Elhunyt Mizsér Jenő

Rövid lefolyású, súlyos betegségben 75 éves korában elhunyt Mizsér Jenő öttusa-mesteredző, a sportág elismert krónikása. Az öttusával 1953-ban versenyzőként került kapcsolatba, majd klub- és válogatott edzőként, valamint szakosztályvezetőként, szakfelügyelőként, továbbá versenybíróként fél évszázadon át szolgálta szeretett sportágát, amelynek múltjával, változó szabályaival, illetve mindenkori történéseivel több kötetben ismertette meg az érdeklődőket. Nagy mértékben járult hozzá többek között egyik fia, az olimpiai és világbajnok Mizsér Attila sikereihez. Tevékenységéért többször részesült rangos elismerésben, így például 1988-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át, 1993-ban a Magyar Köztársaság Sportdíját kapta meg, 2000-ben pedig a Magyar Olimpiai Bizottság Médiadíjat ítélt neki és szerzőtársainak Az Öttusa Története című könyvért. Tavaly novemberben a sportág európai szövetsége is méltatta, diplomával jutalmazta, míg idén áprilisban MOB-díjban részesült. Utóbbit betegsége miatt nem a hivatalos ünnepség keretében, a szervezet közgyűlésén, hanem az olimpiát megelőző, július 20-i tatai nyílt napon vette át.
Mizsér Jenőt a Magyar Öttusa-szakszövetség, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, a MOB és az UTE saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Egy ideje már tudtam, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen kötelességem lesz erről írni, bármennyire szomorú és fájdalmas. És most eljött ez a kegyetlen nap, amikor már nem vagy velünk, Jenő bácsi.
Az öttusacsalád tagjai bizonyára még hosszú ideig nem akarják majd elhinni, hogy eltávoztál közülünk. De kénytelenek leszünk tudomásul venni… Hiányozni fogsz a szövetségből, ahová nyugdíjas korod ellenére nap mint nap bejártál, a TF-ről, ahol a jövendő öttusa szakembereinek képzésében vettél részt, a versenyekről és az edzőtáborokból.
Ki készíti majd elő novemberben a hagyományos, idénynyitó tatai edzőtábort? Ki állítja össze, hogy mikor ki használja a lőteret vagy az uszodát? Nélküled ez nagyon nehezen fog menni, tudjuk, mert a versenyzők és az edzők már tapasztalták júliusban. Akkor az olimpia előtti felkészülést kellett otthagynod, mert "valami nem volt rendben". Kórházak, vizsgálatok sora várt rád, de még reménykedtünk, nem tudtuk, hogy nagy a baj. A Nemzeti Sportnak nemcsak hűséges olvasója voltál, hanem Athén előtt, az olimpiai felvezetés során a szakértőnk is. Senki sem ismerte úgy ezt a sportágat, mint te. Nagyon vártad az olimpiát, és bár akkor már nem tudtad vállalni a szakértőséget, követted az eseményeket. És volt, hogy viccelődni is tudtál a telefonban. Azt is mondtad, ha hazamész a kórházból, befejezed az öttusakönyv folytatásának rád eső részét. Nagyon bíztunk ebben.
Aztán a beszélgetéseink egyre rövidebbek lettek, nem akartalak a beszéddel is terhelni. Meg mit is mondhattam, hogyan is szólalhattam volna meg akkor, amikor a sírás fojtogatta a torkom?
Azt mondják, akiket szeret az Isten, azokat nem engedi szenvedni.
Téged az Isten is nagyon szeretett.
Nyugodj békében, Jenő bácsi!