Giggs túl a hatszázadikon

Hatszázadszor húzta magára az első csapat mezét, jelenlegi ő a "vörös ördögök" legtapasztaltabb futballistája. Tekintve, hogy novemberben csupán harmincéves lesz, a hétszázas határt is megcélozhatja. Elvégre Sir Alex Ferguson kedvencei közé tartozik - nem ok nélkül -, és nagyon úgy tűnik, hogy a skót is egyszerűen képtelen elszakadni az Old Traffordtól.

"Ez csodálatos teljesítmény. Majdnem tizenöt éve stabil tagja a Manchester United legerősebb tizenegyének, márpedig ez rengeteg idő. Ha belegondolunk, szinte hihetetlen" - ámuldozott maga Ferguson is, még a jubileum előtt. Holott ha valaki, hát ő Giggs minden manchesteri lépésének tanúja volt. Karrierjük erősen összefonódik, az 1991-es KEK-győzelmet követő, számos trófeával fémjelzett korszaknak a walesi ugyanolyan meghatározó figurája, mint maga a szakvezető.
"Az efféle jubileumot az ember értelemszerűen nem tűzi ki elérendő célként, legfeljebb egyszer csak szembesül vele. De nagyon büszke vagyok rá, hogy már itt tartok. Szerencsés vagyok, hogy pályafutásom során annyi nagy labdarúgóval játszhattam együtt, pláne az egyesületnek ebben a csodálatos periódusában. Külön öröm ezt a kerek számot a legnagyobb rivális elleni hazai mérkőzésen megélni!" - mondta az "ünnepelt" a Manchester hivatalos honlapjának nyilatkozva. "Ryan fantasztikus ember, sohasem volt vele a legkisebb gondom sem. Tinédzserkora óta érett gondolkodású futballista, mostanra a fiatalok igazi példaképévé vált" - így a mester.

Giggs 1987-ben került a Manchester Unitedhez, 1990-ben kapott profiszerződést. Még abban az évben debütált a "vörös ördögök" felnőttegyüttesében, majd a következő esztendőben győztes gólt szerzett a City elleni városi derbin - élete első olyan bajnokiján, amelyikre kezdőként nevezték. Ezek a száraz tények a kezdetekről, de az sem érdektelen adalék, hogy a City egykori utánpótlás-nevelőinek nem kellett az akkor 14 éves tehetség. (Története így hasonlít az azóta a Real Madrid "intézményévé" váló Raúl és az Atlético esetéhez…)
Ferguson ezzel szemben személyesen kereste fel őt, hogy rávegye, legyen az MU ifije. A sokat látott szakember erre így emlékszik vissza: "Sohasem felejtem el a pillanatot, amikor először megpillantottam a pályán. Olyan könnyedén mozgott, mintha a lábai nem is érintenék a talajt. Visszatekintve nagyképűség nélkül mondhatom, önmagában Ryan felfedezésével megszolgáltam azt a pénzt, amelyet a klub valaha kifizetett nekem."

Még ketten a walesi előtt

A walesi szélső a harmadik Manchester United-játékos, aki elérte a hatszázas álomhatárt. Elődei a hatvanas évek legendás játékosai közül kerültek ki: Sir Bobby Charlton 759, míg csapattársa, Bill Foulkes 688 alkalommal szerepelt az MU mezében, 19, illetve 18 idény leforgása alatt.
Sir Bobbyt bizonyára nem kell bemutatni, 1966-ban, az angol válogatott világbajnoki győzelmének évében neki ítélték a France Football Aranylabdáját, két évvel később pedig remek játékával BEK-győzelemhez segítette övéit. Giggshez hasonlóan játszott már a klub utánpótláscsapataiban is. Foulkes gránitkemény, szívós védőként volt ismert, azonban néhány emlékezetes gólt is az utókorra hagyott. Az 1953-54-es idényben, a Newcastle ellen majdnem a félpályáról talált be, s a manchesteri szurkolók máig áldják az 1967-68-as BEK-elődöntőben a Real Madridnak lőtt gólját, amely a fináléba jutást eredményezte.