Egység + szeretet + elszántság = pólóarany

A magyar válogatott kétszer is képes volt felállni a padlóról, egyszer 0-3-nál, egyszer pedig 5-7-nél - kétgólos hátrányal fordultunk az utolsó negyedre, melyet 3-0-ra hoztunk úgy, hogy az utolsó 13 percben egyetlen gólt sem kapott a csapat! Az elmúlt években immár negyedszer fordítottunk így a szerb-montenegrói válogatott ellen, amelynek akár már magyar-komplexusa is lehet, legalábbis ezt jelzi, hogy 7-6-os vezetésüknél kettős emberelőnyben sem tudtak a kapunkba találni."Gondoltam már én is arra, hogy a szerbek ellen ez többször előfordult, két hete is eszembe jutott, de az első meccs előtt szándékosan nem akartam szóba hozni - mondta erre később Kemény, némileg higgadtabban, és persze száraz ruhában, majd kicsit nagyobb időtávlatban értékelt. - A sydneyi győzelmünk azért volt fontos, mert 24 év után nyertünk, a mostani pedig azért, mert négy év után nyertünk... De az olimpia mellett én azt emelném ki, hogy ez a csapat nyolc év alatt tizenegy világversenyen döntőzött, és ebből kilencet megnyert. Van bennük valami, valami olyasmi, ami már nem tőlem, az edzőtől függ. Én csak a fináléig tudom segíteni őket, ott már nekik kell nyerniük." Hogy mi a titok, az is rövidesen kiderül.De mi kellett a mai győzelemhez? "Hátul kellett rendezni a sorokat. Az már tavaly, a szlovéniai Európa-bajnokság elveszített elődöntőjében kiderült, hogy hátrányban elsősorban nem támadni kell, hanem a védekezésre figyelni. Nem a kapott gólokat kell túllőni, hanem minél kevesebbet kapni, és azt könnyebb lesz überelni."S hogy miért került ilyen nehéz helyzetbe a válogatott? "Nagyon hülyén indult a mérkőzés - folytatta a kapitány. - Az első negyedben a ráúszásnál hiába kedvezett nekünk a szél, a labdatartó kosárról a szerbekhez pattant a labda, aztán egy átlövésnél Steinmetz Barnáról vágódott végül a hálónkba, Szécsi védte volna. Ezután jött ez a »kozák« bíró (a kazah Balfanbajev - a szerk.), aki labda nélkül fújt egy kontrát és előnyt az ellenfélnek, abból kaptuk a második gólt. A másik játékvezető, az olasz Petronilli amúgy rendben volt, azt fújta, amit látott, nem is balanszírozott, de ez a kozák... Ez persze mind benne van a vízilabdában, de egy olimpiai döntőt nagyon nehéz így kezdeni. De innen visszajöttünk, 5-5-nél azonban hátul Steinmetz Ádám elbambult, rögtön kaptunk még egyet, majd még egyet, bimm-bumm, mint egy bokszoló a menet elején. Na, itt viszont lehúztuk a rólót, a végső fázisban 13 percig nem kaptunk gólt" - jelezte Kemény a védekezés fontosságát vészhelyzetben. S itt derült fény a titokra is... "Ez persze nemcsak védekezni tudás kérdése - mondta ugyanis a mester -, hanem szív és agy kérdése. Nagyon együtt van ez a csapat, és nagyon tud küzdeni. Tavaly kezdtünk el nyerni, amikor a belgrádi Világkupa-ezüst után az acsai vadásztanyán öszeültünk, és megbeszéltük a dolgokat, megegyeztünk abban, hogy nem engedünk senkinek éket verni a játékosok, illetve a játékosok és az edző közé. Ez a gárda ugyanis csak akkor nyer, ha egységes... Most a meccs után azt mondtam Benedek Tibinek, hogy a szerbek is megérdemelték volna az aranyat, de ő erre azt válaszolta, hogy nem, mert mi ezerszer jobban szeretjük egymást. Nem azért, mert szeretniük kell, hanem mert így éreznek."Kásás: Sydneyben nem örültünk ennyire

"Egy negyed alatt pokolból a mennyországba jutottunk - mondta Kásás Tamás a találkozó után. - Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy így tudtunk nyerni, amikor bedobtam a győztes gólt, nem is tudtam felfogni, hogy bement, már csak azért is, mert rettenetesen fáradt voltam. Sydneyben nem is tudtunk ennyire örülni a győzelemnek, egyrészt, mert ott még fiatalok voltunk, másrészt, mert az egyértelmű meccs volt. Ott már két negyed után hátradőlhettünk, igaz, itt is, mert úgy tűnt, elment a hajó... Dénesnek igaza van: nem a fizikum döntött, hanem az elszántság, a csapategység."

Hagyjuk is ezt meg végszónak: Dénesnek mindig igaza van!