Mexikóba nem visz sakktáblát

Egy hétig tartotta magát fogadalmához Lékó Péter, aztán mégis leült a sakktábla elé. A brissagói világbajnoki páros mérkőzést követően a magyar nagymester arról beszélt, egy ideig nem néz a figurák felé, muszáj kipihennie a hatalmas megterhelést.

"Végeztem egy-két elemzést, de azért az igazi felkészülés csak november végén kezdődik" - mondja Szeged hőse, akit hatalmas szeretet vesz körül, annyi meghívásnak kellett eleget tennie hazatérését követően, hogy azalatt a sakkozás szóba sem jöhetett. Utána viszont nem volt pardon. "Belső kényszer - magyarázta Lékó. - Az emberben mindig van egy-két olyan gondolat, játszmahelyzet, olyan szakmailag érdekes dolog, amellyel nem tud egy hónapot várni."

Mázli Fociban, fallabdában

Igaz, Péter csak a szépre emlékezik: nem az utolsó vesztett partit játszotta újra ("azt el kell felejteni, nem szakmailag ment el, hanem azon, hogy túl sok terhet raktam magamra, túl nagy elvárással viseltettem magam iránt, érződött a játékomon, hogy lassabb vagyok"), az első győztes játszma "hajráját" pörgette vissza. A brissagói ötödik menetet sokat elemezgette a szaksajtó, de Lékó szerint "még nem derült ki a teljes igazság", mely kijelentés azt takarja, hogy ilyenkor arra kíváncsi a sakkozó, ha mindkét fél optimálisan játszik, meddig tartható az állás - kvázi Kramnyik hol vesztette el gyakorlatilag a partit, és mindenképpen elvesztette volna-e, ha nem hibázik. Igaz, a magyar No. 1. még nem végzett igazi mélyfúrást - "nyolc-tíz órát foglalkoztam vele, ami messze nem elegendő" - , viszont visszaszoktatás szempontjából épp megfelelő az efféle "utómunka", a megnyitási problémák feltárása ugyanis valóban megerőltető lenne. Péter tagadja, hogy afféle önvigasztalás volna egy győztes játszma felelevenítése, mert az ahhoz kapcsolódó kérdések már a meccs alatt is foglalkoztatták, ám kint, Svájcban megegyeztek segítőivel, ott és akkor nincs idő az emésztgetésre.

Persze, jutott idő pihenésre, kikapcsolódásra is: az első hét médiaőrületét követően Lékó végre feltűnhetett a focipályán, az edzőteremben, fallabdázhatott és bowlingozhatott kedvére, ráadásul a nagy kihagyás után - mint ilyenkor általában - remekül ment neki minden. "Fallabdában elértem minden labdát, hatalmas mázlim volt, fociban is elég nagy lendülettel játszottam - igaz, jobban elfáradtam a nagyobb kihagyás után, de jó úton haladok, hogy utolérjem magam fizikailag." ---- A címmérkőzés befejezését követően erősen megoszlottak a vélemények, hogy akkor most dühöngjünk vagy örvendezzünk a 7:7 miatt, Lékónak mindazonáltal itthon szinte csak pozitív élmény jutott. "Megdöbbentett, hogy itt, Szegeden szinte nincs olyan ember, aki ne követte volna a mérkőzést. Már előre látom az utcán, amikor valaki tíz méterre van tőlem, beszél a telefonján, és készül arra, hogy megállítson. Mondja is a másiknak, várjál, aztán odaér, megfogja a kezem és gratulál."
Az efféle zsenik színre lépésénél elengedhetetlen, hogy a média bizonyos része azért nekiáll a negatívumokkal foglalkozni, Lékó azonban az efféle "nem tud osztani papíron" - cikkeket eleve el sem olvassa. "Hogy nem tudok osztani papíron, azt egyébként is én mondtam el a rólam készült, Sakkzseni című könyvben, annak szemléltetésére, hogy mi minden fér bele és mi nem egy ilyen pályafutásba. Ahhoz, hogy az ember élsakkozó legyen, csak úgy lehet eljutni, ha már hétéves korától napi nyolc-tíz órát edz. Hiába voltam a legjobb tanuló, az igazgató tanácsára inkább magántanulóként folytattam, mert a sakk túl sok energiát és időt vett el."
Arra a kérdésre, hogy így mi minden marad ki az ember életéből - végigolvasni Jókai legjobb regényeit, tanulni az emberi testről a biológiaórákon, és így tovább - Péter mosolyogva felel. "Nem olyan rossz élet ez, a versenyekre különben is olyan könyveket viszek magammal, amilyeneket akarok. Rengeteget olvasok, különösen a történelmet, a történelmi regényeket kedvelem - és egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármit is elmulasztottam volna. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy tudatosítsam az emberekben: nem olyan egyszerű az élsakkozó élete. Nem úgy megy, hogy hopp, most Lékó példájára a gyerekből nagy sakkozót nevelünk, tisztában kell lennie mindenkinek azzal, mi vár ilyenkor egy fiatal tehetségre. Hogy be van osztva az ideje, nem csinálhatja azt, amit akar, a nyolc-tíz óra edzés is csak ritkán kellemes, mert csupán az első három-négy óra élvezhető. Imádni kell a sakkozást, a gyerekből kell jönnie a tűznek, a késztetésnek, hogy éjjel-nappal szívja magába a sakkinformációkat, könyvekből, számítógépekből. Az elején bárki képes fejlődni, de megreked, ha csak szülői nyomásra csinálja. Nagy kockázatot rejtenek az ilyen döntések: lehet, hogy kiveszik az iskolából, de nem lesz belőle sakkozó, és az élete is tönkremehet. Csak a legnagyobb tehetségeket szabad ilyen életvitel felé terelni, a többieknek a normális életvitel javasolt, a sakk egyébként is remek kiegészítő, fegyelemre, türelemre szoktatja az embert, a tanulást is segíti."

A Milliomosban a vége felé remekelne

Az úgynevezett általános műveltség egyik legfőbb tesztjével, a Vágó István vezette Legyen Ön is milliomos! című műsorral kapcsolatban Péter egyrészt azt mondja: ha nem futballozik estefelé, mindig megnézi, pláne, hogy a magyar sokkal keményebb, mint a német, amelyet szintén sokszor figyelt a feleségével, Szofival karöltve (és még az orosz verziót is követik, amelyben "szintén magasan van a léc"). Másrészt bevallja, akadnak olyan kérdések, amelyekre mindenki köpi a választ, "de én már ezeknél elakadnék, viszont a végén sokkal jobb százalékban tudom a megoldásokat, mint az elején. Egyébként sem feltétlenül arra megy ki a játék, ki mennyit tud szakmailag, és ott van Vágó István is, aki valamilyen irányba tereli az embert, meg aztán logikai úton is sokszor ki lehet következtetni a választ."
No igen, a logika a sakkozó egyik legfontosabb fegyvere. Péter ezt is, tudását is tovább élesíti - de csak azután, hogy visszatér az igazi üdülésből, amely a jövő héttől esedékes. Eleinte nem akarta elmondani, hová utaznak, később azért annyit elárult, hogy Mexikóban piheni ki az esztendő fáradalmait. "Csak fürdés és a kulturális feltöltődés" - adja meg a programok vázát Péter, aki az adódó kérdésre - visz-e magával sakktáblát - egyértelmű választ ad.
"Nem. Ide nem." ---- 1. Lékó Péter (sakkozó) 25 pont
(A profi-világbajnoki döntőben 7:7-es döntetlenre volt képes a címvédő orosz Kramnyik ellen, s bár ezzel nem lett világbajnok, a teljesítménye így is kiemelkedő)
2. Tóth Krisztina (asztaliteniszező) 20 pont
(Első magyarként egyesben tudott Pro Tour-versenyt nyerni)
Turi Tamás (autóversenyző) 20 pont
(Magas színvonalú versenyzés után ő lett a magyar ralibajnokság abszolút győztese)
4. Juhos Gergely (búvárúszó) 12 pont
(A sanghaji világbajnokságon két számban is aranyérmes lett)
5. Mészáros Anett (cselgáncsozó) 10 pont
(Egyedüli magyarként aranyérmes lett a budapesti junior-világbajnokságon)
6. Kovács Mária (ökölvívó) 8 pont
(Aranyérmet szerzett az olaszországi Európa-bajnokságon)
7. Varga Dániel (vízilabdázó) 6 pont
(Főszerepet játszott abban, hogy a Vasas nyerte meg a pólós Magyar Kupát)
Vozár Attila (atléta)
(Nyerni tudott a Bécs-Budapest szupermaratonin)
9. Vajda Szidónia (sakkozó) 2 pont
(A sakkolimpián hatodik női válogatott legeredményesebb versenyzője volt)
10. Bor Barna és Burján László (cselgáncsozók) 1-1 pont
(Mindketten ezüstérmet szereztek a budapesti junior-világbajnokságon)

Az összetett állása

1. Janics Natasa (kajakos) 86 pont
2. Cseh László (úszó) 60 pont
Erdei Zsolt (ökölvívó) 60 pont
4. Nagy Tímea (vívó) 40 pont
5. Iványi Dalma (kosárlabdázó) 38 pont
6. Lékó Péter (sakkozó) 35 pont
7. Sebestyén Júlia (műkorcsolyázó) 33 pont
8. Kiss Gergely (vízilabdázó) 32 pont
9. Vörös Zsuzsanna (öttusázó) 29 pont
10. Bedák Pál (ökölvívó) 28 pont