Szilágyi János horvát bajnok

A magyar pilóta pedig a Porec-ralin inkább megelégedett egy ezüsttel, nem kockáztatta az összetett bajnoki címet.
- Miért döntött úgy, hogy a horvát sorozatban versenyez az idén?
- Tavaly az egyik hazai futamra eljött a horvát szövetség néhány képviselője és meghívókat osztogattak az egyik nemzetközi versenyükre. Benzint, gumit, szállást ígértek, csak menjünk. Az az igazság, hogy a horvát bajnokság a háború után eléggé leült, szerették volna megint felfuttatni - és az idénre ez sikerült is.
- Azon a tavalyi versenyen harmadik lett. Ez sarkallta arra, hogy az idén is induljon Horvátországban?
- Többek között. No meg az, hogy az itthonihoz képest sokkal kevesebb pénzből lehetett jót versenyezni. Eredetileg úgy terveztük, hogy a magyar sorozatnak is résztvevői leszünk, de az idény felénél rájöttem, hogy ez lehetetlen.
- Hogyhogy?
- Sűrűn követték egymást a versenyek, egyszerűen nem tudtam mindre felkészülni. Alapvető hibákat követtünk el, egy hazai futamon például elfelejtettünk tankolni és a gyorsasági szakasz végén elfogyott a benzinünk. Nem ismertem magamra, nem élveztem a versenyzést. A munka mellett csak nyűg volt a sok futam. Átgondoltuk a dolgokat, és úgy döntöttünk: Horvátországban több esélyünk van a jó eredményre.
- Konkrétan a bajnoki címre.
- Na az azért nem ment olyan könnyen: Juraj Sebalj igazán kemény ellenfélnek bizonyult. Ô egy Subaruval autózott, én a Lancerrel és anynyira szoros csatát vívtunk egymással, hogy a végén jóformán már fogadásokat kötöttek arra, melyikünk fog nyerni.
- Aztán az utolsó előtti viadalon történt valami.
- Hibázott, kizárták a versenyből, úgyhogy én tizennyolc pontos előnnyel érkeztem az idényzáróra.
- Izgult?
- Eléggé, de megnyugtatott, hogy nem muszáj kockáztatnom, elég ha nem hibázok. Csúszós aszfalton versenyeztünk, amelyet mindenféle saras felhordások tettek még veszélyesebbé, de szerencsére nem hibáztunk. Ezúttal megelégedtünk a második helyezéssel, hogy miénk legyen a bajnoki trófea.
- A navigátornak járó kupát legalább háromfelé kellene vágni, hiszen több társa volt az idény során.
- Igen, pedig nem így terveztem. Nyírfás Julival kezdtem az idényt, majd Kerekes Józsi segített, az idény végén pedig megint összeültem Domonkos Eszterrel. Jó lenne megoldani ezt a kérdést, mert nem túl célravezető a váltogatás.
- A lényeg, hogy megvan a bajnoki cím. Fontos helyet kap a vitrinjében ez a kupa?
- Biztosan! Büszke vagyok rá, mert nagy csatában szereztem meg.
- Címvédés?
- Szeretném, de persze, ez a támogatóktól is függ. Ha ők is beleegyeznek, akkor biztosan versenyzek Horvátországban, mert technikásak és jók a pályák, kedvesek a szurkolók és vezetéstechnikailag is sokat tanultam ebben a szezonban…