Nem lesz érmünk női vízilabdában

Az elő-elődöntők második mérkőzésén az aktuális Európa-bajnokot, a nagy vetélytárs Olaszországot kapta a magyar női vízilabda válogatott, és az esetleges győzelem lehetővé tette volna, hogy első ötkarikás szereplésén rögtön éremért játszanak Primászék. A feltételes mód használata már sejteti, hogy nem sikerült. Őszintén szólva nem is volt esélye erre a magyar csapatnak. Faragó Tamásnak nem teljesült az álma, nem lettek olimpiai bajnokok lányai.

A mérkőzés pedig nem indult rosszul, mert az első gólt ezúttal mi szereztük, miután Stieber a felső lécről levágódott labdát azonnal visszaküldte - csak kicsit pontosabban, a léc alá (1-0). Sajnos ennyire futotta erőnkből az első negyedben, és mert az olaszok kettővel válaszoltak, hátrányból kezdhettük a második hét percet (1-2). Ha csak az eredményt nézzük, ekkor dőlt el a találkozó, hiszen innentől kezdve minden negyedet a taljánok zártak előnnyel, sajnos a negyediket is ideértve. Pedig nem volt ez sétagalopp az olaszoknak. Bármennyire is rosszul játszott a csapat az ellenfél kapuja előtt, Sós Ildi és a védelem jól zárt, csak emberhátrányból kaptunk gólt, így a második negyedben nem tudtak 1-3 után elhúzni Di Marióék. Sőt Pelle góljával újra minimális lett a különbség (2-3), majd Drávucz és Bosurgi gólváltása után sem volt még lefutott a mérkőzés (3-4).

A második félidőt egyértelműen jobban kezdtük. 4 perc alatt két gólt szereztünk - Drávucz és Stieber révén -, azaz nálunk volt az előny. Sajnálatos módon utoljára a találkozón. Még a harmadik negyed végén visszavették a vezetést ellenfeleink, és a mi támadásainkból teljesen kifogyott az erő. Ha pedig sikerült lövőhelyzetig valahogy eljutnunk, akkor rendre a kapufát találtuk el. Az utolsó negyedre még mindig csak egygólos hátránnyal fordultunk (5-6), de képtelenek voltak Stieberék megújulni, sőt teljesen tanácstalanná vált a támadójátékunk, így a szokásosnak mondható két olasz gól bőven elegendő volt Miceliéknek az elődöntőbe jutáshoz.

Összességében elmondható, hogy bátortalan, lövés nélküli támadójátékunk, és katasztrofális emberelőny-kihasználásunk vezetett a vereséghez, hiába volt elfogadható az első három negyedben a védekezésünk, míg az olaszok semmi különöset nem csináltak, csupán kihasználták az emberelőnyös helyzeteik többségét. A továbbjutás azonban nem ezen az egy meccsen múlt, mert ha a csoportmeccsek során az amerikaiak és az oroszok ellen jobban koncentrálunk a végén, akkor talán most a görögök ellen kellett volna vízbe szállnunk. Persze ez sem lett volna életbiztosítás (erről az orosz válogatott tudna mesélni - Oroszország-Görögország 4-7), de talán több sikert hozott volna. Sajnos az olimpián eddig mutatott játék messze elmarad a megszokottól, az elvárttól, de csüggedni azonban nem szabad, mert hátra van még egy találkozó - az 5. helyért -, és ha nem is éremért játszunk, az oroszoknak visszavághatunk a csoportmeccsen elszenvedett vereségért.