Olasz beidegződés ide vagy oda, a Milan nem sokat vacakolt, légiósai vezérletével azonnal támadólag lépett föl az eszement rohanásra bármikor kapható skót csapat, a 2003-ban UEFA-kupa-döntőt játszó Celtic ellen.
Kaká, a brazilok ifjú géniusza lövésre szánta el magát, Marshall védett, csakhogy a kapusnak szinte nem is volt ideje arra, hogy az összes gratulációt fogadja, mert már jött is Sevcsenko. A 8. percben Kaká remek passzt adott az ukrán gólzsáknak, aki nem hibázott. Ezt követően Nesta kis híján a saját kapujába talált be, majd helyreállt a rend, a labda egyre többet pattogott a vendégek térfelén, ráadásul újfent bebizonyosodott, a skótok bármikor képesek védelmi megingásra: egy ilyen ügyetlenkedés nyomán szerezhettek volna újabb gólt a piros-feketék, ha Cafú kicsit higgadtabb. Brazil létére nem volt az… A félidő zárásaként Agathe állt elő egy nem túl dicső magánszámmal, bár ezúttal nem a saját, hanem Dida kapuja előtt hajtott végre hajmeresztő mozdulatot. Érthető módon megnyomta a második félidőt a Celtic, és az 50. percben majdnem egyenlített is: Camara a jobb oldalról a rövid sarkot vette célba, Dida azonban résen volt, így a labda nem hatolt át a résen. Biztonsági futball emitt, erőlködés amott - majd egy gól, Petrov szögletét követően Varga senkitől sem zavartatva fejelt Dida hálójába. A hajrá azonban a Milané volt, előbb a csereként beálló Inzaghi, majd Pirlo volt eredményes.
Deco szerezte a Barca elsô gólját
Barcelonában a 15. percben Eto’o, Ronaldinho és Deco révén látványos támadás futott végig a pályán (az exportói pöttöm köszönt be a végén), a Sahtar utána hajtott becsülettel, és kialakított néhány gólhelyzetet, ám a saját maga által kiharcolt tizenegyest értékesítő Ronaldinho, majd Eto’o révén csak a Barca lőtt újabb gólokat. Így aztán megállapítható: ebben a csoportban eddig minden úgy alakul, hogy minél színvonalasabb legyen a BL egyenes kieséses szakasza.