A siker titka: csapatmunka

- Mi volt az idei Dakar tanulsága ?
- Az, hogy mindig lehet fejlődni. A mi csapatunk az amatőr- és a profiszint között van félúton, és próbálunk minél jobban az utóbbi felé közelíteni. Sajnos azonban az idei versenyen mind technikailag, mind pedig vezetési tudást tekintve akadtak problémáink. Kétszer is előfordult, hogy az én hibámból veszítettünk értékes perceket: egyszer, amikor belehajtottam egy gödörbe, és kitört az Opel Frontera bal első kereke, másodszor pedig, amikor amatőr módon megálltam egy autó mögött, amelyet már jóval korábban ki kellett volna kerülni, és elsüllyedtünk a puha homokban. Lehet, hogy Ari Vatanen megoldotta volna keréktörés nélkül.
- Megviselik ezek a hibák?
- Eléggé. Egy-egy ilyen hiba után napokig, hetekig gyötrődöm. Most is sokszor eszembe jut, hogy láttam azt a gödröt, mégsem kerültem ki idejében, csak akkor kezdtem el manőverezni, amikor öt centire voltam tőle.
- Mennyire találta nehéznek az idei viadalt?
- Számomra ez volt az eddigi legkönnyebb. Egyrészt a csapat sokkal jobban felkészült, mint az előző években, az autó is jobb volt, és nekünk is egyre több a tapasztalatunk. Emiatt is érezhettem könnyebbnek a viadalt, meg szerintem a pályák sem voltak olyan nehezek, mint korábban. Tavaly az utolsó előtti napon még háromszáz kilométert tettünk meg dűnék között, most az utolsó három napon már szavannákon mentünk keresztül, csak az esett ki, aki túlzottan vakmerő volt.


- Az autón tavaly óta nagyon sok minden változott: csak külsőre az a zöld Frontera, ami tavaly volt. Elégedett a teljesítményével?
- Ha arányaiban kellene meghatározni, akkor az Opel körülbelül tízszer jobb volt, mint tavaly. A mozgékonysága, a gyorsulása változott előnyére, de a gyári autókat nézegetve még mindig van mit fejlődni. A lengéscsillapítót és a rugós tagokat például mindenképp szeretném megváltoztatni annak érdekében, hogy gyorsabban tudjunk átkelni a buckás, gödrös szakaszokon. Egyik este a táborban erről beszélgettünk a gyári Volkswagen-csapat színeiben induló Robbie Gordonnal, aki autóépítéssel is foglalkozik, és megígérte, hogy elkészít számunkra egy ilyen speciális alkatrészt.
- Mitől van az, hogy a többi sorozattal ellentétben a terepraliban sokkal közvetlenebb a kapcsolat a gyári versenyzők és az "amatőrök" között?
- Sokkal több időt töltünk együtt, jobban egymásra vagyunk utalva.
- Ha a rajt előtt felajánlják a huszonegyedik helyet?
- Gondolkodás nélkül elfogadtam volna.
- És utólag?
- Így is elégedett vagyok vele.
- Lehetett volna jobb?
- Persze, de a "ha"-val kezdődő mondatoknak az autósportban sincs értelmük.
- Fontos volt, hogy a legjobb magyar legyen? Szomorú volt, amikor ez nem sikerült?
- A huszonegyedik hellyel akkor is elégedett lennék, ha a negyedik magyar lettem volna. Nyilván ha a mezőny hátsóbb régióiban zajlik ugyanez a csata, akkor más lett volna a helyzet.
- Kedvenc szelektív szakasz?
- Az utolsó, mert az volt az egyetlen, amelyen semmiféle gondunk sem volt - lendületből mentünk végig rajta.
- Ez volt az első olyan verseny, amelynek ugyanazzal a navigátorral, Bunkoczi Lászlóval vágott neki, mint egy évvel korábban.
- Igen, és ez mindenképpen előnyére vált a csapatnak.
- Milyen terveket fogalmazhat meg a jövővel kapcsolatban?
- Most már a legjobb húsz közelében vagyunk, úgyhogy nagyon szép cél lenne közelebb kerülni a top tízhez. Ez reális cél lehet.