Éheztetik a tornászlányokat?

Henrich 1986-ban került be az amerikai válogatottba Károlyi Béla keze alá, ahol a család állításai szerint a drasztikus fogyókúra, majd az azt követő étkezési rendellenességek következményeként 47 kilogrammról a felére csökkent a súlya, s ez a tornászlány halálát okozta.
"Az első lépcső az volt, és ezt más versenyző is megerősítette, hogy rendszeresen hánytak a lányok - mondta Henrich édesanyja, Sandy. - Amit enni akartál, azt megehetted, ám azt követően ki kellett adni magadból. Ez az első dolog, amelyet meg kell tanulnod, amikor tagja leszel a válogatottnak."
Úgy tűnik, az elmúlt tíz esztendő alatt sem sikerült az amerikai tornászlányoknak tanulniuk Henrich halálából - derül ki abból a felmérésből, amelyben csaknem háromszáz olyan felnőtt és junior tornásznőt faggattak az étkezési szokásairól, aki 1982 és 2004 között tagja volt az amerikai válogatottnak. Nos, a megkérdezettek fele arról beszélt, hogy rögeszmésen rabjává vált a fogyókúrának és a diétának - "köszönhetően" a válogatottban eltöltött időszaknak.
Igaz, minderről másként vélekedik több éledző és más véleményen vannak a nemzeti szövetség vezetői is. Károlyi Béla, akinek keze alatt több olimpiai bajnok nőtte ki magát, s többek között ő edzette Nadia Comanecit és Mary Lou Rettont is, cáfolta ezeket a vádakat.
"A táplálkozási kérdésekkel kapcsolatban hosszú ideje már nincsenek kételyek - mondta Károlyi Béla. - Mindannyian megrökönyödtünk Christy Henrich halálán, de azt kell mondanom, hogy az egyedi eset volt." Amióta az 1972-es olimpián Olga Korbut forradalmasította a tornát, a serdülés megakadályozásával próbálták meg kialakítani a gyakorlatokhoz szükséges ideális testfelépítést. A lányok, akik Károlyi Béla és felesége, Márta felügyelete alatt edzettek, szigorúan 900 kalória alatti energiabevitelre voltak kötelezve.

"Minden áldott nap Mártával és Bélával reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk - mesélte az 1996-os atlantai olimpián aranyérmet szerző amerikai csapat tagja, Dominique Moceanu. - Rettentően szigorúak voltak, minden adagot pontosan kimértek a számunkra."
Károlyi szerint, aki ma már táplálkozási szakértőket alkalmaz a válogatott mellett, ezek a diéták nem voltak ártalmasak, a könnyebb súllyal ugyanis több komoly sérülést előztek meg.
Az Egyesült Államok bajnoka, Alyssa Beckerman megdöbbentő nyilatkozattal szolgált: "Ha versenyekre utaztunk, az edzőink bejöttek a szállodai szobánkba, és megnézték a kukákat, hogy biztosak legyenek benne, nem ettünk semmit". Az amerikai csapatban egyébként bevett szokás, hogy már igen korán, ötévesen mérni kezdik a gyerekeket, néhány felnőtt versenyző elbeszélése szerint napjában kétszer is a mérlegre kellett állniuk. Patti Massoels, aki a nyolcvanas években szintén tagja volt a válogatottnak, elmondta, hogy 45 kilója ellenére olyan súlyosnak találták, hogy naponta két grahamkeksz volt az adagja, és azokat a lányokat, akik nem tartották be a szigorú diétát, extramunkával büntették meg.
"A versenyszemlélet, a fiatal kor és az ebből adódó irányíthatóság az, amellyel rákényszeríthetőek ezek a gyerekek a rendszertelen táplálkozásra" - árulta el Ron Thompson, aki az Indiana állambeli Bloomington kórház táplálkozási programjának a vezetője.
"Ezek a gyerekek mentálisan rendkívül kemények, így készek mindent megtenni, amit az edzőjük mond, annak érdekében, hogy jobb versenyzők lehessenek. Folytatják az edzéseket törött csontokkal is, vagy éppen egészségtelenül táplálkoznak" - állítja Thompson, aki szerint nincs megállás.
A Buffalo News cikke szerint a jelenlegi amerikai csapatból a sportolók 80 százaléka valamilyen étkezési rendellenességgel küzd…