Életének 74. évében, szeptember 13-án elhunyt Széchy Tamás, minden idők legeredményesebb magyar úszóedzője. Széchy Tamást a Magyar Úszószövetség, a sportminisztérium és a Magyar Olimpiai Bizottság is saját halottjának tekinti.
"Az öreg ember keveset alszik. Megesett, hogy hajnalban elkezdtem olvasni, felnéztem, láttam, hogy még szürkület van. Gondoltam fél hét lehet, este fél hét volt. Nagyon egymásba tudnak mosódni a napok…" - Széchy Tamás (Nemzeti Sport, 2003. március
"Az öreg ember keveset alszik. Megesett, hogy hajnalban elkezdtem olvasni, felnéztem, láttam, hogy még szürkület van. Gondoltam fél hét lehet, este fél hét volt. Nagyon egymásba tudnak mosódni a napok…" - Széchy Tamás (Nemzeti Sport, 2003. március
"Megváltás az életemben, hogy érmes lettél…" - mondta vasárnap délután Gyurta Dánielnek. Hétfőn reggel már halott volt. Széchy Tamás elaludt. Örökre. A mesteredző, az állami díjas, az úszópápa nincs többé. Az utóbbi években mindig azt mondta, szellemileg frissebb, mint valaha. Fizikailag viszont… Cukorbeteg volt. Ettől azonban még élhetett volna. Viszont elhízott. Nagyon. A lelki törésről nem is beszélve. Mert mondhat bárki, bármit, megviselte, hogy már nem ő a főszereplő, már nem ő a mágus, aki előre megmondja, hogy mondjuk Darnyi Tamás századra mennyit fog úszni az aktuális világversenyen. Az élete volt az úszás, az uszoda. És pont onnan száműzték a sydneyi olimpia után. Mindig magányos volt, a siker tartotta életben. A siker viszont tovatűnt. Jó barátnak maradtak a könyvek, meg az emlékek. Magányosan élt az utóbbi években. Két embert engedett magához közel. Marikát, a bejárónőt és Baranyai Istvánt, az úszóválogatott gyúróját. Baranyai szombaton találkozott vele utoljára. "Pont szombaton mondta, hogy Pista, én olyan jól vagyok, hogy akár még 15 évig is élhetek. Új ágyat akart csináltatni, én szereztem neki egy kárpitost. A telefonszáma ott volt az íróasztalon, amely előtt végleg elaludt." - mondja Baranyai, aki szerint kétségtelen, az Öreg elhízott, és keveset mozgott, de a kedélyállapotával nem volt probléma. Sőt, feldobta, hogy az athéni olimpián az ő kis kedvence, Gyurta Dániel ezüstérmes lett. "Éjjel kiment még dolgozni. A bejárónő hallotta, hogy tesz-vesz a szobában. Aztán az tűnt fel neki, hogy elaludt az íróasztalnál található foteljében. Szólongatta… Utána hívott fel engem, hogy baj lehet, Tamás bácsi nem ébred fel. Odarohantam, aztán a mentősök is megállapították, megállt a szíve. Örökre" Baranyai István szerint az úszópápát megviselte, hogy már nem edzősködhet többé, azonban egyáltalán nem volt szomorú. "Azért megbecsülte az Úszószövetség, anyagilag is, erkölcsileg is. A tanítványai is sűrűn keresték, és ő is érdeklődött utánuk. Jól érezte magát, csak hát keveset mozgott, ami nem tett jót a szervezetének. Nehéz elhinni, hogy nincs többé…" Az uszoda volt a mindene. Melegítőalsó, póló, stopper a kézben és az elmaradhatatlan baseballsapka. Széchy Tamás védjegye. Mindent elért, amit egy úszóedző elérhet. Érmek, kupák, címek. Sokan szerették. Sokan utálták. De senki sem tudta megközelíteni az életművét. Utolérhetetlen. Mindörökké… ---- Öntörvényű volt és magányos. Nyilván ennek következtében is ellentmondásos egyéniség. Néha nehezen érthető, követhető, de a sportnagyságok, a kivételes tehetséggel megáldott mesterek sajátja ez. Iskoláját 1963-ban a párától terhes kis fedett Császár omlófélben, életveszélyesnek nyilvánított huszonöt méteres medencéjében indította útnak. Együtt dolgoztunk, mint edzőkollégák, s lettünk kezdettől barátok. Később a hetvenes években szövetségi főtitkárként igyekeztem egyengetni az útját, a mögöttünk hagyott évtizedben pedig állami sportvezetőként. Viszonyunk nem volt ugyan maradéktalanul és mindig felhőtlen, de vitatkozhattunk, sőt veszekedhettünk ugyan időről-időre akár túlfűtött szenvedéllyel a vélt vagy valódi igazunkért, ezt mindig a kölcsönös elismerés és tisztelet tudatával tettük. Hetvenedik születésnapjához közeledtünk, amikor egy korai órában a Komjádi fedett ötvenesében egyedül maradtunk - ketten… Ô edzésnaplója fölé görnyedt a sajtópáholy alatti kis asztalnál, megszokott helyén, én meg magányosan róttam a hosszakat…Mindketten régen túl voltunk már közszerepléseink zenitjén, s ezen a hajnalon hosszan beszélgettünk utunkról, sikerekről-kudarcokról, harcainkról és a végérvényes baráti megbékélés jegyében fogtunk kezet…Személyesen mostanában ritkán találkoztunk, remete lett. Népszerűsége csúcsain olykor érthetően magányra vágyott, amit, lám, akkor és azért kapott meg, mert kifogyott a sikerekből, sőt magából a munkából. Hiába üzentem, nem mozdult ki az egyedüllétből. Küzdelmét alighanem feladta. Életében először és - utoljára. Két dolgot fájlalok így utólag. Bánom, hogy nem látogattam meg gyakrabban. Hagytam magatehetetlenül, hogy sorvasszák életkedvét az uszodától, az élet vizétől távoltartó megemészthetetlen körülmények. A másik: sajnálom, de képtelen voltam meggyőzni és az utókor számára felbecsülhetetlenül fontos ügy érdekében mozgósítani, rávenni, hogy üljön le, vesse papírra halhatatlan sikerei receptjét. Az úszás világának magyar prófétája "végrendelet" nélkül távozott. Öröksége e nélkül is páratlan: az úszósport történetének egyetlen olyan edzője, aki négy különböző nemzedékét vezette a világ élére: Hargitayét, Wladárét, Darnyiét, Czenéét. Négyszer újította meg szakmailag önmagát teljes sikerrel. Ilyen nincs, csak egy volt…
Gallov Rezső ---- Gyurta Dániel, olimpiai ezüstérmes mellúszó: - Vasárnap beszéltem Tamás bácsival telefonon. Az athéni produkcióm is szóba került, abban maradtunk, hogy videón kielemzi az úszásomat, és majd elmondja a hibákat. Majd hozzátette: megváltás az életében, hogy második lettem. Wladár Sándor, olimpiai bajnok hátúszó: - Nehéz ember volt, éppen ezért barátja sem akadt. A valóság és az irracionalitás között mozgott, soha nem lehetett tudni, hogy amit mond, melyik világhoz tartozik. Valahol elhitte magáról, hogy isteni elhivatottsággal jött a világra, és így is élt. Színes egyéniség volt, tájékozott, ugyanakkor ha kellett, kemény, már-már szadista edző is tudott lenni. Egy korszak lezárult vele a magyar úszósportban. És remélem, ápolni fogják az emlékét, és példaként állítják, hogy az utókor is tudja: volt ebben a kis országban valaki, akinek a titkát tán sohasem fejtjük meg… Székely Éva, olimpiai bajnok úszó: - Nagyon sajnálom, hogy magányosan, bezárkózva halt meg. Ígérje meg, hogy legközelebb akkor telefonál, ha egy gyerek születik… Hargitay András, világbajnok vegyes úszó: - Ahogy az úszósportból távozott, nem volt méltó hozzá, nem is tudott megbékélni vele. Ettől még élhetett volna aktív életet, ám elzárkózott, és a nagyfokú passzivitás vezethetett ide. Nem volt könnyű ember, sokakat megbántott, akik később törlesztettek. De bármilyen is volt, a teljesítménye utolérhetetlen. Szabó József, olimpiai bajnok mellúszó: - A legnagyobb edző volt, és tartom: emberként is kivételes. Sajnos már nem láthatja azokat az ügyes gyerekeket, akik a Széchy SE-ben nevelkednek. Verrasztó Zoltán, világbajnok hátúszó: - Az utóbbi időben nem is beszéltünk, volt köztünk feszültség. Éppen ezért volt furcsa, hogy múlt szombaton felhívott, beszéljünk a két úszógyerekemről, Dávidról és Evelynről. Fél percet beszéltünk, orvos vagyok, éppen a műtőbe siettem. Megrendítő a halála, sajnos nagyon elhagyta magát. Kiss László szövetségi kapitány: - Edzőként géniusz volt, a legnagyobbak közé tartozott. Sokat rivalizáltunk, de ő is csak egyet akart, a versenyzőiből a legtöbbet kihozni. Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke: - A halálhíre után fél órával ült össze az elnökség, amely pillanatok alatt elfogadta a felvetésemet, hogy az Európa-bajnokságra épülő uszodarész Széchy Tamás nevét viselje. Nem lehet nála méltóbbat találni. ---- Olimpiai érmes tanítványai (8 arany, 4 ezüst, 3 bronz)
1972 (München) 3. Hargitay András (400 m vegyes) 1980 (Moszkva) 1. Wladár Sándor (200 m hát) 2. Verrasztó Zoltán (200 m hát) 2. Vermes Albán (200 m mell) 3. Verrasztó Zoltán (400 m vegyes) 1988 (Szöul) 1. Darnyi Tamás (200 m vegyes) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 1. Szabó József (200 m mell) 1992 (Barcelona) 1. Darnyi Tamás (200 m vegyes) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 2. Rózsa Norbert (100 m mell) 2. Rózsa Norbert (200 m mell) 3. Czene Attila (200 m vegyes) 1996 (Atlanta) 1. Rózsa Norbert (200 m mell) 1. Czene Attila (200 m vegyes)
Vb-érmes tanítványai (12 arany, 3 ezüst, 6 bronz)
1973 (Belgrád) 1. Hargitay András (400 m vegyes) 2. Verrasztó Zoltán (200 m hát) 1975 (Cali) 1. Hargitay András (200 m vegyes) 1. Hargitay András (400 m vegyes) 1. Verrasztó Zoltán (200 m hát) 1978 (Nyugat-Berlin) 3. Hargitay András (400 m vegyes) 3. Verrasztó Zoltán (200 m hát) 1982 (Guayaquil) 2. Wladár Sándor (200 m hát) 1986 (Madrid) 1. Darnyi Tamás (200 m vegyes) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 1. Szabó József (200 m mell) 1991 (Perth) 1. Darnyi Tamás (200 m vegyes) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 1. Rózsa Norbert (100 m mell) 2. Rózsa Norbert (200 m mell) 3. Darnyi Tamás (200 m pillangó) 1994 (Róma) 1. Rózsa Norbert (100 m mell) 1. Rózsa Norbert (200 m mell) 3. Czene Attila (200 m vegyes) 1998 (Perth) 3. Rózsa Norbert (200 m mell) 3. 4x100 m vegyes váltó (Czene Attila, Rózsa Norbert, Horváth Péter, Zubor Attila)
Eb-érmes tanítványai (16 arany, 8 ezüst, 6 bronz)
1974 (Bécs) 1. Hargitay András (200 m pillangó) 1. Hargitay András (400 m vegyes) 2. Verrasztó Zoltán (200 m hát) 3. Verrasztó Zoltán (100 m hát) 3. Rudolf Róbert (200 m hát) 3. Hargitay András (200 m vegyes) 1977 (Jönköping) 1. Verrasztó Zoltán (200 m hát) 1. Hargitay András (200 m vegyes) 2. Verrasztó Zoltán (100 m hát) 3. Sós Csaba (400 m vegyes) 1981 (Split) 1. Wladár Sándor (100 m hát) 1. Wladár Sándor (200 m hát) 1983 (Róma) 2. Wladár Sándor (200 m hát) 2. Vermes Albán (200 m mell) 1985 (Szófia) 1. Darnyi Tamás (200 m vegyes) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 1987 (Strasbourg) 1. Szabó József (200 m mell) 1. Darnyi Tamás (200 m vegyes) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 2. Szabó József (400 m vegyes) 1989 (Bonn) 1. Darnyi Tamás (200 m pillangó) 1. Darnyi Tamás (200 m vegyes) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 3. Szabó József (200 m mell) 1991 (Athén) 1. Rózsa Norbert (100 m mell) 2. Rózsa Norbert (200 m mell) 1993 (Sheffield) 1. Darnyi Tamás (400 m vegyes) 2. Czene Attila (200 m vegyes) 1995 (Bécs) 2. Czene Attila (200 m vegyes)