - ám végül is maradt a klubnál.

Összesen tehát hat új szerzemény esett át a PSV-s tűzkeresztségen az első, RBC elleni bajnokin. Hiddink - szakítva a mostanában újra divatos rotációs rendszerrel - igyekszik egy állandó, stabil, összeszokott tizenegyet kialakítani (amiben fájdalom, nem jutott hely a honfitársunknak).
A kapuban első számú portássá vált a brazil Gomes, s az átlagosnál kissé jobb teljesítményt nyújt; kiszorítva az ősszel bizalmat kapott, ám kissé bizonytalan Zotebiert.
A védelembe hamar beépült az új szerzemény Alex, s a kezdeti megilletődés után ősz végére fantasztikus formába lendült, még két gólra és két gólpasszra is volt ereje. Mellette természetesen alaptag maradt az immáron a válogatott keretből is kihagyhatatlan Wilfred Bouma, akiért máris sorban állnak a nagy klubok ügynökei - nagy meglepetés lenne, ha nyáron sem hagyná el a klubot a karrierjét csatárként kezdő, a válogatottban balhátvédként szereplő, de Hiddink alatt középhátvédként alkalmazott sokoldalú klasszis. Mellette játszott néha középhátvédet a sérülékeny Alex helyén a rutinos Cocu, aki számára Katalóniában és az oranjében sem volt ismeretlen ez a poszt. A veteránra nem lehetett panasz: mind a védelemben, mind a középpályán megállta helyét, s ha erőnléte bizony már nem is a régi, rutinja aranyat ér a fiatalok között, s átlagára sem lehet panasz (6.7).
A jobb oldalon a válogatott Ooijer, a balon a hatalmas erőnlétű, lendületes dél-koreai Lee hozza a jónak számító 6.5-ös átlagot, s mindketten szívesen és gyakran mennek előre a támadásokat segítendő. Fehér Csaba mindössze négy mérkőzésen kapott lehetőséget, s csak kettőt játszhatott végig egyszer hátvédként, egyszer középpályásként. Akaratával nem is volt probléma, ám osztályzatai (6 és 5.5) nem az áttörést vetítik elő… Kiszorult viszont a védelemből a 14-szeres dán válogatott Bögelund és csak egyszer játszotta végig mérkőzését a fiatal Lamey is.

A Hiddink-féle középpályát akár kőbe is lehetne vésni: ha sérülések és eltiltások nem akadályozzák meg ebben, akkor Cocu a lelkes vízhordó Vogel védekezik a támadó középpályás van Bommel mögött. Utóbbi a bajnokság talán legjobb játékosának számít: nem csak 7 fölötti átlaga, öt gólja és 8 gólpassza pedig önmagáért beszél. Éppen ezért ő az egyik kiszemeltje Emilio Butraguenónak és Arrigo Sacchinak, s nyáron lejár a szerződése… A dél-koreai Park bal szélső középpályást és balszélsőt egyáltalán magas szinten képes játszani, bár a 23 éves korára majd ötvenszeres válogatott futballista inkább hatalmas mezőnymunkájáról, mintsem technikájáról híres: fél év alatt mindössze egyetlen gólpasszt adott és hatostól alig valamivel jobb átlagot hozott - de fenti jó tulajdonságai miatt már Dél-Koreában is Hiddink egyik alapembere volt.
Ha három támadóval játszanak az eindhoveniek, akkor a van Bommel-Vogel-Cocu-trió alkotja e sort, de nagyon jó kiegészítő embernek számít a fiatal holland John de Jong, aki ősszel mindössze 10 mérkőzést kapott, de ezeken 4 gólt és négy gólpasszt jegyez! Rajta kívül Theo Lucius volt még az, akit gyakran vetett be Hiddink, de ő korántsem nyújtott ilyen kiemelkedő teljesítményt. Jellemző, hogy a hátvédsorban is bevetett Cocuvel és Fehérrel is mindössze nyolc középpályás szerepelt ősszel a piros-fehéreknél, de ebből a brazil Leandro, Afellay és Fehér összesen nem játszott 10 meccset!

A sokat megélt edző ragaszkodott a háromcsatáros játékhoz, s talán ebben rejlik csapata sikere is. A középcsatár posztjára Kezsman távozása után természetesen Hesselink az első számú jelölt, sérülése idején a perui Farfán helyettesítette őt. A bal szél Park hitbizománya, míg a harmadik posztért Sibon, Beasley és Farfán harcolt. Ősszel az amerikai Beasley kapott több lehetőséget, de év végére Farfán vált Hiddink kedvencévé. A három játékos egyébként szinte teljesen egyforma teljesítményt nyújtott (4-4-5 gól), s változatos összeállításban rohamozták az ellen védelmét: a Feyenoord ellen például a Farfán-Beasley-duó lőtt három gólt, az Arsenal elleni sorsdöntő hazai BL-meccsen a Sibon-Farfán-Park-trió, idegenben pedig egyedül Sibon kapott lehetőséget. Az EB-k történetének legfiatalabb gólszerzője, Johan Vonlanthen pedig - akárcsak tavaly - egyszer sem játszhatott végig egy teljes mérkőzést, de legalább életében először kezdőként futhatott ki egy bajnokira Hollandiában - s ősszel perceket játszva is három gólt ért el!

Télen nem is változtatott sokat keretén Hiddink mester: az ősszel nem sok lehetőséget kapó Vonlanthent kölcsönadta fél évre a kiesés ellen küzdő olasz Brescia Calciónak; Smit a Willem II-be, a 19 éves dán Jakobsen az Alborgba, Jansen a Zwolléba került egy fél évre erősödni, míg a 18 éves ausztrál hátvédtehetséget, Dilevskit ingyen elengedték a Tottenham Hotspursnek.
Mindössze egyetlen játékos érkezett, ám érdekes módon éppen az amúgy is túlzsúfolt csatársorba: a brazil világvándor Robert a mexikói Atlastól a 2004-es bajnoki félszezon legjobb játékosaként tehette át székhelyét Eindhovenbe. A PSV lesz a Mexikóban 44 mérkőzésén 33 gólt termelő támadó nyolcadik klubja: a 23 éves futballista nyolc klubban és hat országban fordult már meg rövid, de annál viharosabb pályafutása során...

Mint láthattuk, fő erejük az összeszokottságban rejlik, főleg, hogy van Bommelen és Vennegoor of Hesselinken kívül nincs klasszis játékosuk. Hiddink szisztematikusan egy olyan remek csapatot és taktikát épített fel, amin csak szükségszerűen változtat. Ráadásul Európa nagycsapatai közül szinte egyedülállóan rendre három támadóval (két klasszikus vonalszélsővel és egy középcsatárral) küldi a gyepre fiait Hiddink, s az Ajax-iskola (4-3-3-) eddig sikert hozott! Nem véletlenül állt át erre Mourinho alatt a Chelsea is...

PSV Eindhoven