Egy este - két világcsúcs

Nekünk, magyaroknak Kővágó Zoltán jóvoltából egy ötödik hely jutott. Röviden így összegezhetjük a világ legnagyobb pénzdíjas sorozatának ötödik állomásán történteket.
A két rekorder a versenyt követően rendkívül készségesen válaszolgatott a világ minden tájáról összesereglett újságírók kérdéseire. Elsőként Jelena Iszinbajevával készült beszélgetésünket közöljük.
A mindössze 22 esztendős orosz lány fülig érő szájjal mosolyogva válaszolt, angolul, ami azért nagy szó, mert fél éve, a budapesti fedett pályás világbajnokságot követően a női rúdugrás immár 492 centiméteres legjobb eredményének birtokosa nagyon óvakodott attól, hogy anyanyelvén kívül más nyelven megszólaljon.

Edzésen már az öt méter is sikerült

- Az angol már egészen jól megy. Miben fejlődőképesebb: a rúdugrásban vagy a nyelvtanulásban?
- A világcsúcsaimra, és főként az olimpiai bajnoki címemre sokkal büszkébb vagyok. Az angollal úgy vagyok, hogy önök lassan minden verseny után kifaggatnak. Én mondom a magamét, ahogy tudom. Az újságírók kijavítanak, én meg igyekszem tanulni ebből. A világcsúcsaimmal is lépésről lépésre haladok. Korábban csak az aláírt fényképeimet osztogattam, de most már meg merek szólalni ezen a nyelven is. De hosszabb interjút még ne kérjen tőlem - sandít a mellette ülő tolmácsra, aki, biztos, ami biztos alapon még ott van. - Majd jövőre.
- És az ötméteres ugrást mikor láthatjuk öntől?
- Már láthatták volna, ha eljönnek Volgográdba. Edzésen ugyanis már túljutottam ezen a magasságon.
- De amint hallottam, önök lejtős nekifutóról is ugranak, vagyis az így elért eredmények a versenykörülményeknél könnyebb módon születnek.
- Ezek az edzések nagyon jól növelik az ember önbizalmát. De azt el kell mondanom, hogy az ötméteres magassággal már sík nekifutón is megbirkóztam, méghozzá három alkalommal is!
- Itt miért nem próbálkozott meg vele?
- Túlságosan örültem, mintsem tovább tudtam volna koncentrálni. Fejben elfáradtam. Életemben nem vertem még dobszólót, főleg nem a levegőbe. Ezúttal így köszöntem meg az afrikai dobosoknak, hogy fantasztikus atmoszférát teremtettek az ugrásaim előtt és alatt. No, meg tudja, az anyagiak miatt sem erőltettem az újabb rekordot.
- Igaz, ami igaz, azért is csak ötvenezer dollár járt volna. De hagyjuk is ezt a témát. Önnek az is sikerült, ami másnak nem, akkor is lázba tudta hozni a közönséget, amikor már vége volt a versenynek, és semmi sem történt a stadionban.
- Körbevittek egy kocsival, közben isteni zene szólt. Imádok táncolni, ennyi az egész. Örülök, ha tetszett.
- Ha egyszer abbahagyja a rúdugrást, nyugodtan elmehet táncosnak vagy énekesnek.
- Helmut Lottival nagyon jó volt együtt énekelni az orosz himnuszt a színpadon az időközben teljesen elsütétülő stadionban, amelyben csak milliónyi fénypont világított. Felejthetetlen élmény volt, egy életre megmarad az emlékezetemben. ---- - Tudja élvezni az életet!
- Mikor, ha nem most?! Nálam kevés boldogabb ember lehet mostanában a földön. Megnyertem az olimpiát, ráadásul világcsúccsal, és ez még messze nem a végállomás.
- Ha már az athéni versenyt említette: elképesztő küzdőképességről tett tanúbizonyságot.
- Hát… Volt olyan pillanata annak a döntőnek, amikor komolyan aggódtam magamért. De mindvégig tudtam, ha képes leszek megcsinálni azt, amit tudok, csak én lehetek a bajnok. Tudom, hogy kockázatosnak tűnt, amikor két érvénytelen kísérlet után nagyobb magasságon próbálkoztam. De éreztem, hogy bennem van a mozgás, és megcsináltam. Az edzőm, Pavel Voronkov elmondta, miben hibáztam, én pedig végrehajtottam az utasításait. Utána a többiek már nem is tudtak erre válaszolni.
- Mikor ugrik majd tökéletes technikával?
- Már képes vagyok rá. A bajok akkor jönnek, ha túl puha rudakkal ugrom, mint most, a 492 centiméteres magasságon bemutatott első két kísérletemkor. Szerencsére már nem feltétlenül kell rossz technikát alkalmaznom, ha világcsúcsot akarok elérni. Már a rendelkezésemre állnak azok a sporteszközök, amelyekkel az ideális mozgást végre tudom hajtani. Az edzőm ma már úgy tartja, hogy Szergej Bubka technikájával ugrom.
- Amikor elkezdte, a Cár volt a példaképe?
- Egyáltalán nem. Voronkov mester első kérdése az volt, tudom-e, ki ő. Nekem fogalmam sem volt, hogy a szóban forgó illető férfi vagy nő. Idővel azért megtanultam, sőt, már találkoztunk is. Mi több, elismerően beszélt a teljesítményemről.

Hamarosan eljön az ünneplés ideje

- Ön Oroszországban mennyire híres ember?
- Az olimpia előtt szinte csak az atléták tudtak rólam. Azóta nagyot változott a világ. Kezdenek Bubkához hasonlítani, ami roppant hízelgő rám nézve. Nem titok, szeretném legalább darabra túlszárnyalni a csúcsdöntéseit. Igaz, harmincöt csúcs az nagyon sok!
- Az idén mit szeretne még elérni?
- Nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, Monte-Carlóban még ennél is egy centivel nagyobbat. Aztán még egygyel és még eggyel feljebb jutni. Ha már most öt métert ugranék, lehet, hogy sohasem jutnék feljebb. De ha az atlétikai világdöntőn is sikerrel túljutok, igazán az ünneplés ideje jön. Az edzőm születésnapja július huszonhetedikén volt, de a sűrű versenyprogram miatt még nem jutott időnk az ünneplésre. De ami késik, nem múlik, szeptember végén mindent bepótolunk! ---- Még nem közölt eredmények. Férfiak. 1500 m: 1. Timothy Kiptanui (kenyai) 3:30.24, 2. Hesko (ukrán) 3:30.33, 3. Kipchirchir (kenyai) 3:30.46, 4. Lagat (kenyai) 3:30.73, 5. Ruí Silva (portugál) 3:30.90, 6. Songok (kenyai) 3:32.02. 10 000 m: 1. Abdullah Ahmad Hasszán (katari) 26:59.54, 2. Kamathi (kenyai) 26:59.93, 3. Bett (kenyai) 27:02.00, 4. S. Kipketer (kenyai) 27:03.61, 5. Kiprop (ugandai) 27:04.00, 6. J. Korir (kenyai) 27:05.14. Hármas: 1. Christian Olsson (svéd) 17.44 (+0.2), 2. Burkenja (orosz) 17.26 (-0.1), 3. Oprea (román) 17.24 (+0.2), 4. Guscsinszkij (orosz) 16.93 (0.0), 5. Bell (amerikai) 16.87 (0.0), 6. Sands (bahamai) 16.79 (-0.1)