A hajrában előzött a Santos

Vágólapra másolva!

2004.12.27. 20:30

Címkék

"Halál a pályán", "Egy édesanya elrablása", "Jelenetek a sportdöntőbíróságon", vagy "A Santos visszatér" - ezek akár egy végeláthatatlan brazil szappanopera részei lehetnének, ám esetünkben csak az ország stimmel. A történet a valóságban, a szambaország klubfutballja legnagyobb tornáján, az országos bajnokságban, valamint a környezetében játszódott le 2004-ben.

Röviddel azután, hogy édesanyja kiszabadult, Robinho, a Santos egyik legjobbja boldogan csókolhatta meg a brazil bajnoknak járó trófeát

De ha már a filmvilág felé kalandoztunk bevezetőnkben, maradjunk is annál: a befejezés olyan volt, mint egy tipikus amerikai film. A Santos visszaküzdötte magát az élre, megnyerte a bajnokságot, közben szupersztárjának, Robinhónak az édesanyja szerencsésen megúszott egy emberrablási históriát, így a paulistáknál mindenki boldog lehetett.
Persze a Brasileirao korábbi fázisaiban is érdekes eseményekre bukkanhattunk, így például meghatározó játékosok (Diego, Luis Fabiano, Vágner Love, Renato) távoztak Európába, vezéregyéniségek kerültek kórházba (a sokáig az élen álló Atlético PR Dagoberto nélkül ritmust veszített), míg a lelátókon történt rendzavarások miatt a sportdöntőbíróság bezáratott néhány stadiont (a Santosnak otthont adó Vila Belmirót például kilenc találkozóra tiltotta be a taláros testület, hogy aztán végül csak hat meccsen kelljen idegenben játszania a bajnokcsapatnak).

Serginho haláláért a klubját is okolták

Azonban semmi sem volt olyan drámai, mint Serginho halála. A Sao Caetano játékosa a Sao Paulo elleni, október 27-én megrendezett mérkőzésen esett össze és hunyt el. Jellemző a brazil viszonyokra, hogy nem sokkal később ismét a sportdöntőbíróság került reflektorfénybe, miután kiderítette, a klubot terheli a felelősség a korábban szívelégtelenséggel küszködő védő tragédiájáért, ezért 24 pontos levonással sújtották az első négybe kerülésért, illetve az ezzel járó Libertadores-kupa-indulásért küzdő kékeket.
A bajnoki címet talán erős lenne a Sao Caetano esetében megemlíteni, mert nagyjából a kiírás felétől egyértelművé vált, hogy a Santos és az Atlético PR küzd az aranyéremért. A hajrához érve az utóbbi gárda vezette a táblázatot, de az utolsó előtti fordulóban kikapott a Vascótól, és mivel a Santos nyert, helyet cserélt a két rivális. A záró körben aztán Pelé egykori csapata simán nyert, a motiváltságukat vesztő APR játékosai pedig csak döntetlent csíptek meg a kiesés elől menekülő Botafogo ellen, így az országos bajnokságon az utóbbi években a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó (bajnoki cím 2002-ben és 2004-ben, második hely 2003-ban) Santos ismét révbe ért. ----

Igor Budisa még a kispadon is szenvedett

Heka László

Az eszéki születésű Igor Budisa volt a horvát rádió sportadásának egyik vendége. A közelmúltban a ZTE csapatával Zágrábban járt védôt elôször a magyar futballról faggatta az eszéki rádió riportere.
„A magyar labdarúgás nem éri el a német, sôt, még a horvát bajnokság futballszínvonalát sem, és a szervezettség tekintetében is van lemaradása, mégis érezhetô egyfajta elôrelépés” – mondta Budisa.
A horvát riportert persze az is érdekelte, miként élte meg a bekk a zágrábi fiaskót.
„Ilyen kínos meccse még nem volt pályafutásomnak, és ez még azzal együtt is igaz, hogy noha nagyon szerettem volna játszani, nem kaptam lehetôséget – állította a labdarúgó. – Persze, amikor már macska–egér játék folyt, úgy éreztem, talán jobb is, ha a kispadon maradok. Egyébként nem értem, hogy az edzônk, aki kiváló szakember, miért nem kérdezett tôlem semmit a Dinamóról, hiszen mégiscsak abban a csapatban játszottam éveken keresztül Silvio Mariccsal és Damir Krznarral. Úgy hiszem, tudtam volna használható információkat adni. Hogy mi okozta a vesztünket, nem tudom megmondani, hiszen készültünk tisztességgel és valóban elhittük, hogy jó eredményt érhetünk el a Maksimirban. Persze mi, akik már sokszor megfordultunk abban az arénában, tudtuk, milyen nehéz ott sikerrel szerepelni.”
Budisa számára saját bevallása szerint egyébként megdöbbentô volt az, hogy a kudarc után mennyire letört volt a hangulat az öltözôben.
„Senki sem kiabált, talán fel sem fogta senki, hogy mi történt. Csak lehangoltan öltöztünk – mondta a légiós, aki vasárnap, a Gyôr ellen a kezdô csapatben szerepelt. – Szeretek játszani a ZTE-ben, hiszen jó csapatról van szó. A Gyôr legyôzése ígéretes jel lehet, de nemcsak a csapatnak, hanem személy szerint nekem is, hiszen lehetôséget kaptam.”
Ezzel együtt Budisa abban is bízik, hogy elôbb-utóbb meghívást kap egy német élvonalbeli klubtól.
„A Bundesliga lenne az igazi kihívás a számomra” – jegyezte meg a 27 éves védô.

A curitibaiak vigasza az lehet, hogy náluk tűnt fel a bajnokság egyik legjobb játékosa, Washington, aki éppen csak kigyógyult szívproblémáiból, de 34 találattal rögvest gólkirály lett. Egy idényben ennyi gólt még senki sem szerzett a Brasileiraóban.
Fábio Koff, a Gremio korábbi, az ország legnagyobb és legerősebb egyesületeit tömörítő 13-ak klubjának jelenlegi elnöke nem is olyan régen még azt mondta, hogy a Porto Alegre-i együttes nem egyszerű társulat, hanem a tökéletes csapat. Nos, a vezetőnek lesz min elgondolkodnia, tekintve, hogy a Gremio fennállása legrosszabb mérleget felmutatva kiesett az élvonalból. Egyébként nem újkeletű a gárda vergődése, tavaly ugyanis csak az utolsó fordulóban, a Corinthians ellen drámai küzdelemben kivívott győzelem mentette meg a kieséstől. Ezúttal esélye sem volt a Gremiónak, botrányos mérleggel, a táblázat legalján vegetálta végig az idényt, hogy aztán jövőre a Guarani, a Criciúma és a Vitória társaságában a második vonalban folytassa.
Belo Horizontéban sem volt örömünnep, mert bár a Cruzeiro nem esett ki, de címvédő létére be kellett érnie a 13. hellyel. A város másik büszkesége, az országos bajnokságok történetének első győztese, az Atlético MG szintén csalódást keltett, ugyanis végigvergődve az idényt épphogy megúszta a kiesést.

Érdekes kettősség jellemzi a carioca labdarúgást mostanság. 2004-ben, akárcsak jövőre, Rio de Janeiro városa adja a legtöbb egyesületet - négyet - az országos bajnokság élvonalába, ám tény, hogy a kvartettből a Botafogo, a Flamengo és a Vasco is szinte csak azzal volt elfoglalva, hogy elkerülje az alászállást. Sőt ha kicsit szigorúak vagyunk, a Fluminense produkcióját sem értékelhetjük pozitívnak, hiszen a viszonylag erős keret ellenére is csak a kilencedik helyen végzett, igaz, legalább indulhat a Copa Sul-Americanában. Itt kell megemlíteni, hogy minden bizonnyal véget ért egy legendás pályafutás, a Flut erősítő Romário ugyanis előbb összeveszett Alexandre Gama edzővel, majd még a bajnokság finise előtt kikerült a csapatból. Elképzelhető, hogy a veterán csatár a néhány héttel később az Egyesült Államokban rendezett búcsúmérkőzésén tett pontot karrierjére.

Minden szinten a paulisták uralkodtak

A mérleg másik serpenyőjébe a Sao Paulo államból érkezett csapatok kerülhetnek, elvégre az első négy helyezett, azaz a Libertadores-kupában való indulás jogát kivívók közül három gárda - Santos, Sao Paulo, Palmeiras - ezen régiót képviseli. Sőt, a Brazil Kupát az idén megnyerő, így szintén Libertadores-résztvevő Santo André is paulista, azaz Dél-Amerika legpatinásabb klubtornáján az egyetlen brazil "kívülálló" a Paraná állambeli Atlético PR lesz. ---- Nem csupán az államok, hanem az egy államban szereplő csapatok között is hatalmas a rivalizálás Brazíliában. Az idén az államok versengését Sao Paulo nyerte meg, a Santos bajnoki diadalának köszönhetően. Pelé egykori klubja ezzel a sikerrel a XXI. századot tekintve továbbra is a legeredményesebb paulista klub, rajta kívül egyetlen Sao Pauló-i gárda sem tudott országos bajnoki címet nyerni a kétezres években.

Santos
2 országos bajnoki cím (2002, 2004), országos bajnoki ezüstérem (2003), Libertadores-kupa-döntős (2003)

Corinthians
2 paulista bajnoki cím (2001, 2003), Brazil Kupa-győztes (2002), a Rio-Sao Paulo bajnokság győztese (2002)

Sao Paulo
a Rio-Sao Paulo bajnokság győztese (2001)

Palmeiras
másodosztályú bajnok (2003) ---- November 6.: két ismeretlen betör Robinho, a Santos játékosa házába, és elrabolja édesanyját, Marina da Silva Souzát
November 7.: Robinho nem lép pályára a Criciúma elleni bajnokin
November 8.: a rendőrség hírzárlatot rendel el az ügyben
November 9.: Robinho megjelenik a Santos edzésén, ugyanakkor arra kéri a sajtó képviselőit, ne foglalkozzanak édesanyja elrablása ügyével
November 12.: Wanderley Luxemburgo, a Santos edzője bejelenti, hogy Robinho kezdő lesz a Goiás ellen
November 14.: Robinho otthon marad, és nem lép pályára az említett bajnokin
December 17.: Sao Paulo északi részén szabadon engedik a játékos édesanyját, akiért Robinho kifizette a kért váltságdíjat, amelynek összegét nem hozták nyilvánosságra