Szilágyi Jánost az elmúlt hét végén horvát bajnokká koronázták. Egész évben hatalmas küzdelem zajlott közte és hazai pályán autózó riválisa között, az idényzáró előtt azonban már akkora fölénnyel vezetett Szilágyi, hogy akár egy hetedik hely is elég lett volna a végső győzelemhez.
Szilágyi büszke a horvát bajnoki címére, mivel szoros csatában hódította el
Szilágyi büszke a horvát bajnoki címére, mivel szoros csatában hódította el
- Miért döntött úgy, hogy a horvát sorozatban versenyez az idén?
- Tavaly az egyik hazai futamra eljött a horvát szövetség néhány képviselője és meghívókat osztogattak az egyik nemzetközi versenyükre. Benzint, gumit, szállást ígértek, csak menjünk. Az az igazság, hogy a horvát bajnokság a háború után eléggé leült, szerették volna megint felfuttatni - és az idénre ez sikerült is.
- Azon a tavalyi versenyen harmadik lett. Ez sarkallta arra, hogy az idén is induljon Horvátországban?
- Többek között. No meg az, hogy az itthonihoz képest sokkal kevesebb pénzből lehetett jót versenyezni. Eredetileg úgy terveztük, hogy a magyar sorozatnak is résztvevői leszünk, de az idény felénél rájöttem, hogy ez lehetetlen.
- Hogyhogy?
- Sűrűn követték egymást a versenyek, egyszerűen nem tudtam mindre felkészülni. Alapvető hibákat követtünk el, egy hazai futamon például elfelejtettünk tankolni és a gyorsasági szakasz végén elfogyott a benzinünk. Nem ismertem magamra, nem élveztem a versenyzést. A munka mellett csak nyűg volt a sok futam. Átgondoltuk a dolgokat, és úgy döntöttünk: Horvátországban több esélyünk van a jó eredményre.
- Konkrétan a bajnoki címre.
- Na az azért nem ment olyan könnyen: Juraj Sebalj igazán kemény ellenfélnek bizonyult. Ô egy Subaruval autózott, én a Lancerrel és anynyira szoros csatát vívtunk egymással, hogy a végén jóformán már fogadásokat kötöttek arra, melyikünk fog nyerni.
- Aztán az utolsó előtti viadalon történt valami.
- Hibázott, kizárták a versenyből, úgyhogy én tizennyolc pontos előnnyel érkeztem az idényzáróra.
- Izgult?
- Eléggé, de megnyugtatott, hogy nem muszáj kockáztatnom, elég ha nem hibázok. Csúszós aszfalton versenyeztünk, amelyet mindenféle saras felhordások tettek még veszélyesebbé, de szerencsére nem hibáztunk. Ezúttal megelégedtünk a második helyezéssel, hogy miénk legyen a bajnoki trófea.
- A navigátornak járó kupát legalább háromfelé kellene vágni, hiszen több társa volt az idény során.
- Igen, pedig nem így terveztem. Nyírfás Julival kezdtem az idényt, majd Kerekes Józsi segített, az idény végén pedig megint összeültem Domonkos Eszterrel. Jó lenne megoldani ezt a kérdést, mert nem túl célravezető a váltogatás.
- A lényeg, hogy megvan a bajnoki cím. Fontos helyet kap a vitrinjében ez a kupa?
- Biztosan! Büszke vagyok rá, mert nagy csatában szereztem meg.
- Címvédés?
- Szeretném, de persze, ez a támogatóktól is függ. Ha ők is beleegyeznek, akkor biztosan versenyzek Horvátországban, mert technikásak és jók a pályák, kedvesek a szurkolók és vezetéstechnikailag is sokat tanultam ebben a szezonban…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik