Titkos magyar csodafegyver

Vágólapra másolva!

2005.02.14. 22:20

Címkék

Remekelt válogatottunk a 40. Hungária-kupán: Ungvári Miklós, Hadfi Dániel és Bor Barna aranyérmet nyert, Burján László és Braun Ákos pedig a dobogó harmadik fokára állhatott - régóta nem szerepeltek ilyen jól dzsúdósaink. A sikerek egyik titka az új magyar csodafegyver lehet, amelynek ellenszerét ma még nem ismerik a sportág nagyhatalmai.

Hadfi Dániel (fehérben) a magyar „csodafegyvert” is bevetette a budapesti Világkupa-viadalon (Fotó: Farkas József)

"Amikor tavaly májusban éppen csak lemaradtam az olimpiáról, úgy gondoltam, munkát keresek, és csak hobbiból fogok dzsúdózni. Hiába vagyok ragyogó programozó, úgy hírlik, Anti mindehol elintézi, hogy ne vegyenek fel, így maradt a dzsúdó… Ami a Hungária-kupát illeti, legutóbb talán ifiként voltam rajta helyezett, leginkább a kudarcélményeket kapcsoltam hozzá, ezért különösen örültem a bronzéremnek" - mondta Braun Ákos (73 kg, Paksi ASE).

- Nagyon jó érzés volt magyarnak lenni ezen a hétvégén, fantasztikusan gyúrtak a fiúk - vélekedett az olimpiai és világbajnok Kovács Antal, aki Achilles-sérülés miatt csak a lelátóról szurkolhatott társainak. - Csak Braun Ákos idegesített fel egy kicsit, amikor a bírók teljes joggal megintették ellenfelét, úgy nézett rájuk, mintha nem értene egyet. Ezek után a bírók csak Ákost intették, nehogy megsértődjön. A viccet félretéve, Ákos nagyon egyben volt, dobott legalább hatféle technikát, nagyon büszkék voltunk rá.

"A harmadik meccsemen, a francia Coliaux ellen néhány dolgot ma már biztosan másképp csinálnék, ettől függetlenül a Hungária-kupán a harmadik helyet is csodálatos eredménynek tartom. A bronzmeccsre a japán Ogava sérülés miatt nem állt ki ellenem, ezt azért annyira nem bántam, bár ahogy ment a magyaroknak a japánok ellen, remélhetőleg az a meccs is meglett volna" - összegzett Burján László (66 kg, UTE).

- A legkisebbeknél Burján László is közel állt a döntős szerepléshez. Lehetett erre számítani?
- Lacival még tavaly beszéltünk arról, hogy a pályafutása szempontjából mennyire fontos lenne egy kiemelkedő eredményt elérnie a juniorok között. Ez a budapesti juniorvébén sikerült, és most ismét megmutatta, hogy nagyon jó versenyző. Vele kapcsolatban súlyos kérdés az a hatvan kiló, de ez a bronz sokat segíthet neki az idei versenyeken, nem kell hétről hétre fogyasztania, elég lesz egy-egy komoly viadalra összpontosítania. Sokat tehet a sikerért az egykor hasonló stílusban dzsúdózó Csák Józsi is, aki Illés Sándortól átvette Laci kezelését.

"Nagyon örültem a győzelemnek, de az élet nem állt meg, már Tatán edzőtáborozunk, ideje a következő feladatra koncentrálni, lehet, hogy nemsokára Rómát kell bevenni. Szombat este annyit kértem a srácoktól, hogy szárnyalják túl az első napi eredményeket. Hát ami az aranyak számát illeti, Daniék sikerrel jártak. Gondolom nem csak engem leptek meg, hogy ilyen fiatalon sikerült győzniük" - vélekedett Ungvári Miklós (66 kg, Kecskeméti JC).

- Az ön távollétében Ungvári volt a válogatott első embere, aki láthatóan megbirkózott a rá nehezedő teherrel. Mit gondolt az ő teljesítményéről?
- Látszott, hogy száz százalékig a versenyre koncentrál, a tatamin kétszer annyit dolgozott, mint az ellenfelei, mégis mindig a riválisok fáradtak el hamarabb. Arencibia ellen vívta a legfontosabb meccsét, és a kubai ugyan minimális előnybe került, de meg sem fordult a fejemben, hogy győzhet. Miki kezd érett dzsúdóssá válni, látszik, nagyon jól gondolkozik a szőnyegen, s teszi mindezt úgy, hogy azért megőrizte a fiatalos lendületét is.

"Nehezen indult a nap, az első meccsemen az azeri ellen csak arra koncentráltam, hogy megoldjam a feladatot egy roppant kellemetlen stílusú sráccal szemben. Felőröltem, sokkal jobb kondícióban voltam nála, de igazából csak a küzdelem végére melegedtem be igazán. Ezután meccsről meccsre egyre jobban ment a dzsúdó, és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült nyernem" - így Hadfi Dániel (100 kg, TFSE-Honvéd-Kipszer).

- A százkilósok között Hadfi Dániel kápráztatta el a közönséget, egy egészen különleges akcióval győzte le japán ellenfelét.
- Ezt a fogást mi, magyarok találtuk ki, nagy élmény volt az is, hogy Dani épp egy japánt győzött le vele, meg az is, ahogy minderre a meccs után reagáltak a másik oldalon. A négy japán edző, mondanom sem kell, mindegyik nyert már olimpiát vagy világbajnokságot, döbbenten állt, még a versenyzőjüket sem szúrták le, mert nem értették, mi történt. Vakargatták a fülüket, odament hozzájuk a koreai főedző is, öt világnagyság próbálta kideríteni, hogy mit csinált ez a magyar gyerek. Egyébként úgy látszik, ez nálunk, ebben a súlycsoportban már csak így szokás, Dani első meccse nehezen indult, nem volt olyan magabiztos, mint a későbbiekben, de ahogy a döntő előtt szívta magát, már láttam rajta, hogy győzni fog.

"Vasárnap olyan boldog voltam, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni. Nagyon jól sikerült a felkészülésem, ugyanakkor a versenyre rá is tudtam pihenni, a mecscseken pedig éreztem, hogy bírom erővel, és mindent ki tudtam próbálni, amit csak akartam. Jó kis mezőnyben sikerült megszereznem az első helyet, de azért a felnőttek között nem megy majd minden ilyen könynyen, néhány neves olimpikonnal még nem találkoztam. Persze lehet, hogy velük is kemény meccseket tudok majd vívni…" - fogalmazott Bor Barna (+100 kg, Paksi Atomerőmű SE).

- Nehézsúlyú klubtársáról, Bor Barnáról még nem ejtettünk szót, pedig fantasztikus teljesítményt nyújtott, minden meccsét ipponnal nyerte, ráadásul ő is japán dzsúdóst vert a döntőben.
- Ideje volt, hogy nyerjen egy Világkupát, elvégre elmúlt tizennyolc, illik valamit felmutatni.
- Ugye csak tréfál?
- Persze. A nehézsúlyban nagyon nehéz ilyen fiatalon jó eredményt elérni. Barna nagyon erős, óriási lendülettel dzsúdózik, ha az ellenfelem lenne, félnék tőle. Lerohanta a koreai, az orosz és a japán ellenfelét is, a japánok is csak rázták a fejüket, tudják, hogy Barna még egy gyerek, aki most érettségizik, de már a világ legjobb nehézsúlyú dzsúdósai közé tolakodik.

"Kilencvenhatban és kilencvennyolcban hasonlóan jól sikerült a Hungária-kupa, igaz, akkoriban még a lányok is részt vettek rajta. Mindegyik srácról tudtam, hogy akár érmet is szerezhet, de ezek az eredmények mindenképpen felülmúlták a várakozásaimat. Ami a válogatási elveket illeti, a hét végi eredmények ismeretében Burján Laci, Hadfi Dani vagy Bor Barna máris nagyot lépett előre, mindhárman jelölhetőek az idei világversenyekre" - tájékoztatott Hangyási László szakmai alelnök.

- Három arannyal és két bronzzal az éremtáblázat élén végzett Magyarország. Valóban ennyire jók vagyunk?
- Azt hiszem, igen. Akik ezen a hétvégén célba értek, nem most kerültek elő a kalapból, mindegyiküknek komoly eredménye volt már. Ungvári Miki Európa-bajnok, egyetemi világbajnok, Burján Laci és Bor Barna tavaly lett ezüstérmes a junior-világbajnokságon, Barna a korosztályos Európa-bajnokságot meg is nyerte, Hadfi Dani a huszonhárom évnél fiatalabbak kontinensversenyén nyert, Braun Ákos tavaly bronzérmes volt a párizsi versenyen és az egyetemi világbajnokságon, egyikük sem most tette le a névjegyét. De a többi súlycsoportban is voltak jó meccseink, a nyolcvanegy kilósoknál Gera Csaba a bronzért küzdhetett, pedig ő már inkább egy lelkes amatőr, aki munka mellett dzsúdózik, nem is akárhogy. A kilencvenkilósoknál egyedül Rajcsányi Gergő tudta megszorongatni a koreai győztest, s ha nem fáj a lába, most akár hat érmesről is beszélhetnénk…

- A válogatási elvek szerint most némi hátrányba került Hadfi Dániellel szemben. Felveszi a kesztyűt?
- Hát persze! Hála Béres doktor úrnak, sokat javult a lábam a műtét óta, már részt veszek az edzőtáborokban, dolgozom Tatán is, igaz, még rengeteg a pótolnivalóm. Természetesen beszállok a küzdelembe, megpróbálom ledolgozni a hátrányom, és egyáltalán nem bánom, hogy ilyen fiatal kihívóim vannak.