Wöller és Hatos biztató formában

De hogy ne mindjárt kesergéssel kezdjük, akad azért jó hír is: az új szabályok egyértelműen izgalmasabbá tették a sportágat. Alig volt olyan két perc (immáron nem kétszer három, hanem háromszor két percet birkóznak, és mindegyik menet végén győztest hirdetnek), amely során ne született volna pont akcióból. Pörgősebb, agresszívebb csatákat láthattunk, s bemutatkozott a szabadfogású összekapaszkodás is, mely során a kedvezményezett ellenfele térdhajlatát foghatja át, azaz máris akcióközelbe kerül.
A 66 kilósok mezőnyében alakult ki a legnagyobb csata, már a selejtezők során összekerült az athéni olimpikon Wöller Gergő és a visszatérő Dencsik István, előbbi nyert remek mérkőzésen 2:1-re. A döntőben aztán Wöller szintén pontgazdag csatában legyűrte Szabó Gergőt, igaz, utóbbi még nem teljes értékű harcos, hiszen augusztusban gerincműtéten esett át. A 74 kilósoknál is akadt egy csemege, a fináléban a szintén athéni résztvevő Hatos Gábor 2:1 arányban múlta felül Gyurasits Csabát. Az első menet nem hozott pontot, s a kedvezményezett Hatos nem tudott értékelhető akciót végrehajtani 30 másodperc alatt, így Gyurasitsé lett a menet, ám a következő két harmad már Hatosé.
Kétszeres Európa-bajnokunk, Ritter Árpád az utóbbi hetekben egy makacs baktériumos fertőzéssel vívott ádáz küzdelmet, így nem indult a válogatón. Itt volt viszont Bánkúti Zsolt, aki 60 kilóban nehezen birkózott meg a csepeli Beischlag Péterrel, a 96 kilós Farkas Zoltán és a nehézsúlyú Aubéli Ottó viszont könnyedén pörgetgette ellenfeleit.
A többiek? Nos, nemzetközi szinten csakugyan nem küzdünk a bőség zavarával. ---- K ---- &