Nemcsik újra érzi a siker ízét

- Nagy a hangzavar ön körül. Ünneplik az elsöprő magyar sikert?
- Nem, csak egy kicsit meghosszabbítottuk az ittlétet, és most élvezzük a meleget, a harminckét fokot, meg azt, hogy egy szál sortban és pólóban mászkálunk - felelte a telefonvonal túlsó végén olimpiai ezüstérmesünk.

- Ugye, nem bántom meg, ha megjegyzem, hogy ez a mezőny azért közel sem volt akkora és olyan erős, mint egy hete a budapesti…
- Ez tény, de itt is ugyanannyi Világkupa-pontot hozott a konyhára a győzelem, mintha minden klasszis itt lett volna. Egyébként is, nekem azért volt fontos a részvétel, és azért vállaltam saját zsebből is az utazást, mert tavaly megnyertem a versenyt, és ha most nem indulok, elveszítem az akkori pontjaimat.

- A magyar különítményen kívül volt európai az indulók között?
- Nem, úgyhogy a negyeddöntőbe jutásig nem is találkoztunk nehéz ellenféllel, és csak egy találaton múlt, hogy nem négy magyar került a négy közé. Szóval, tényleg nem volt veretes a mezőny, de mégsem volt haszontalan az indulásunk.

- Persze, már említette, a Világkupa-pontok…
- Nem csak azért. Nagyon örülök annak, hogy itt sok kínaival találkoztunk, akikkel egyre inkább számolni kell, például nekik Pesten is volt döntősük. Nekik teljesen más a stílusuk, mint nekünk, amire rá kell hangolódni. Ôk csak egy-két éve kezdtek nemzetközi versenyekre járni, addig csak a világbajnokságon jelentek meg, és okoztak néha kellemetlen meglepetést. A pekingi olimpiára gondolva nem baj, ha minél többször összecsapunk velük és kiismerjük őket. És van még egy ok, ami miatt tényleg megérte Bangkokba utaznom.

- Hallgatom…
- Újra megéreztem a győzelem ízét. Ebben egy éve nem volt részem. Gyorsan megjegyzem, bár tavalyi bangkoki sikerem után több rangos versenyt nem tudtam megnyerni, azért nagyon jó idényt zártam. Bízom benne, az újabb itteni arany jó kabala lesz az egész évre.