Nyolc férfi és egy nô – avagy célra tartanak a klasszisok, akik nemcsak megcélozták, hanem el is érték a legnagyobb eredményt (fotók: Danis Barna)
Nyolc férfi és egy nô – avagy célra tartanak a klasszisok, akik nemcsak megcélozták, hanem el is érték a legnagyobb eredményt (fotók: Danis Barna)
"Meghatóan szép ez a lőtér, nem is találok szavakat. Sőt ez nem is lőtér, hanem valóságos múzeum. Itt újraélhetem a múltat" - mondogatta legidősebb öttusa-olimpiai bajnokunk, az 1952-ben győztes csapat tagja, Szondy István - aki decemberben ünnepli 80. születésnapját - miközben a falakon lévő fotókat nézegette. Onnan pedig többek között a legendás lovasedző, Tóth Béla, valamint az sportág polihisztora, Mizsér Jenő nézett le rá.
Aztán benépesült a helyiség: sorra érkeztek az olimpiai bajnok utódok, Balczó András, Mizsér Attila, Martinek János, Kovácsi Aladár, Török Ferenc, Nagy Imre, Németh Ferenc és az egyedüli hölgy, Vörös Zsuzsanna. Az aranyérmesek először eleget tettek "kötelességüknek", a lóválasztáshoz hasonlóan kisorsoltak egy-egy lőállást, amely ezentúl az ő nevüket viseli. "Sok minden voltam már életemben, de lőállás még nem " - jegyezte meg viccesen az egykor a legjobb lövőnek nevezett Mizsér Attila, majd nem is húzhatott volna más számot, mint a tízest - versenyzőként ugyanis ritkán lőtt mást. A sorsolás után lőállásba is álltak, hogy aztán átadják helyüket az edzésre érkező mai versenyzőknek.
"Nagy élmény volt együtt lenni a sportág klasszisaival. Bevallom, kicsit fáj, hogy én nem húzhattam magamnak lőállást, de én csak ezüstig jutottam az olimpián - mondta Balogh Gábor. - Az vigasztal, hogy maradt még négy üres lőhely, talán négy év múlva az egyik az enyém lesz…" ---- A ---- A
Legfrissebb hírek
