Trónfoglalók: Majoros és Janics

Az év férfi sportolója: Majoros István

Mesés visszatérés

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Európa-bajnok, Majoros István, aki a 2000-es döntőben a zseniális Nazarjant győzte le, utána azonban évekig nem tudott kiugró eredményt elérni. Sérüléssel, súlycsoportváltással bajlódott, már-már abbahagyta a versenyzést, a szövetség elnöke, Hegedüs Csaba alig tudta rábeszélni a folytatásra. Kitalálták, hogy nem 60, hanem 55 kilóban kell megpróbálnia a lehetetlent. Ha tudjuk, hogy Majoros súlya általában 65-70 kiló között mozog, amikor nem készül versenyre, elképzelhetjük, milyen emberfeletti kitartás, önuralom, tudatosság lapul az extrém súlyvesztés mögött.
Hogy a fogyasztás sikerült, azaz közben még az ereje is megmaradt, azt Athénben többek között két világbajnok, a kubai Rivas és a döntőben az orosz Mamedalijev is saját bőrén tapasztalhatta… Majoros megszerezte a magyar birkózósport 19. olimpiai aranyérmét. Könnyekkel küszködő edzők a földre teperték, birkózótársak magasba dobálták, babérkoszorúval megkoronázták. Erre ő? Rezignált arccal, a kitörő öröm legkisebb jele nélkül hallgatta a Himnuszt a dobogón. Legnagyobb szurkolójára, a közelmúltban elhunyt édesanyjára gondolt…
A kötöttfogású birkózó elsőségére a sportcsillagok gálaestjén nem volt botorság nagy tételben fogadni, hiszen aki olimpiai esztendőben a nyolc athéni elsőség közül egyedüli férfiként állhat fel az ötkarikás dobogóra (a többi arany hölgyek, Nagy Tímea, Igaly Diána, Vörös Zsuzsanna, Janics Natasa, illetve csapatok, a Janics, Kovács duó, a férfi kajak négyes és a vízilabda-válogatott nevéhez fűződik), az finoman szólva is eséllyel pályázik a kitüntető elismerésre.
"Hogy mit érzek majd, ha én leszek az év sportolója? Hatalmas megtiszteltetés lesz, de félre ne értsék, nem esek hasra ezektől az év végi elismerésektől. Azt is mondhatnám, nem ezekbe a formaságokba vagyok szerelmes, hanem a birkózásba" - mondta jellegzetes stílusában néhány héttel ezelőtt Majoros.
Ô már csak ilyen. Nem szereti a "pompázást", minden bizonnyal a gálaest előtt is sokkal szívesebben barangolt volna a Pomáz környéki hegyekben, figyelte volna a madarak röptét. Kedvenc hobbijával ugyanis Athén óta nem volt ideje foglalkozni, sőt nyaralni sem utazhatott el trópusi tájakra. Egyik protokollesemény a másikat követte az életében. Több mint száz helyre hívták - így jár, aki olimpiát nyer… - díjakat átadni, gyerekeket sportolásra buzdítani. "Hát lehet erre nemet mondani? Ha a gyerekek szemében most én vagyok a hős, kötelességem lelkesíteni őket. A nyaralás ráér" - hangzott az újabb egyszerű bölcselet.
Pedig Majoros igazán prominens társaságba került. Az év legjobbjainak megválasztása során 1958-tól mindössze hatszor állhatott birkózó a képzeletbeli dobogó tetejére. Rögtön az első választás során Polyák Imrét érte a megtiszteltetés (1962-ben ismételt), 1961-ben Gurics György, 1967-ben Kozma István, 1971-ben Hegedüs Csaba, majd 1984-ben Gáspár Tamás lett az év legjobbja. Majoros István a hetedik.
Olimpiai bajnoki címe nem akármilyen előzmények után született. Édesanyja elvesztésén, valamint a kilókon kívül még egy sérüléssel is meg kellett küzdenie. Egész évben zsibbadt a jobb kisujja ("Valahol van egy gerincsérvem, de nem merem kivizsgáltatni, amíg csak lehet, halasztgatom. Majd talán a jövő évi budapesti vb után. Nyugalmi állapotban is egyfolytában sajog a kisujjam, de meg lehet szokni."), s könyöksérüléssel is bajlódott.
Tehát "csak" ezeken - az extrém fogyasztáson, a lelki és testi fájdalmakon - kellett felülemelkednie Majoros Istvánnak, hogy a görög fővárosban az Olümposz csúcsára érjen. Mesébe illő hőstett volt. Aki nem hiszi, csinálja utána.

Végeredmény
1. Majoros István (birkózó), 2. Lékó Péter (sakkozó), 3. Gyurta Dániel (úszó), 4. Kiss Gergely (vízilabdázó), 5. Nemcsik Zsolt (vívó), 6. Kővágó Zoltán (atléta). Szavazatot kapott még: Baumgartner Zsolt (autóversenyző), Benedek Tibor (vízilabdázó), Bor Barna (cselgáncsozó), Cseh László (úszó), Erdei Zsolt (ökölvívó), Fazekas Nándor (kézilabdázó), Gál Róbert (tornász), Gera Zoltán (labdarúgó), Juhos Gergely (uszonyos úszó), S. Kovács Ádám (karatézó), Steinmetz Ádám (vízilabdázó), Storcz Botond (kajakozó), Szécsi Zoltán (vízilabdázó), Talmácsi Gábor (motorversenyző), Torghelle Sándor (labdarúgó), Vajda Attila (kenuzó), Vereckei Ákos (kajakozó), Winkler Gábor (bridzsező) ---- Aranyeső egy óra leforgása alatt

Egy évvel ezelőtt csak a vájtfülűek hallhattak róla. Nem mintha nem lettek volna sikerei, Janics Natasának már ekkor szép eredménylajstroma volt. Négy esztendővel ezelőtt, míg mi Kőbán Ritára szegeztük tekintetünket, ő jugoszláv színekben a negyedik helyet szerezte meg a sydneyi olimpián. Ebben az időszakban már a híres sikeredző, Fábiánné Rozsnyói Katalin egyengette az útját, így nem véletlen, hogy két évvel később, illetve a 2003-as gainsville-i világbajnokságon is helyet kapott az egyik aranyérmet szerző csapathajóban.
Igaz, ez akkor még nem vert fel oly nagy port, Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga személyében ugyanis négy olyan kajakozónk akadt, akik mindent és mindenkit elhomályosítottak az elmúlt esztendőkben.
Míg ők rendre két-három aranyéremmel tértek haza egy-egy világversenyről, addig a hirtelenszőke, vajdasági születésű Janics lány ott állt a háttérben, dolgozott, figyelt, érlelődött és álmodozott. A nagy napról, az olimpiai döntőről és egy aranyéremről, a legfényesebb medáliáról, amelyet azonban még sem Kovácsnak, sem a három - akkor még tiszaújvárosi - lánynak nem sikerült megszereznie.
Aztán elérkezett a 2004-es esztendő, és Janics Natasa ott szorította a lapátot a kezében az első szolnoki olimpiai válogató során, amely után futótűzként terjedt el a hír: az évek óta veretlen Kovács Katalin ezúttal másodikként haladt át a célvonalon. Ez a siker csak az első lépcsőfoka volt egy hihetetlen sikerszériának.
Janics májusban megnyerte a poznani Európa-bajnokságot, majd a szegedi országos bajnokságon, amely a második válogatóverseny volt az athéni játékokra, ismét legyőzte a világbajnoki címvédő Kovácsot. A szegedi verseny előtt néhány nappal pedig edzőjük, Fábiánné Rozsnyói Katalin úgy döntött, hogy párosban is csatasorba állítja a világ két legjobb egyéni versenyzőjét. Ez remek döntésnek bizonyult.
A többi pedig talán már mindenki számára ismert: Janics Natasa két aranyéremmel zárta az athéni olimpiát, egyesben és párosban Kovács Katalinnal hatalmas fölénnyel diadalmaskodott a szkíniaszi evezőspályán.
Tette mindezt alig egy óra leforgása alatt!
Janics Natasa, aki az esztendő legjobb női magyar sportolója lett, Athénban bevonult a sportág legnagyobbjai közé.
"Nem lehet szavakba önteni azt, ami most velem történik, még most sem hiszem el, hogy két aranyérmet nyertem. Elképesztő, hogy idáig jutottam, és nagyon sajnálom, hogy az édesapám, aki a nevelőedzőm volt, mindezt nem élhette meg. Biztos vagyok benne, hogy odafent mindvégig figyelt rám és segített nekem abban, hogy elérjem ezeket az eredményeket" - mondta Athénból hazatérve a mindössze 22 esztendős versenyző, akinek tehetségét sokan már a nyolcszoros olimpiai bajnok német Birgit Fischeréhez mérik.
Talán nem véletlenül. Janics kitartása, akarata és küzdeni tudása ugyanis hegyeket mozgat meg.
Reméljük, négy év múlva, nem lesz olyan nagy falat, hogy "elhordja" a kínai nagy falat is…

Végeredmény
1. Janics Natasa (kajakozó), 2. Nagy Tímea (vívó), 3. Igaly Diána (sportlövő), 4. Vörös Zsuzsa (öttusázó), 5. Sebestyén Júlia (műkorcsolyázó), 6. Kovács Katalin (kajakozó). Szavazatot kapott még: Iványi Dalma (kosárlabdázó), Klima Zsuzsa (karatézó), Kovács Mária (ökölvívó), Mészáros Anett (cselgáncsozó), Pásztory Dóra (úszó) ---- Szalad a szekér, ki tudja, hol áll meg

Immár 1997 óta szalad, robog a szekér a férfi vízilabda-válogatottal, amely talán 2001-ben és 2002-ben szenvedett könnyen javítható keréktörést. Persze kinek mi a keréktörés, hiszen abban a két esztendőben is jutott egy-egy Európa-bajnoki bronz és Világkupa-ezüst a csapatnak, amit más tájakon ujjongva fogadnának. Pólósaink azonban magasra tették a mércét, és az említett viszonylagos döcögés után tavaly duplázott a gárda (világbajnoki cím, Világliga-diadal), ledobva magáról az aranymentes időszak terhét. Az idén az ötkarikás címvédő vállát nyomó súllyal kellett megküzdenie a riválisok mellett, és a feladatot szinte hibátlanul oldották meg Kiss Gergelyék. Összesen 24 hivatalos találkozót játszottak, és csak a Világligában az ausztráloktól, amerikaiaktól és szerbektől elszenvedett egy-egy vereség került a negatív tartományba, ami 91 százalékos mutatót takar. Beszédes adatok.
Az olimpiai finálé emléke pedig valósággal ordít: az átélt izgalmak, a 7-5-ös szerb vezetés, Szécsi kemény szavai a kapuban, a védekezés hirtelen űrbéli magasságokba emelkedő színvonala, a triplaerejű lábtempó, a valóságosnál kétszer hosszabbra nyúló kezek, Kiss Gergely hősiessége - no meg az a bizonyos lelátón elhangzó sípszó, amely végleg megzavarta Sapicsot abban, hogy a legvégén a kapura koncentráljon. Gigászok küzdelme volt, maradandó sportélmény.
Ez egy olyan csapat, amelynek egyik tagja, Kásás Tamás azt nyilatkozta a rádiónak a pokoli finálé után, hogy azon négy játékos sikerének örül elsősorban, akik nem voltak tagjai a sydneyi együttesnek; ez egy olyan társaság, amelyet (beleértve a korábbi évek sikereinek Athénból már hiányzó közreműködőit) Kemény Dénes minden idők legjobb magyar pólóalakulatának tart. Mert ahogy fent említettük: az adatok igencsak beszédesek…
A mostani minden idők kilencedik vízilabda-válogatottja, amely Az év csapata címet elnyerte, tagjai pedig a következők: Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán Varga Tamás, Vári Attila.

Végeredmény
1. Férfi vízilabda-válogatott, 2. Férfi kajak négyes, 3. Kovács, Janics kajak kettes, 4. Férfi kézilabda-válogatott, 5. Fogathajtó-válogatott, 6. Férfi párbajtőr-válogatott. Szavazatot kapott még: Domino-Honvéd (vízilabda), Ferencváros (labdarúgás), férfi jégkorong-válogatott, Majthényi Szabolcs, Domokos András (vitorlázás), MiZo-PVSK (kosárlabda), női kézilabda-válogatott, női sakkválogatott, bridzsválogatott, férfi szumóválogatott ---- Csillogó ajándékok ötven után

Igazán szép ajándékokat kapott a sorstól ötvenedik születésnapjára (a nyáron töltötte be) Kemény Dénes, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Persze ez így nem felel meg a valóságnak, hiszen nem egyszerűen az ölébe hullott az athéni olimpiai aranyérem, a Világliga-elsőség, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetés és a most átvett az Év szövetségi kapitánya díj, hanem alaposan megdolgozott értük játékosaival egyetemben. Fura… Aranyéremről beszéltünk, holott Kemény Dénesnek nincs belőle a vitrinben. A szakvezetők sanyarú sorsa ugyanis, hogy nem gazdagodnak olimpiai éremmel, bármilyen színű is az. Ilyenkor lép elő főszereplővé a csapat, amely nemcsak gólokat tud lőni vagy az ellenfél centerét gúzsba kötni, ezáltal igazolva a kapitány taktikájának helyességét, hanem meglepi medália nélküli mesterét: Benedekék az októberi roadshow szegedi állomásán nyújtottak át egy ezüst szegélyű aranyérmet Kemény Dénesnek, amely egyik oldalán a sydneyi, a másikon az athéni medált mintázza. Mégiscsak így teljes az összhang…
Szóval Kemény Dénes szépséges ajándékokkal gazdagodott, gondterhelt perceket, napokat és heteket legfeljebb az olimpiai csapat kijelölése, a szerbek elleni fináléban összeszedett hátrány, majd az örömittas pillanatok csendbe burkolózása után a jövőjével kapcsolatos dilemma okozott. Utóbbi még talán most is, hiszen továbbra sem írta alá szerződését… No, de félre vele, és hívjuk elő az athéni diadal után bemutatott, tökéletes stílusú, magas térdemeléses futását ásványvizes flakonnal a kezében. Akkor valahogy kiszaladt belőle az addig visszafojtott feszültség, hiszen feltűnően nyugodtnak tűnt a találkozókon - még az elveszettnek hitt döntőben is.
"Biztosan az öregség az oka, hiszen az idén betöltöttem az ötvenet. De komolyra fordítva a szót, valószínűleg a tapasztalattal magyarázható, mégiscsak a tizenhatodik világversenyen ültem a kispadon" - mondta úgy két hónappal ezelőtt.
Mi meg hozzátesszük, hogy a 16 viadal kilenc arany-, két ezüst- és három bronzérmet tartogatott a magyar sport számára, a nyári két siker után pedig joggal állapíthatjuk meg: méltó helyre került az Év szövetségi kapitánya cím, amely negyedik alkalommal (1999, 2000, 2003, 2004) ítéltetett Kemény Dénesnek.

Végeredmény
1. Kemény Dénes (férfi vízilabda), 2. Angyal Zoltán (kajak-kenu), 3. Skaliczki László (férfi kézilabda), 4. Szabó Bence (vívás), 5. Kulcsár Antal (női öttusa), 6. Kiss László (úszás). Szavazatot kapott még: Fintha Gábor (fogathajtás), Hammerl László (sportlövészet), Illés Sándor (cselgáncs), Lothar Matthäus (labdarúgás), Komáromi Tibor (birkózás), Rebicek Gerd (karate) ---- Sikert érő felismerés

Azt mondja, ősszel, a szezon végeztével még mindig leül, hogy mérleget vonjon, elkészítse a jövő esztendőre vonatkozó edzésterveket és hogy felkészüljön a következő évi nagy hajtásra. Pedig ezekre az adminisztrációkra, a papírmunkára már nem is lenne szüksége. Az "aranykészítés" ugyanis Fábiánné Rozsnyói Katalin vérében van. "Az edzéseken többnyire a versenyzőm egyetlen mozdulatából leszűröm, hogy milyen állapotban érkezett" - mondja, és nem tréfál.
A hosszú évek, az edzőtáborok, a fárasztó és idegőrlő tréningek alatt ugyanis elég ideje volt arra, hogy lelkileg és anatómiailag is kiismerje versenyzőit. Ez a tapasztalás vezetett oda, hogy egyik napról a másikra felismerje, micsoda lehetőségek is rejlenek az Athénban olimpiai győzelmet arató Kovács Katalin, Janics Natasa párosban.
Persze a felismerés nem elegendő.
A lényeget a munkában kell keresni, no és abban a nevelésben, amely gyakran drákói, ám garantálja a sikert.
Így történt ez Athénban is. Fábiánné Rozsnyói Katalin lányai két arany- és egy ezüstéremmel zárták az ötkarikás küzdelmeket, amely döbbenetes mérleg.
A folytatás köszönhetően a lányoknak és a trénernek garantált.
Igaz, Kati néni az ősszel, az athéni örömmámor lecsengése után még arról beszélt: az is felvetődött benne, abbahagyja az edzősködést. "Túl sok időt adtam magamnak a pihenésre, beleszoktam a főzésbe, kertészkedésbe, unokázásba, és ennek az időszaknak most talán jobban is örülök, mint az olimpiai érmeknek" - mondta akkor. Természetesen ez csak pillanatnyi érzés, múló állapot volt. Kati néni kezében ma már ott a stopper, s az edzőteremben valamiféle felismerés reményében vizslatja, Janicsék hogyan emelik a súlyokat.

Végeredmény
1. Fábiánné Rozsnyói Katalin (kajak-kenu), 2. Kulcsár Győző (vívás), 3. Turi György (úszás), 4. Széles Sándor (úszás), 5. Kovács István (férfi vízilabda), 6. Kulcsár Antal (női öttusa). Szavazatot kapott még: Angyal Zoltán (kajak-kenu), Arsak Petroszjan (sakk), Gellei Imre (labdarúgás), Gerevich György (vívás), Hammerl László (sportlövészet), Hangyási László (cselgáncs), Kemény Dénes (vízilabda), Kiss Szilárd (női kézilabda), Komáromi Tibor (birkózás), László Csaba (labdarúgás), Mészöly Géza (labdarúgás), Pintér Attila (labdarúgás), Rátgéber László (női kosárlabda), Sári Nándor (kajak), Skaliczki László (férfi kézilabda), Száraz András (műkorcsolya), Szurgent Lajos (labdarúgás), Tihanics Tibor (birkózás), Vasvári Erzsébet (sportlövészet), Vida József (atlétika), Zallel László (karate) ---- Athént is meghódította

Sydneyben, 16 évesen, a magyar paralimpiai küldöttség első aranyérmét szerezte a mindig vidám, mindig pörgő tinilány. Első olimpiáján a 200 vegyes aranya mellé 100 pillangón nyert egy bronzot is. Athénba már felnőtt hölgyként, világbajnokként és világcsúcstartóként érkezett - majd egy arany- és két ezüstéremmel távozott. Az aranyat megint kedvenc számában, a 200 vegyesen szerezte, az előfutamban és a döntőben is világcsúcsot úszva. Előtte azonban a sydneyi bronzot ezüstre "fényezte", és a 100 hát eredményhirdetésekor is a dobogó második fokára állhatott.
Bámulatos teljesítmény! Különösen azt figyelembe véve, hogy Petrov Anatolij tanítványának nem volt sima az útja Sydneytől Athénig.
"A nehézségeim lelki eredetűek voltak - nyilatkozta a Nemzeti Sportnak. - Húszévesen mindent az olimpiának rendeltem alá, pedig én mindig pörgök, szeretem a társaságot, a mozgást. Erről lemondtam. Ugyanakkor éreztem azt is, hogy mindenki aranyat vár tőlem. Ha nyerek, az természetes, ha viszont vesztek, hibáztatni fognak, és ez nyomasztott. Ilyen állapotban voltam, amikor Lénárt Ágota pszichológushoz kerültem. Nem magamtól mentem, küldtek hozzá. Ô kihozott a gödörből. Ezt nem szégyellem, az árnyoldal is a felkészülés része. Athén előtt két héttel kritikus időszakot éltem át, görcsöltem, ha a kétszáz vegyesre gondoltam, az edzéseken is rossz időt úsztam. Aztán ez elmúlt, élveztem az edzéseket otthon és Athénban is. Az olimpián a száz pille volt a csúcs, nagyon élveztem. A három úszásom közül pedig a száz hát a legkedvesebb, bár az nem lett arany, de nagy meglepetés volt. A kétszáz vegyesről meg csak annyit, a 2002-es vébé után nem hittem, hogy még egyszer olyan nagy fölénnyel tudok nyerni. Olasz ellenfelem a verseny után azt mondta, ők tudták, hogy csak az ezüstéremért küzdhetnek…"
Pásztory Dóra, az év parasportolója jelenleg pihen, a napjait nem az úszás tölti ki, de nem zárta ki, hogy Pekingre is felkészül majd…

Végeredmény
Az év fogyatékos sportolói
Férfiak: Sánta Krisztián (úszó) - az Értelmi Fogyatékosok Világjátékán két egyéni és két váltóaranyérmet nyert
Nők: Pásztory Dóra (úszó) - a paralimpián egy arany- és két ezüstérmet nyert
Csapat: kerekes székes vívócsapat (Dani Gyöngyi, Jurák Andrea, Krajnyák Zsuzsanna, Pálfi Judit) - az athéni paralimpián tőrben és párbajtőrben ezüstérmes lett
Edző: Petrov Anatolij (Pásztory Dóra edzője) ---- Jó passzok, fontos gólok

Alighanem abban minden hazai futballrajongó véleménye megegyezik, hogy napjaink legnagyobb magyar futballklasszisának kétségkívül Gera Zoltánt tekinthetjük. A Ferencvárostól a nyáron az angol élvonalbeli West Bromwich Albionhoz szerződő 25 esztendős játékos szenzációs évet produkált. 2004-ben mindhárom fronton remekül helytállt: előbb a Ferencvárost segítette hozzá a klub 28. bajnoki címéhez, majd az elmúlt hónapokban még a West Bromwichnak is húzóembere lett. Persze azt se felejtsük el, hogy időközben a válogatottban is folyamatos jó teljesítményt nyújtott, nem csoda, ha Lothar Matthäus szövetségi kapitány Gera Zoltánt választotta csapatkapitánynak. A "Szotyi" becenévre is hallgató, immár magyar aranylabdás játékos ráadásul ebben az évben a magánéletében is bizonyított: feleségül vette menyasszonyát, akivel természetesen együtt költöztek ki Angliába.
S hogy azért az itthon játszókról se feledkezzünk meg: a Nemzeti Sport játékosrangsorában első helyen végző Sándor Tamás ugyancsak remek esztendőt produkált 2004-ben. A Debrecen irányítója a tavasszal és az ősszel egyaránt hátán cipelte csapatát, kiemelkedő játékintelligenciájával magasan a mezőny fölé nőtt, ami természetesen felkeltette a szövetségi kapitány érdeklődését is. Sajnos azonban Sándor Tamás tartotta magát korábban tett kijelentéséhez, miszerint többé nem hajlandó a válogatottban futballozni…