Leszállt az aranygép

Időközben a csarnokban a legemlékezetesebb magyar pillanatokat láthatja kivetítőn a nagyérdemű, többen azonban kint a hűvösben vagy éppen a napon várakoznak.
Időtöltés gyanánt a Majoros István birkózónak szánt vizslakölyköt nézik és simogatják meg páran, míg meg nem érkezik a leendő tulajdonos. Feltűnő egy egyenruhában topogó csinos hölgykoszorú, néhányuk apró gyermeket terelget vagy éppen ringat: ők a pólósfeleségek, akik adnak a megjelenésre. Mélybordó trikó feszül rajtuk, méghozzá számozottan.
Nehogy elkeverjék őket?

Ami speciel nem lenne csoda: az utóbbi napokban, sőt talán inkább hetekben többet találkoztak férjeik, vőlegényeik számozott sapkáikkal, mint velük.

Dél. Egy hölgy sétál fel a pódiumra, hogy bejelentse: a sportolók megérkeztek.

A tömeg beszállingózik a csarnokba, tizenöt perc is eltelik, amíg végre gyakorlatban is megjönnek az ünnepeltek és helyet foglalnak.
Egy gyors népszámlálás: legutóbb Sydneyből is ide érkezett a magyar csapat. Igaz, akkor a távolból szinte együtt érkezett meg mindenki, de azért az SAP-csarnok zsúfolásig volt.

Korábban, az immáron megboldogult BS-ben annak kétharmadát megtöltötték az ünnepre, köszöntésre készülők.
Most viszont…

Talán a meleg teszi, talán az egyéb elfoglaltság: az újságírókon és a közeli hozzátartozókon, barátokon, csapattársakon kívül talán ha ötszáz, kifejezetten sportszeretetből érkezett szurkoló érezte úgy: ezen a délelőttön számára nincs fontosabb elfoglaltság annál, mint hogy személyese köszöntse őket.
Persze a csarnok így is "robban", legalábbis hangban, amikor belépnek az athéni hősök.
Az ünnepség kezdetén bemutatják és köszöntik a helyszínen megjelent gyermek, ifjúsági és sportminisztert, kormányfőjelöltet, Gyurcsány Ferencet - nagyobb fütty, kisebb taps a bemutatásnál -, aztán Schmitt Pált, MOB-elnököt - nagyobb taps, kisebb fütty -, Aján Tamás MOB-főtitkára - taps - és Molnár Zoltán MOB-ügyvezető igazgatót - nagyobb taps -, hiába: az ismertség nem áll egyenes arányban a népszerűséggel.
Sőt, olykor kifejezetten fordított az arány.

Ezt követően még mindig nem az olimpikonok jönnek, hanem két fiatal táncoshölgy, amúgy szép és nehéz táncos tornabemutatója. Mindkettő remek, de most ez a nap nem róluk szólna…
Schmitt Pál ezt követően köszönti az egybegyűlteket, méltatja sportolóink érdemeit. Külön kiemeli az edzők, szakemberek, technikai emberek munkáját, valamint a klubokban történt munka minőségét és a szponzorok, valamint az elmúlt négy évben működő két sportminisztérium anyagi és erkölcsi támogatását. Mert ezek nélkül a siker is elmaradt volna.
Végezetül, mintegy kifejezetten a helyszínen tartózkodó újságíróknak címezve szót ejt a sajnálatos magyar doppingügyekről is, kihangsúlyozva: az Athénba kiutazó 217 fős magyar küldöttségből mindösszesen öten tévedtek meg, vétettek az írott és íratlan szabályok ellen. Ez így csupán két sportágat érint, a huszonkettőből, amelyekben magyar sportoló rajthoz állt. Elenyésző arány. Valóban az. A MOB-elnök kivizsgálást ígér, a közvélemény teljes tájékoztatásával, a bűnösöknek bűnhődniük kell. Úgy van!
De el ne feledjük: az ügyet nem a magyar sajtó fújta fel, csak beszámolt róla, hiszen alapvető feladata a tájékoztatás. Nem mellékesen pedig a nemzetközi sajtó valami okból kifolyólag tényleg csak ezt tartotta a magyar vonatkozású olimpiai hírek közül fontosnak, feledve és nem beszámolva a nyolc aranyérmünkről. Milyen jót tesz ez az országimázsnak…
És mintha a MOB-elnök is más álláspontot képviselt volna ez ügyben két órányi repülőútra Budapesttől, hiszen Athénban még védte a mundér becsületét mindenáron és pereket, kártérítést emlegetett…
Beszéde végén a jelenlévők figyelmébe ajánlja, hogy a győztesek és az érmesek mellett semmiképpen ne feledkezzünk meg a negyedik, ötödik és hatodik helyezettjeinkről, a pontszerzőkről, hiszen ők is becsületesen küzdöttek, mindent megtettek a sikerért.
Ezek után átadja a szponzorok ajándékait az érmeseknek…
A pontszerzők a műsor végén egy szál virágot vehetnek majd át, távozáskor a pódium árnyékában… ---- V ---- A