Tapsvihar a talán hősöknek

Az athéni olimpia volt és jelenlegi bajnoka nélkül. Annus Adrián a dobókörben győzött, Murofusi Kodzsi a NOB fegyelmi bizottságánál, kettejüknek van is egy aranyérme, momentán Annus jáki házában.
A japán rivális kilométerekben mérve talán életében nem kerül olyan közel az ötkarikás aranyhoz, mint e hét végén került volna, más kérdés, hogy a várhatóan ellenséges közhangulat, no meg a küldetés reménytelensége miatt jól jött neki, hogy hazájában halaszthatatlan protokolleseményekre volt hivatalos.
Annust a nemzetközi szövetség nem tiltotta el, a szombathelyi atléta maga döntött úgy, hogy leteszi a kalapácsot. Csak hogy aki kombinálni akar, ezután is kombinálhasson. A Magyar Olimpiai Bizottság vezérkara egyre feszültebben a jogi, Gyulai István, a magyar IAAF-főtitkár lelkes patrónusként az érzelmi oldalt is képviseli az ügyében, az aranyától már csak a szó fizikai értelmében nem megfosztott Annus pedig a végleges tisztázására irányuló valamennyi kísérletet eleddig kategorikusan elutasította.
Itt tartottunk vasárnap délután, miközben gyűlt a nép, hogy az egykor szintén kalapácsvető (és egykor szintén doppingügybe keveredő) Gécsek Tibor által gardírozott világdöntőt megtekintse.
Egy éve Annus nyert. 82.10-e után magához ölelte a város. Most nincs rá módja, bár amikor a szpíker a férfiak versenye előtt azt mondja: "Hadd köszöntsek két talán hőst!", kitör a vastaps.

Annus piros pólóban, sorstársa, Fazekas Róbert fehérben, napszemüvegben támasztja a korlátot, szigorúan a dísztribünnel szemben, a pálya elválasztja őket Gécsekéktől ("Talpra állítottuk a versenyt, bár kevesebben vannak, mint tavaly, de mi nem erre készültünk, ugyanannyi jegyet nyomtattunk"), Ipkovich György szocialista polgármestertől ("Valóban azt ígértem, hogy ha lesz aranyunk, alsónadrágban, fél lábon körbeugrálom a Fő teret, de hát nincs aranyunk, egy sincs…"), vagy éppen a nyugalmat, a zavartalan lebonyolítást garantáló, immár csak volt bajnokaink mellett a kezdetektől teljes mellszélességgel kiálló Gyulai Istvántól.
Annus sörrel és cigivel a kezében ücsörög, konyakra biztatják barátai ("Ott lenne a helyem a dobókörben, de mit csináljak?"), Fazekas hallani sem akar sajtóban megjelenő szavakról, sokkal fontosabb, hogy Póknak, aki a diszkoszkirály képét tetováltatta a combjára, hány köbcentis a motorja.
A hölgyek viadala alatt jótékony negyedház, Divós Katalin is versenyen kívül lesz negyedik. Ekkor már a végül harmadik Pars Krisztiánt várja a sikerekre rendkívül fogékony publikum (a polgármester kissé meghatódva csak annyit mond, Pars dobja túl az itt sem lévő japánt, és akkor minden szép és jó), Annus és köre csendben kibont egy magyar zászlót, kissé viselteset, komolyan, már-már méltót az elmúlt hetek minden korábbi állóvizet felkavaró eseménysorozatához.
Tényleg úgy fest: akiknek eredendően megfellebbezhetetlen véleményük van az ügyben, a két magyar atléta Athénból való száműzetésében, azoknak egyszerű az életük, akik csak tisztán szeretnének látni, azoknak nem annyira.
Közben a kisebb-nagyobb stikliken (adócsalás, gyorshajtás, fűre lépni tilos) oly könnyedén átlépő magyar ember tátott szájjal nézi a WADA-t meg a NOB-ot. És szinte fel sem vetődik, hogy a fenti szervezetek, ha érthetetlenül akkurátusan is, de a dolgukat végzik, hanem nyilván az űrből jöttek, és most pont velünk szórakoznak.
Pedig az minden, csak nem szórakozás.

IAAF KALAPÁCSVETÔ-VILÁGDÖNTÔ, SZOMBATHELY
Férfiak: 1. Karjalainen (finn) 81.43, 2. Tyihon (fehérorosz) 80.44, 3. Pars Krisztián (magyar) 79.17, 4. Kozmus (szlovén) 77.21, 5. Charfreitag (szlovák) 76.99, 6. Gyevjatovszkij (fehérorosz) 76.54. Nők: 1. Kuzenkova (orosz) 72.90, 2. Cander (fehérorosz) 72.06, 3. Montebrun (francia) 70.63, 4. (versenyen kívül) Divós Katalin (magyar) 69.94, 5. Skolimowska (lengyel) 69.83, 6. Heidler (német) 69.65